Baradna

Baradna az Eszterézsi-patak (Striežavský potok) völgyében, 330 méteres tengerszint feletti magasságban, a Ratkói-hegység erdőborította hegyei (Staré Brádno – 464 m, Nemšiná – 511 m, Matejov hrb – 532 m) között fekszik, Nyustya központjától 8 km-re keletre, Ratkótól 12 km-re délnyugatra. Baradna zsákfalu, az 526-os főút Nyustyát Jolsvával összekötő szakaszáról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Nyugatról Nyustya, északnyugatról Dombosmező, keletről Gömörhegyvég és Rónapatak, délről Kiéte és Eszterézs (Balogrussó község) kataszterével határos. Délnyugati határát a Baradnai-patak (Brádňanský potok) alkotja.

Közigazgatás

1971-ig önálló község, azóta Nyustya városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont (1802-ig Gömör) vármegyéhez tartozott, 1910-ig a Rimaszombati járás, majd a Ratkói járás részeként. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz, 1949-1960 között a Nyustyai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Garammenti megye, Nyustyai járás). Területe 1910-ben 7,31 km², 1921-ben 9,90 km² volt, azóta változatlan, a város területének 14,5 százalékát alkotja.

Népesség

Baradna mára csaknem teljesen elnéptelenedett, 2011-ben alig 27 lakosa volt (Nyustya lakosságának 0,3 %-a), népsűrűsége mindössze 3 fő/km² volt. 1880-ban 249, 1910-ben 207, 1921-ben 205, teljes egészében szlovák nemzetiségű lakosa volt. Népessége a második világháború után indult rohamos fogyásnak: 1948-ban még 193, 1961-ben 128, 1970-ben már csak 99 lakosa volt. 1921-ben csaknem a teljes lakosság (98,0 %) evangélikus vallású volt.

Történelem

Baradna a 14. század végén jött létre, nehezen művelhető vidéken, lakói a kezdetektől szlávok voltak, neve is szláv eredetű. Első telepese egy Lac nevű rutén soltész volt, utána kapta első nevét (Lacháza). Első írásos említése 1413-ből származik, ekkor a a Balog-nembeli Derencsényiek nyertek rá új adományt. 1450-ben már Laclehota („Laczlehota”) néven szerepelt. Lakossága mindig kevés volt, a fő megélhetést az erdő és az erdei legeltetés nyújtotta. 1467-tól már Bradna néven említik az oklevelek. Neve szláv személynévi eredetű, eredeti jelentése „átjáró hely”, más etimológia szerint a „brádlo” (szirt, kőszikla) szóból ered. 1588-ban a Lorántffy család és Bakos János, 1652-ben Wesselényi nádor volt a falu birtokosa. Középkori lakossága a 16. századra nagyrészt kicserélődött (az új lakosok is szlávok voltak), ezután viszont meglepő állandóságot mutat több évszázadon keresztül. A falu félreeső fekvése biztosította lakosságának háborítatlanságát, az 1709-1710-ben a pestisjárványban is csak 16 lakosa vesztette életét. A 18. század elején evangélikus lakossága imaházat épített, melyet a türelmi rendelet után, 1797-ben alakítottak át templommá. 1773-ban 31 család élt itt, 4 család kivételével ekkor ugyanazok a családnevek szerepeltek, mint a 16. században. Ekkor Koháry Ignác volt a falu birtokosa. 1802-ig Gömör vármegye és a korábban Honthoz tartozó Kis-Hont kerület egyesítéséig nyugati határa vármegyehatárt alkotott. 1849-ben itt rejtőzött egy ideig Irányi Dániel, akit Jaczkó Sámuel evangélikus lelkész bújtatott. A 19. század közepén tűzvész puszított a faluban. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli a faeszközök készítését és megemlíti két barlangját is. Ekkor még 472 lakosa volt a falunak, mely 1880-ra 249-re csökkent az elvándorlás következtében. 1910-ben az újonnan létrehozott Ratkói járáshoz csatolták. 1920-tól Csehszlovákiához, 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1930-ban 224, 1940-ben 200, 1948-ban 193 lakosa volt, ezután azonban népessége gyors csökkenésnek indult, az elvándorlás révén. 1961-ben 128-an, 1970-ben már csak 99-en laktak itt, a következő évben a falu közigazgatási önállósága is megszűnt és Nyustyához csatolták. Az azóta eltelt évtizedekben a folytatódó elvándorlás és a maradék lakosság elöregedése csaknem teljes elnéptelenedést hoztak; 2011-ben már csak 27-en éltek Baradnán.

Mai jelentősége

Evangélikus temploma a 18. század elején, barokk stílusban épült, 1797-ben klasszicista stílusban átépítették, tornyát 1810-ben emelték hozzá. Ma rossz állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BARADNA. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosa Gróf Koháry Uraság, lakosai evangelikusok, fekszik Dobrapatakhoz, és Sztrizshez fél órányira Kis Hont Vármegyének szélén. Határja közép termékenységű, fája elég, réttye legelője jó, rétekje nevezetes. második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baradna, tót falu, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, egy szűk völgyben, Ratkóhoz nyugotra 1 órányira: 13 kath., 459 evang. lak. Van itt evang. anyatemplom, 2 barlang. Határa nagyon hegyes és sovány; lakosi sok faeszközöket csinálnak. F. u. h. Coburg s m. t. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baradna, tót kisközség, melynek 214 ág. ev. h. vallású lakosa 53 házban lakik. A Koháry-féle birtokok sorsában osztozott és jelenleg a Coburg herczegi család az ura. Határa gazdag vasérczben. Két barlangját is ismerik, melyek azonban nem nevezetesek. Itt rejtőzött 1849-ben Irányi Dániel, Jaczkó Sámuel akkori ág. h. ev. lelkésznél. A községet a mult század közepén tűz pusztította el. Evangelikus temploma 1790-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Helységnévtár

Baradna, rk. 9 Ratkó-Lehota, gk. 1 - , ÁG. 237 Tiszai, izr. 2 -.