Felsőcsáj

Felsőcsáj az Ósva völgyében, az Abaúji-hegyalja északi részén, az Alsó-Tarca-dombság keleti oldalán, az Ósva (Olšava) jobb partjának közelében, 230 méteres (határa 199-368 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 17 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól pedig 12 km-re északkeletre. Határának legnagyobb nyugati részét az Alsó-Tarca-dombság (Mozrák-domb, a Margita-domb déli lejtői) dombvidéke foglalja el. Mintegy 30 hektárt elfoglaló belterülete 1 kilométeres hosszúságban, 210-250 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik. 2010-ben területének 53,4 százalékát (258 ha) szántóföld, 34,6 %-át (167 ha) rét és legelő, 4,4 %-át (21 ha) pedig beépített terület foglalta el, erdőterülete alig 1 hektár. Külterületi lakott helye nincs. Felsőcsáj a Garbócbogdányt (4,5 km) Alsócsájon (2,5 km) keresztül Ósvával (3,5 km) összekötő 3322-es úton közelíthető meg, az erről Gyilkosnál (Dilkoš) elágazó jelöletlen mellékút az Ósva hídján át Regeteruszkával (3 km) teremt összeköttetést. Délről Alsócsáj, nyugatról Felsőcsáj és Lengyelfalva, északról Ósva, keletről pedig Regeteruszka és Balogd községekkel határos. Keleti határának nagy részét az Ósva-patak képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-2011 között csak kis mértékben változott (1910-21: 4,77 km², 2011: 4,83 km²).

Népesség

Felsőcsáj az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvszigethez tartozó, a 20. század elején még többségében magyar lakosságú község, melynek magyar lakossága a 20. század második felében jórészt beolvadt a 18-19. században betelepült szlovákságba. 2011-ben 309 lakosa volt, melynek 95,5 %-a volt szlovák és 1,6 %-a (5 fő) magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek száma ugyanennyi volt, 1991-ben 1, 2011-ben pedig 2 személy vallotta magyarnak magát Felsőcsájon). 1880-ban lakosságának háromnegyede magyar (74,1 %) és 22,2 százaléka szlovák anyanyelvű volt, 1900-ra a magyar anyanyelvűek aránya 60,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 39,4 %-ra nőtt. 1910-ben a lakosság 77 százalékát magyar, 14,2 százalékát szlovák és 8,8 százalékát roma anyanyelvűként írták össze. 1921-ben az első csehszlovák népszámlálás már szlovák többséget (62,4 %) mutatott ki, a magyar nemzetiségűek aránya 34,9 %-ra, 1930-ra pedig 8,7 %-ra csökkent. Az 1941-es magyar népszámlálás a teljes lakosságot magyar anyanyelvűként írta össze. 1945 után a kettős identitás megszűnésével és az asszimilációval a község lakossága csaknem teljes egészében szlovák nemzetiségűvé vált. 2011-ben a lakosság 46,3 %-a református (1921-ben 56,7 %) és 44,7 %-a római katolikus (1921-ben 46,8 %) vallású volt. A református többség a 20. század elején alakult ki, 1851-ben a római katolikusok még a lakosság 58,5 százalékát, 1880-ban pedig 49,8 százalékát alkották. A község népessége 1890-1930 között stabilan, 328-355 fő között alakult, majd 1948-ra 408 főre nőtt, elérve maximumát. 1970-1991 között népességének egyötödét elveszítette (349 főről 281-re csökkent), majd az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között 283 főről 309 főre nőtt (2017-re ismét 286 főre csökkent). Felsőcsáj népsűrűsége (2011-ben 59,2 fő/km²) a járási átlag mintegy háromnegyede.

Történelem

Csáj település első írásos említését „Chay” alakban 1335-ből találjuk. Neve magyar személynévi eredetű, a Csávoly személynévből származik. Különálló faluként 1337-ben, mint „Chauay Superior” (Felsőcsávoly) tűnik fel először. A középkorban az Aba nemzetség birtoka volt, 1335-ben Károly Róbert király Drugeth Vilmosnak adományozta. A 15. század elején a Chyrke család birtoka, majd 1427-től a Semseyek kapták királyi adományként. 1427-ben 13 lakott portája volt. 1465-ban Alsó- és Felsőcsájt együtt, mint Kétcsáj (Kethchay) települést említik. Lakossága a 16. században kálvinista hitre tért. 1553-ban öt, 1598-ban 12 portája adózott. 1630-ra csaknem elnéptelenedett, ekkor ½ jobbágy- és ¼ zsellérporta után adózott. 1715-ben 4, 1720-ban csak 2 lakott portája volt. 1720 után részben római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újra. 1746-ban 50 lakosa volt. A község legrégebbi pecsétje 1784-ből ismert. A 18. század végén Vályi András magyar faluként említi. 1828-ban 39 háza és 280 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában 277 lakosú magyar-szlovák községként, 162 római katolikus, 100 református és 15 zsidó lakossal szerepel (az izraelita vallásúak száma 1880-ban és 1921-ben is 8 fő volt). Ekkor földesurai a Földesy, Balogh, Szentiványi és Palásty családok voltak. 1880-ban 297, 1890-ben 328, 1900-ban 320, 1910-ben pedig 352 lakosa volt. 1890-ben 56 ház volt a faluban. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 335, 1930-ban pedig 355 lakosa volt. A magyar nyelvű oktatást 1920 után megszüntették a faluban. A két világháború között mezőgazdasági jellegű község volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig). 1938-ban 75 háza és 381 lakosa, 1941-ben 399, 1948-ban 408 lakosa volt. 1952-ben a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus kápolna épült a faluban. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét 1958-ban alapították, a községbe vezető utat 1961-ben aszfaltozták le. 1970-ben 349, 1980-ban 339, 1991-ben 281, 2001-ben pedig 309 lakosa volt. 1999-ben új, modern stílusú katolikus templom épült Felsőcsájon. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Klasszicista stílusú református temploma eredetileg a 18. század végén épült, tornyát 1895-ben emelték, mai alakját is ekkori átépítése során nyerte el. A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1999-ben épült. A községben a népi építészet számos szép példája maradt fent. A rendszerváltás után felszámolt mezőgazdasági szövetkezetének helyén ma a Tatra Trio s.r.o. gépjármű-telephelye található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Felső Csáj. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai külömféle Urak, fekszik az előbbi falunak szomszédságában, terméseire nézve hasonlít Alsó Csájhoz, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csáj (Felső), magyar-tót falu, Abauj vgyében, 162 r. kath., 100 ref., 15 zsidó lak. Ref. templom. Rétjei, földjei az Ósva mentében jók. F. u. Földesy, Balogh, Szentmártonyi, Palásty.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alatta fekszik Felső-Csáj és Alsó-Csáj, az előbbinek 56 háza, 328 magyar és tót lakosa, az utóbbinak 31 házban 174 magyar és tót lakosa van. Postája mind a kettőnek Garbócz-Bogdány, távirója Alsó-Mislye. E két község közt bronzkori tárgyakat találtak.

Helységnévtár

Csáj (Felső-) (Csaj, Csay) [Gyilkos p.], rk. 148 Regete-Ruszka, gk. 1 Zdoba, ág. 1 —, ref. 139 Bogdány, izr. 8 Rozgony.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőcsáj. Már a bronzkorban lakott hely volt, mint az itt feltárt bronzkori leletek tanúsítják. Okleveles első említését a XV. században találjuk. Ez ideig a Chyrke- (Csirke) családé. 1426-ban a Semseyek kapják királyi adományként. A XIII. századtól a Szent-Mártony-család bírta. A község területe 829 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 381.