Felsőrás

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Vályi-dombság keleti lábánál, a Rási-patak völgyében fekszik, Tornaljától 11 km-re északnyugatra. Felsőrás zsákfalu, közúton csak az 532-es (Beje-Jolsva-Nagyrőce) útról Lőkösnél (3,5 km) elágazó mellékúton közelíthető meg. A 3 km-e északnyugatra fekvő Alsófaluval mezőgazdasági út köti össze. Határának mintegy felét erdő borítja. Délről Gömörmihályfalva, délkeletről Otrokócs és Lőkös, északkeletről Gömörfalva, nyugatról Alsófalu, nyugatról pedig Alsóvály és Felsővály községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (9,11 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 283, 1921-ben 243, 1938-ban pedig 288, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében jelentős népességcsökkenésen ment keresztül, 1938-1991 között lakosságszáma 44,8 %-al csökkent, majd 1991-2011 között további 22,6 %-al (159 főről 123-ra). Egyike a járás legritkábban lakott községeinek (13,5 fő/km²). Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 93,5 %) napjainkig megőrizte, a szlovákok aránya 4,9 %. Felsőrás hagyományosan református többségű község, 2011-ben lakosságának 70,7 %-a volt református, 22 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

A Rás-völgyet a 11. században foglalták el a királyi vár kötelékében álló magyarok, maga Rás falu a 12. században alakult ki. Az Árpád-korban Rás királyi várföld néven szerepelt, elsőként 1266-ban említik oklevelek (Raas). Később a Jolsvafői Tekes-család birtoka, majd 1296-ban a völgy felét átengedték a Hanvayaknak. Ebből alakult ki 1334-ben Alsórás (ekkor a két falu Keethraas néven szerepel, Alsórást külön 1479-ben említik), mely később is a Hanvák kezén maradt. Felsőrás volt a völgy központja, Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolnáját a 14. század elején építették a turócmelléki nemesek, 1345-ben már külön plébánosa is volt. Alsórás a középkor végén hanyatlásnak indult, a török hódoltság idején pedig elnéptelenedett, faluként 1620-ban említik utoljára, később már csak puszta. A két falu lakói a 16. században reformátusok lettek. 1549-ben a Bebek család birtoka volt, melynek 8 portával adózott. A 17. században a középbirtokos Fuló és más családok kezébe került, akik elősegítették a lakosság helyben maradását, így a korra jellemző néphullámzás elkerülte a falut. 1773-ban 24 család élt itt, valamennyien a már a 16. században itt élt jobbágynemzetségek leszármazottai. 1828-ban 36 háza és 279 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község határában található Bozókházi völgy elnevezése egy középkori település, Bozókháza nevét őrzi. Otrokócs határából vált ki a 14. század elején, a nemesi falvak sorába tartozott. Nevét a szláv eredetű Ottrokocs-nemzetség Bozók nevű családjáról kapta, mely itt építette fel nemesi gazdaságát és kúriáját. 1395-ben említik először írásos források. A falu lakossága a 15. században teljesen magyar volt. A második nagy török megszálláskor pusztult el, 1651-ben még szerepel a forrásokban, 1662-ben már lakatlan. Később határát Otrokócs és Alsórás között osztották fel.

Mai jelentősége

Felsőrás periférikus helyzetű, gyorsan csökkenő népességű, elöregedő település. 1309-ben gótikus stílusban épült református temploma értékes műemlék, festett famennyezete 1786-ban készült. Alsóráson reneszánsz stílusú régi nemesi kúria található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Felső Rás, vagy Rusztás Rás. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Alsó Vályhoz közel, Sankfalvához sem meszsze, mellynek filiája; földgye termékeny, piatzozása két mértföldnyire, legelője elég, fája van mind a’ kétféle, keresettye só alatt, és szőlőmunkából, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Felső-Rás, magyar falu, Gömör vmegyében, alulról Lőkösháza helységgel határos, völgyben fekszik. Van a reform. templomjuk; lelkek száma 235, ezek közül férfi 115, asszony 120, mindnyájan magyarok. Van benne 6 6/8 urbéri, 7 1/8 majorsági, 12 urbéri zsellér, 360 holdnyi erdője, a lakosok hajdan a gyümölcs tenyésztésnek nagy kedvelői voltak; most már nem annyira, szántófölde búza, gabona termesztésre alkalmas, rétje nem a legjobb takarmányt termi. Földesura 2/3 részben a Draskóczi Sámuel, 1/3-ban Hevesi testvérek. Az egész helységet adófizető nép lakja. Ut. p. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Rás, a túróczi völgyben fekvő magyar kisközség, 65 házzal és 256 ev. ref. vallású lakossal. 1410-ben már a mai nevén szerepel és vele együtt az oklevelek Rás pusztát is említik. Később Alsó-Rás néven találjuk említve, megkülönböztetésül Rás pusztától. 1427-ben a runyai Soldos család az ura, később a Tornai család. 1550-ben Ferdinánd király új adományt ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszáju, Szkárosi és Kerepeczy családoknak. Későbbi birtokosai azután a Draskóczy és a Hevessy család, most pedig a Sárközy örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. Az ev. ref. templom nagyon régi épület, de néhány évvel ezelőtt megújították. Ide tartozik Puszta-Rás és Cslesza. Az előbbinek határában, a várhegyen, hajdan valami erőd volt, melynek azonban már a nyoma is alig látszik. Rás község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőrás. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Pusztarás. A község területe 1583 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 288.