Felsőkálosa

A Vályi-völgy déli részén fekszik, Alsókálosától 1,5 km-re északra, Gömörmihályfalva közvetlen déli szomszédságában fekszik. Zsákfalu, egyetlen, a Gömörfüge-Felsővály mellékútról leágazó 1 km-es úton közelíthető meg.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Kálosa településrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz csatolták. Területe (2,52 km²) a 20. században nem változott, mára Kálosa kataszterébe olvasztották, annak 16,7 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 118, 1921-ben 115, 1938-ban pedig 123, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették. 1961-ben 128 lakosa volt, melynek 68 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 112 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 15,2 %-a.

Történelem

Alsó- és Felsőkálosa a 14. század második felében vált külön, elsőként az 1427-es adóösszeírásban szerepelnek külön községként. Felsőkálosa egy része a 16. század végén a Lórántfyak kezébe került és a rimaszécsi uradalomhoz tartozott. A falut az 1682-es lengyel támadás teljesen elpusztította (lakossága Miháylfalvára menekült), 1683-tól már puszta. 1720-ban kuriális falunak ismerik el, az 1740-es években régi jobbágyainak egy része visszatért, de a falu régi jelentősége nem állt helyre. 1773-ban 12 család lakta. 1828-ban 17 háza és 140 lakosa volt, aki mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, 1938-45 között visszakerült Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságák egy részét kitelepítették Magyarországra és észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek ide. Alsó- és Felsőkálosát 1964-ben egyesítették.

Mai jelentősége

Ld. Kálosa

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, Felső Kalosa. Két magyar faluk Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Gömörhöz 3/4 mértföldnyire, földgyeik jó gabonát termők, piatzozások két, ’s három mértföldnyire, legelőjök van elég, ’s mind a’ két féle fájok is, malmok a’ szomszédságokban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kálosa (Felső-), magyar falu, Gömör vmegyében, felülről Mihályfalvával, alulról Alsó-Kálosával határos, völgyben fekszik. A lakosok száma 108-ra megy, mindnyájan magyarok s reformatusok. Van benne 5 urbéri és 4 6/8 majorsági telek, 2 zsellér, legelő 82 holdat tesz, az egész helység tagositott. Szántófölde, mind a mellett hogy hegyes, könnyü munkáju, megterem mindent. F. u. Draskóczi Sámuel. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kálosa, Mihályi, Vály kis falvak elszegényedett nemes lakosainak fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőkálosa, a Vályvölgyén fekvő magyar kisközség, 28 házzal és 108 ev. ref. vallású lakossal. Legrégibb birtokosa, a Nádasdy család, 1477-ben merül fel. Később a Draskóczy családé lett. Templom nincs a községben. Ide tartozik Dapsi és Papharaszti puszta. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőkálósa. A község nevével először egy 1477. évi oklevél foglalkozik. Ekkor a Nádasdy-család a birtokosa. Később a Draskóczyaké lett a birtok. A község területe 438 kat. hold, lélekszáma 123. Pusztája: Papharaszti.