Bodrogvécs

A település a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának jobb partján fekszik, Szomotor központjától 1 km-re északra, Kisújfalu déli szomszédságában. A 79-es (Újhely-Királyhelmec) országútról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Délről Szomotor, nyugatról Ladamóc, északról Zemplén és Kisújlak, keletről Kisgéres (Keresztúrpuszta), délkeletről pedig Örös katasztere határolja. Nyugati határát a Bodrog-folyó, Zemplénnel közös határát pedig a Holt-Bodrog alkotja.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Szomotor településrésze és 3 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás), 1943-ban Szomotorvécs néven egyesítették Szomotorral. Területe (5,73 km²), mely a községterület 35,2 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 487, 1921-ben 453, 1938-ban pedig 558, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 38,4 %-a volt református, 28,2 %-a görög katolikus, 25,2 %-a római katolikus, 6,8 %-a pedig izraelita vallású. 2011-ben 326 lakosa volt, itt élt Szomotor népességének 20,8 %-a.

Történelem

Bodrogvécs közvetlenül a honfoglalás után lakott település volt, amint azt az itt feltárt leletekben gazdag 10. századi ősmagyar temető bizonyítja. Első írásos említése 1214-ben történt, 1263-ban Péter magiszter birtoka volt. 1381-ben helyi nemeseké, a 18. században a Vécsey családé és másoké. A 19. század végén a Kozma család a legnagyobb birtokos a faluban. 1715-ben 5 lakatlan és egy házas jobágytelke volt. 1787-ben 30 házában 149 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 316 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Szomotorral egyesítették Szomotorvécs néven.

Mai jelentősége

A településrésznek temploma nincs, a katolikusok és a reformátusok egymás mellett álló haranglába 20. századi építmény.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VECS. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai B. Vécsey, és Mezősy Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik Szomotorhoz 600 lépésnyire; határja jó, ’s mindent megterem, Bodrog vize körűl follya, erdeje kitsiny, ’s fiatal, piatza Újhelyben 3 órányira.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vécs, Zemplén vmegyében, magyar falu, a Bodroghközben, a Bodrogh bal partján, Zemplénhez egy órányira: 34 romai, 166 gör. kath., 182 ref., 14 zsidó lak., 352 hold szántófölddel. F. u. b. Vécsey. Ut. post. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bodrogvécs, a Bodrog közelében fekszik. Magyar kisközség; 60 háza van, nagyobbára ev. ref. vallású, 420 lakossal. E község már V. Istvánnak egyik 1263-ik évi határjárásában szerepel, melyet Péter mester javára rendelt el, midőn Zomotor földjét Gera, Zompa és Mátyás halála után neki adományozza. 1381-ben Hidvégveycze alakban Hidvégvécsei Agata birtokaként van említve. 1440-ben már a Szerdahelyiek az urai. Ez időben, valamint korábban is, a zempléni vár tartozéka volt. A Szerdahelyiekről a Bocskayakra szállott, és 1764-ben a báró Vécseyek kaptak rá királyi adományt. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmond is birtokosa, az 1598-iki összeíráskor pedig Csapy Ferencz, Bacskay Miklós, Paczoth Ferencz, Soós István, Ferencz és Albert özvegye. 1629-ben még mindig szerepelnek a Csapyak, 1663-ban pedig, a mikor Vécsszög néven van említve, Soós György is. 1764-től kezdve a báró Vécseyeken kívül még a Mezőssy, Klobusitzky, Súghó, báró Balassa s a Szerencsy családok az urai, most pedig Kozma Mihálynak van itt nagyobb birtoka. A XIX. század végén a község három ízben elpusztult. Révecske nevű dülője azt bizonyítja, hogy ott hajdan révje volt. Templom nincs a községben, melynek postája, távírója és vasúti állomása Szomotor. Ide tartozik Teréztanya is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bodrogvécs. Ösi település, V. István 1263-ban Péter mesternek adományozza. 1381-ben Hidvégveycze néven a Hidvégvecsei-család bírja, de 1444-ben már a Szerdahelyieké, azonban földje van itt Zemplén várának is. A Szerdahelyiek itteni birtoka örökség révén a Bacskayakra szállott és 1764-ben a báró Vécsey-család kapott rá királyi adományt. Későbbi birtokos még itt a Pogány-, Csapy-, Paczoth-, Soós-, Mezőssy-, Klobusitzky-, Sughó-, Balassa-, Szerencsy- és Kozma-család. A XVII. században Vécsszög alakban is szerepelt. Hozzátartozik Teréztanya. Határába a prágai kormányzat cseh-morvákat telepített. A község területe 1015 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 558, ebből róm. kath. 150, ref. 230, ev. 1, gör. kath. 149, izr. 20.