Hévmagyarád

Ld. Szántó

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Szántó településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a Korponai (Ipolysági) járáshoz tartozott. 1939-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Ipolysági járás). 1949-1960 között az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. Területe 9,27 km², a község területének 51,9 %-át alkotja. 1910-21-hez képest (9,33 km²) területe 5 hektárral csökkent, amikor 1964 után a hévmagyarádi gyógyfürdő területét Szántó kataszteréhez csatolták át.

Népesség

2011-ben 302 lakosa volt, itt élt az egyesített község népességének 39,8 %-a. 1880-ban 311, 1910-ben 319, 1921-ben pedig 331 lakosa volt. A nyelvhatáron fekvő, vegyes lakosságú, de a 19. század végén még magyar többségű község lakosságának 1880-ban 59,8 %-a, 1910-ben 76,2 %-a, 1921-ben azonban már csak 16,6 %-a vallotta magyarnak magát. A kettős identitás megszűnésével 1961-re a magyarok száma 30-ra, arányszámuk 6,4 %-ra csökkent. A községnek 1941-ben 353, 1961-ben már 636 lakosa volt, 1961-2011 között népességének több mint egyharmadát elveszítette. 1921-ben népességének 87,9 százaléka volt római katolikus, 6,3 %-a evangélikus vallású.

Történelem

Hévmagyarád egyike a legismertebb régészeti lelőhelyeknek Szlovákiában. A bronzkorban erődített település állt itt, fejlett kézművességgel, melyről az ún. hévmagyarádi kultúrát is elnevezték. Első írásos említése 1245-ből származik, ekkor „Mogorod” alakban szerepelt. Neve a mogyoró növénynévből ered. 1715-ben 14, 1720-ban pedig 20 háztartást írtak össze a településen. A 18. században a Gosztonyi család volt fő birtokosa, később a Bruszvik, Zsarnóczay, Kasza és Tersztyánszky családok. A 19. században a Nyáry és a Somogyi család volt a fő birtokos a faluban, ahol mindkét család kastélyt építtetett. 1828-ban 44 háza és 268 lakosa volt. 1851-ben 220 lakosa volt, közülük 109 volt magyar és 99 szlovák. A 19. század közepén Fényes Elek ásványvízforrás táplálta gyógyhatású tavát említi, melyhez később a Somogyi család gyógyfürdőt építetett. 1869-ben Nyáry Jenő archeológus 104 kőrégiséget ásott ki a faluban. 1912-ben szeszfőzde is létesült a faluban, a 20. század elején vízimalom is működött itt. A 20. század elején a helységnévrendezés során kapta a Hév- előtagot gyógyfürdője után. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig visszakerült Magyarországhoz, ebben az időben határközséggé vált, a szomszédos Szántó már Szlovákiához tartozott (az 1938. novemberi első határmegállapításkor még Hévmagyarád is az új határ másik oldalára esett). 1948-ban hatósági úton a korábbi Maďarovce helyett a Malinovka hivatalos nevet állapították meg. 1964-ben Szántóval egyesítették.

Mai jelentősége

Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt kápolnája 1741-ben épült barokk stílusban. A 19. század elején klasszicista stílusban épült volt Nyáry kastélyban ma szociális otthon működik, a kertjében lévő kápolna 1834-ben épült. A szintén klasszicista stílusú egykori Somogyi-kastélyban később iskola működött.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MAGYARAD. Magyarovce. Magyar falu Hont várm. földes Urai Gosztonyi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Deméndhez nem meszsze, és annak filiája, határjában vagyon legelője elég, szőlő hegye közpszerű, fája tűzre, és épűletre van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyarád (Magyarovcze), tót-magyar falu, Honth vmegyében, Ipoly Sághoz nyugotra 2 mfd. 210 kath., 40 evang. lak. Van itt egy kénköves tartalmu tó, mellynek vize a rheumatikus, köszvény, s elzsibbadási betegségekben foganatosnak hirdettetik; a minthogy a vidékiek fördésre erősen látogatják. F. u. Tersztyánszky és többen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Hasonló források szinte egymást érik a Búr patak völgyében. Hőmérsékük 15–20 R° közt váltakozik. Legkiválóbb köztük a magyarádi kénes forrás, mostanában lendűletnek indúlt fürdővel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyarad, a Búr patak mellett fekvő magyar kisközség, 26 házzal és 379 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró állomása Ipolyszakáloson, postája Szántón van. 1354-ben, Maróth határjáró levelében, már faluként szerepel. Századokkal ezelőtt ismerték híres gyógyforrását is, a mely mellett a mult század elején, gyógytelep épült. A XVIII. században a Goszthonyi-családot uralta a falu, majd a Brunswick, Zsarnóczay, Kasza és a Terstyánszky családok voltak a földesurai. Újabb időben a Somogyi és a báró Nyáry családok szereztek itt birtokot. Jelenleg Somogyi Lászlónak és báró Nyáry Adolf özvegyének van nagyobb birtoka és mindkét családnak kastélya. A falubeli kápolna 1834-ben épült. Magyaradhoz tartoznak a Dobsony és Újvilág puszták.

Helységnévtár

Magyarád, rk. 221 Deménd, ág. 52 Csánk, ref. 18 Bori, izr. 20 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Hévmagyarád magyar eredetü község, mert a Lexicon is színtiszta magyarnak ismerteti; később azonban Fényes már jelentős szlovák kisebbséget tüntet fel. A XIX. század elején a nemzetiségi térhódítás a szlovák elem megerősödését idézte elő. A kiegyezés utáni magyarság, mely öntudatában és a nemzeti életében megerősödik, feszítő erejével lassan visszahódítja az előző ötven év veszteségeit ebben a községben is. 1880-ban 60%. 1890-ben 89%. 1900-ban 60% és 1910-ben 76% magyar lakja a községet. A csehszlovák államba való kebelezés után a magyarság arányszáma visszaesik, illetve a nemzetiségi összetételének képe eltorzul, mert 1921-ben már csak 17%. 1930-ban pedig 20% a magyar lakosság arányszáma. 1938-ban egyetlen egy ember sem vallotta magát szlováknak, ami viszont a másik végletet jelentette. (....) Hévmagyarád. Kisközség a Búrpatak mellett. Elsőízben Maroth XIV. századbeli határjáró levelében találkozunk nevével. A XVIII. században a Goszthonyi-családé a falu. Későbbi birtokosai: a Brunswick-, Kasza-, Zsarnóczay-, Terstyánszky-, Somogyi és a báró Nyáry-család. A községnez tartozó külterületi lakott helyek: Dobsonypuszta, Hehegyipuszta, Üjvilág, Vörösmajor. A község területe 1601 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 393.