Felsővámos

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, a Kis-Duna és a Tőkési-Dunaág közötti szigeten fekszik, Dunaszerdahelytől 13 km-re keletre, Pozsonyeperjestől 7 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Pozsonyeperjessel, Vásárúttal (2,5 km) és Csallóközkürttel (5 km). Északról Pozsonyeperjes, északkeletről Tallós, keletről és délről Vásárút, nyugatról Csallóközkürt községekkel határos. Északi határának egy részét a Kis-Duna, nyugati határának egy részét pedig a Sóssziget-ér alkotja. Határának egy része a Tőkési-ág Természetvédelmi Területhez tartozik.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként (1913-ig Vámosfalu néven) Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolák Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). Bővebben

Népesség

Népessége 1910-1939 között még 39,3 %-kal gyarapodott (567-ről 790 főre), 1991-ben elérte a 963 főt. Az azóta eltelt két évtizedre a lakosságszám stagnálása jellemző. A község lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, még 1991-ben is mindössze 8 szlovák lakosa volt, arányuk az ezredforduló után megduplázódott és elérte a 6,5 %-ot, de még így is az egyik legalacsonyabb a járásban. Lakosságának túlnyomó többsége (93,1 %) római katolikus vallású.

Történelem

Felsővámos a víz közelsége ellenére ármentes szárazulatokon feküdt a régi időkben is. Erre vezetett a hajdani vásárút. Nevében fennmaradt a vámhely emléke. Az 1268-as pápai tizedjegyzék említi először. A 1553-ban Serédy Gáspár és Mérey Mihály a birtokosai, később a Pálffyak lettek az urai. Jelentős volt a falu vizahalászata, a Kis-Dunán pedig vízimalmok működtek. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. A Sósszigeten található növénynemesítő állomást Venényi Lajos alapította 1952-ben. Nepomuki Szt. Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1740-ben barokk stílusban épült, a 19. században klasszicista stílusban átalakították; kálváriája 1855-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VÁMOSFALU. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vásárúthoz nem meszsze, és annak filiája; postája is vagyon, határja 2 nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot terem, réttye kevés, gyakran károkat szenyvednek az áradások miatt, piatzok Szerdahelyen van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vámosfalu, Poson m., magyar falu, a kis Duna szigetjében, Vásáruthoz 1 fertálynyira: 492 kath., 10 zsidó lak. Kétnyomásu határa termékeny; rétje kevés; fája elég. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Komárom.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vámosfalu, csallóközi magyar kisközség. 104 házát, 693 róm. kath. vallású lakos lakja. E község 1268-ban már szerepel. A pápai tizedszedők lajstroma Wamus alakban említi. Az 1553-iki portális összeírásban Serédy Gáspár 4 és Mérey Mihály 3 portával szerepel. Később a Pálffyak lettek az urai és most id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. Plébániáját már Pázmány is a régiek között említi. Mostani kápolnája 1775-ben épült. 1683 febr. 23-án 300 török rohanta meg és rabolta ki a községet, 104 lakosát pedig rabságba hurczolta. Ide tartozik Göbölmező puszta és két erdészlak. Postája Vásárút, távírója Albár.