Dunasáp

A Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, a Feketevíz két partján található, Szenctől 7 km-re délnyugatra. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Dunaújfaluval.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Dunasápújfalu két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között a Szenci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), ebben az időszakban nyugati (Cseklésszel közös) határa alkotta az államhatárt Magyarország és Szlovákia között. Területe 3,32 km², a községterület 32,4 %-a, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1921-ben 479 (90,9 %-ban magyar nemzetiségű), 1939-ben 597, 1948-ban 667, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1399 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 69,9 %-a.

Történelem

1252-ben Saap néven említik először. 1256-ban Botho de Saap néven szerepel, a falu ekkor helyi nemesi családok birtoka. 1367-ben Saap superior, 1368-ban Olousap, 1399-ben Pomsahaza a.n. Alsosap, 1401-ben Nogzap néven szerepel írott forrásokban. 1383-ban Sápi Jordán fia László birtokát Erzsébetnek, Hideghéthy Jakab unokájának adja el. A 16. században a falu lakói protestánsok lettek, majd a török betörések következtében elnéptelenedett. 1681-ben pusztaként említik, ekkor a királyfai uradalomhoz tartozott, amely Szentgyörgy várának tartozéka volt. A katolikus Pálffy család a földesura és visszatér a katolikus hitre, majd 1715-ben nemesi községként említik. 1828-ban 40 házában 293 lakos élt. Lakói a mezőgazdaságban dolgoztak, földműveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel és kisebb mértékben halászattal foglalkoztak. 1910-ben 369, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. 1919-ben az első Csehszlovák köztársasághoz kerül. 1924-1927 a Pálffy grófi nagybirtokot felparcellázták és új betelepülők érkeztek. 1938 után újból Magyarországhoz csatolták, majd a háború végeztével ismét visszakerült Csehszlovákiához. 1948-ban új szlovák nevet kapott, 1950-ben megalakult a JRD. 1960-ban egyesítették a szomszédos Dunaújfaluval.

Mai jelentősége

A község népesebb településrésze, itt található a községi hivatal is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SÁP. Elegyes lakosú nemes falu Pozsony Várm. földes Urai Gr. Pálfy Uraság, és több Bírtokosok, lakosai katolikusok, fekszik Magyar Bélhez nem meszsze, D. Újfalunak szomszédságában; határja lakosainak szaporodása után szűk, réttye többetske van, erdővel, gyümöltsös, és veteményes kertekkel bővelkedik; piatza Pozsonyban, holott vagyonkáikat jól eladhattyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sáp, magyar falu, Poson vármegyében, a kis Duna bal partján, Cseklészhez 1/2 óra. Számlál: 288 kath., 14 zsidó lak. Van sok gyümölcse, rétje, jó legelője, erdeje, kása malma. F. u. gr. Pálffy Ferencz, s más nemesek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sáp, a Feketevíz és a Kisduna között fekvő magyar kisközség, 49 házzal és 327 róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi község, melynek 1256-ban Botho de Saap nevében bukkanunk a nyomára. 1287-ben már községként szerepel. 1324-ben a suapi nemesek vannak említve. 1383-ban Sápi Jordán fia László, itteni birtokát átadja Hideghéti Feltő fia Jakab leányának, Erzsébetnek. Később a Pálffyak uradalmába jut és ma is id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. Temploma nincs a községnek, csak egy Dunaújfaluval közös Szent-Úr nevű kápolnája van, mely ősrégi építmény. A község postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása pedig Szempcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Dunasáp. Azelőtt Sáp. Okleveles említése elsőnek 1256-ból merül fel Botho De Saap alakban. Sápi László 1383-ban itteni birtokát átengedi Hideghéti Erzsébetnek. A XVI. századtól a Pálffy grófok birtoka. A község területe 577 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 597.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Dunasáp kk. galántai járás. Ezelőtt Sáp. Neve 1256-ban Botho de Saap alakban fordul elő. 1383-ban Sápi László birtoka, majd Hideghéti Erzsébeté. A 16-ik századtól a Pálffy grófok birtoka. Területe: 577 k. h. Lakosság: 597. Ebből m.: 552, n.: 1, szl.: 43. Magy. beszél: 584. Vallás szerint: r. k. 585, ref. 6. izr. 6. Fb. I. 0, II. 0, III. 41. Népsűrűség: 179.8. Lakóház: 108. Szolgabírói kirendeltség: Szene, Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szene. Vá. Szene és Magyarbél, u. p. és u. t. Magyarbél.