Balogpádár

A község a Balog-völgy északi részén, a Ratkói-hegység legdélebbi vonulatának keleti lábánál fekszik, a Pádár-patak mentén fekszik, 240 méteres tengerszint feletti magasságban, Rimaszombattól 12 km-re északkeletre, Meleghegytől 3 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Melegheggyel, valamint Alsópokorágyon (8 km) keresztül Rimaszombattal. Határának több mint felét erdő borítja, legmagasabb pontja határának délnyugati részén található (520 m). Északról Derencsény és Meleghegy, keletről Vámosbalog, délről Perjése, nyugatról pedig Kőhegy és Rimaszombat (felsőpokorágyi kataszter) határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után (1923-tól) a Rimaszombati járáshoz csatolták. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás), ebben az időszakban északi és nyugati határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Területe (12,11 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Balogpádár a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 537, 1921-ben 468, 1938-ban pedig 437, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-ban még 627 lakosa volt, 1938-ig lakosságának 30,3 %-át elveszítette, majd 1938-2001 között népessége kevesebb mint felére csökkent (437 főről 186-ra). 2001-2011 között a népességszám stagnálása figyelhető meg. Az elnéptelenedésre jellemző, hogy Balogpádár lakossága ma kevesebb mint egyharmada az 1880-asnak. Etnikai arculatát alapvetően megváltoztatta, hogy 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítették a faluba. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 50 %-ról 41,6 %-ra csökkent, a szlovákoké 47,5 %-ról 54,6 %-ra nőtt, így 2011-re Balogpádár szlovák többségűvé vált. A lakosság mintegy egyötöde (21 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1921-ben még 86,3 %-os evangélikus többségű községben 2011-ben a lakosság 38,9 %-a volt evangélikus, 32,4 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

A falu a 13. század első felében keletkezett, a Balog-nemzetség alapításaként. Első írásos említése 1407-ből származik, ekkor még két különálló faluként (Alsó- és Felsőpádár). 1427-ben az adóösszeírásban „Padar” alakban szerepel, ekkor 11 portával adózott. A 15. században lakosságának többsége magyar családnevet visel, de szláv lakossága is volt. A korai újkorra csaknem kizárólag magyar jobbágyok lakták. A Kispádár néven is ismert Alsópádár a 16. században kihalt. Eredetileg a Derencsényi család birtoka, a 17. századtól a murányi uradalom részeként a Koháry-, majd a Coburg-családé. Lakossága a 16. század végén evangélikus hitre tért, de a 17. század elején még nagyszámú református lakosa is volt. Saját evangélikus lelkésze 1680-tól volt, addig a balogi egyházhoz tartozott. Ekkor már csaknem teljesen evangélikus lakosságú. 1709-1710-ben a pestisjárvány 160 áldozatot követelt a faluban, de lakosságát nagyrészt a tősgyökeres családok alkották a 18. században is, ugyanakkor több szlovák család is letelepedett itt. Evangélikus iskoláját 1775-ben említik először. Már 1822-ben olvasókör alakult a faluban. 1828-ban 114 házában 931 lakos élt. Lakói földműveléssel, állattenyésztéssel, fazekassággal foglalkoztak. Területe gyümölcsösökben különösen gazdag volt, fejlett volt a fazekasság is. Ősi bortermőhely volt, melyre a község címere is utal. 1906-ig Pádár néven szerepelt, ekkor kapta a Balogpádár hivatalos nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1947-ben magyar lakosságának egyharmadát kitelepítették, 38 családot (117 személyt) telepítettek át Veszprém megyébe (Márkó, Ajkarendek, Magyarpolány), és Szuhahutáról szlovák családokat telepítettek a községbe.

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Evangélikus temploma 1799–1803 között épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PADAR. Padarovce magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai többen Evangelikusok, fekszik Dobocznak szomszédságában, mellynek filiája, határbéli földgye köves, és minden esztendőben megkivánnya a’ trágyát, legelője jó, és elég, fája van mind a’ kétféle, szőlő hegye tsekély, piatzozása közel, gyümöltsös és káposztás kertyei is vannak, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Padár, magyar falu, Gömör vmegyében, ut. p. Rimaszombathoz 2 órányira, 19 kath., 912 evang. lak., evang. anyaszentegyházzal. – Határa csaknem egészen róna és igen termékeny; szőlője van; gyűmölcse sok, cseresznyéje hires. F. u. h. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pádár, balogvölgyi magyar kisközség, 125 házzal és 565, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban, a mikor a Derencsényiek az urai, két ilyen nevű községről van említés, Alsó- és Felső- jelzővel. E községek is, a többi Derencsényi birtokokkal együtt, a Koháryak és később a Coburg herczegi család birtokába jutottak. A mult században a lakosok szőlő és gyümölcstermeléssel foglalkoztak, most pedig a fazekasmesterséget űzik háziiparszerűleg. A községben levő ág. h. ev. templom 1802-ben épült. A posta Felsőbalogon van, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Balogpádár. A község területe 2106 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 437.