Alsókálosa

Ld. Kálosa

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Kálosa településrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz csatolták. Területe (12,60 km²) a 20. században nem változott, mára Kálosa kataszterébe olvasztották, annak 83,3 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 471, 1921-ben 512, 1938-ben 675, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra, és felső-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. 1961-ben 612 lakosa volt, melynek 77,8 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 623 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 84,8 %-a. 1921-ben a lakosság 50,0 %-a volt római katolikus, 46,9 %-a pedig református vallású.

Történelem

Ld. Kálosa

Mai jelentősége

Kálosa központi településrésze, itt található a községi hivatal, az alapiskola és az óvoda. Református temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült. A ma iskolának otthont adó egykori Hevessy-kúria a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KALOSA. Alsó, Felső Kalosa. Két magyar faluk Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Gömörhöz 3/4 mértföldnyire, földgyeik jó gabonát termők, piatzozások két, ’s három mértföldnyire, legelőjök van elég, ’s mind a’ két féle fájok is, malmok a’ szomszédságokban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kálosa (Alsó-), magyar falu, Gömör vmegyében, a Dapsi puszta és Mihályfalva helység szomszédságában a Vály völgyén fekszik. Ékesíti ezen helységet Draskóczi Sámuel ur kastélya s nagy kiterjedésü kerte, ugy a Hevessi uraknak uri lakhelyük, ezek, s ugy a reformatusok temploma dombon van épülve. Számlál ezen helység 480 lelket, kik közül 460 reform., 5 r. kath., 15 evang., s mindnyájan magyar ajkuak. Van az egész helységben 13 4/8 urbéri, 12 3/8 allodialis házhely, 10 urbéri s 6 majorsági zsellér. Könnyü munkáju szántóföldje dombokból áll, mind a mellett buzát, gabonát s egyebeket igen jól megterem, rétje elegendő szénát ád s jót, ha a Vály völgyéről a helység rétjén lefolyó patak el nem önti. Az egész helységet Draskóczi és Hevessiek birják. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kálosa, Mihályi, Vály kis falvak elszegényedett nemes lakosainak fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsókálosa, vágvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié, a kik túlnyomó számban ev. reformátusok, 444. E község 1427-ben mint a Korláth család birtoka szerepel. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család bírja. Most Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Az előbbit a mult század elején Draskóczy Sámuel építtette, az utóbbit pedig Hevessy Péter. Az ev. ref. templom 1889-ben épült. Az egyház birtokában 1648-ból való érdekes úrasztali pohár van, melyet Ödönffi Vinnay Borbála adott az egyháznak. 1894-ben a falunak fele leégett. A községhez tartoznak Téski, Ablonczi, Dapsi és Lónyúzó puszták, melyek közül az első három hajdan külön-külön község volt. Téski puszta 1427-ben Thyske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birtokosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a Kozma és a Csató család is. Abloncz pusztáról már 1427-ből szólnak az írott emlékek. 1525-ből Haboók nevű birtokosát ismerjük, kit a Kozma család követett. Dapsi puszta 1427-ben mint a Ravasz család birtoka van említve. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsókálosa. Ez a község 1427-ben a Korláth-család tulajdonában van. Ugyanekkor a szomszédos Téski-puszta, mint Alsó- és Felső-Thyska község szerepel az oklevélben. A Fügei-család, majd a Kozma- és Csathó-családok kapták birtokul. 1427-ben Ablonc-pusztát is említi egy oklevél. Alsókálosát 1458-ban a Horváth- és Draveczky-család, később a Draskóczyak és Hevessyek bírják. A háború előtti években Hámos Lászlóné és Hevessy János voltak a földbirtokosok. Az ev. ref. templomot 1889-ben építették, értékes műkincse egy 1618-ból származó úrasztali serleg, mely ödönffy Vinnay Borbála ajándéka. 1894-ben a községben nagy tűzvész pusztított. A falu mellett lévő Dapsi-pusztát is egy 1427. évi oklevél említi, mint a Ravasz-család tulajdonában lévő birtokot. A község területe 2189 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 675. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Borbolyapuszta, Cigánynegyed, Csillingpuszta, Dapsipuszta, Téske.