Bucsuháza

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Somorja központjától 2,5 km-re északkeletre, Tejfalutól 1 km-re északra található.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, ekkor Tejfaluval egyesítették, majd 1976-ban azzal együtt vált Somorja részévé. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. Egyike a város 5 városrészének és kataszteri területének. 1921-ben 4,39 km²-es területét 1976 után 6,17 km²-re (a város területének 13,9 %-a) növelték, amikor a területébe ékelődött 3 exklávét (2 Somorjához, 1 pedig Úszorhoz tartozott) Bucsúházába olvasztották.

Népesség

A községnek 1939-ben 209, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, ez 2011-re a negyedére csökkent, ekkor 52-en éltek itt, a város népességének 0,5 %-a.

Történelem

Először 1205-ben említik írott források. 1238-ban IV. Béla adományozási oklevelében, mint pozsonyi várbirtok szerepel. A régi oklevelek Bulchu néven, majd a határában levő Samottal együtt Bulchu-Sámot alakban említik. 1468-ban egy részét Mátyás király Nagylúccsei Orbánnak adományozza. Később területének jelentős része a pozsonyi prépostság birtokába kerül. 1921-ben 206 lakosa volt, ebből 203 magyar nemzetiségű, 154 római katolikus (74,8 %) és 47 református (22,8 %) vallású volt. 1940-ben a szomszédos Királyfiával együtt Tejfaluhoz csatolták, 1976 óta Somorjához tartozik.

Mai jelentősége

A hozzá tartozó Sámoton található 13. századi Szent Margit templom értékes román stílusú műemlék.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÚCSÚ HÁZA. Magyar falu Posony Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, fekszik Csalóköz szígetében, határbéli földgye szűk, és erdeje sintsen, de jó termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bucsuháza, magyar falu, Pozson vmgyében, ut. p. Somorjához 1 fertálynyira: 94 kath., 43 ref., 6 zsidó lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Búcsuháza, dunamenti, felsőcsallóközi magyar kisközség, mindössze 24 házzal és 138 lakossal, kik túlnyomó számban róm. katholikusok. 1238-ban a pozsonyi vár tartozéka volt, melyet IV. Béla a pozsonyi káptalannak adományozott. Régi okiratokban Bulchu néven van emlitve, sőt az annak idején határában feküdt Sámottal együtt Bulchu-Samuthnak is. 1287-ben a Bulchu család nevében is szerepel. 1468-ban Mátyás király Nagylucsei Orbán deáknak és Mayndl Jánosnak adományozza a birtok egy részét. 1550-ben I. Ferdinánd Illésházy Tamásnak adományozza részeit, s 1559-ben Samarjay Nagy György is birtokosaként van említve. Ma a pozsonyi prépostságnak van itt birtoka. A községhez tartozó Bácsközi, Hévízi, Kusztusi és Sámothi dűlők közül az első három jelentőséggel látszik bírni. Az utóbbi, mint éppen az imént mondottuk, Sámoth község emlékét tartja fenn, melyről már IV. Bélának fent említett adománylevelében van szó. 1372-ben Elderbach Burghard pozsonyi prépost egy sámothi birtokrész miatt pörben állott a botfalvi érseki nemes jobbágyokkal. Az 1553-ik évi portális összeírásban az érsekség 12 portája adózott. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Somorja.