Idabukóc

Idabukóc a Kassai-hegyvidék (Szomolnok-Kassai-hegycsoport) délkeleti lábánál, az Ida-patak középső folyásánál, 350 méteres (határa 336-609 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 11 km-re nyugatra, Nagyidától pedig 13,5 km-re északra. A történelmi településközpont az Ida egyik jobb oldali mellékvize mentén alakult ki mintegy 600 méteres hosszúságban. A 20. század második felében a történelmi központtól északnyugatra és délkeletre, mintegy három kilométeres hosszúságban kiterjedt üdülő- és szuburbán agglomerációs zóna alakult ki, mely az Idán kialakított két víztározó (Idabukóci- és Idabukóc alatti víztározó) között húzódik, középpontjában a reliktumként megőrzött régi faluközponttal. Az Ida völgyétől délnyugatra a Kassai-hegyvidék déli hegyvonulata, a Holička-hegycsoport magasodik (Zámčisko v. Pálenica-hegy, 500 m), itt találjuk a Semse határánál emelkedő Fehér-sziklán v. Semsei-hegyen (Biela skala, 609 m) Idabukóc legmagasabb pontját. Keletről és északról az Ida-völgyet 400 méter fölé magasodó (Klin, Šajba, Košariská), részben erdővel, részben szántóföldekkel és rétekkel borított dombhát választja el a Miszlókai-patak völgyétől. 2010-ben területének 58,5 %-át (635 ha) erdő (főként tölgyesek és bükkösök), 13,6 %-át (147 ha) szántó, 9,3 %-át (101 ha) rét és legelő, 6,5 %-át (71 ha) pedig vízfelület foglalta el. Az Idabukóci-víztároló 105 hektáros felületének csak mintegy 15 százaléka tartozik Idabukóc kataszteréhez. A községet a 3405-ös út köti össze Kisidán (4,5 km) keresztül Sacával (9 km), a 3403-as út Baska (3 km) érintésével Miszlókával (6 km) és Kassával teremt összeköttetést. Határának északi részén keresztülhalad a 3319-es út Alsótőkést Hilyóval összekötő szakasza. Idabukóc délről Kisida és Semse, nyugatról Hilyó, északról Alsótőkés, keletről pedig Baska községekkel határos. Északi határát a Miszlókai-patak (Myslavský potok) alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz tartozott, majd az ekkor létrehozott Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe (1910-38: 10,82 km², 2011: 10,85 km²) az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott.

Népesség

Idabukóc népessége 2011-ben 777 fő volt, lakossága csaknem teljes egészében (96,7 %) szlovák nemzetiségű volt. A község a 18. századi újratelepítése óta egynemzetiségű szlovák település volt (a 16. században még vegyesen lakták szlovákok és németek). 1910-ben lakosságának kilenctizede (89,4 %) szlovák anyanyelvű volt, 1910-ben lakosságának 2,1 %-a, 1921-ben pedig 2,5 %-a vallotta magyarnak magát. Az 1941-es népszámlálás adatai (ekkor a lakosság egynegyede magyarnak vallotta magát) nem tükrözik a valós viszonyokat. A 20. század második feléig számottevő roma lakosság is élt a község határában (a Idabukóc alatti víztároló későbbi gátja közelében az 1955-ös katonai térképen még feltüntetett cigánytelepen), az 1910-es népszámláláskor a lakosság 8,4 %-át alkották (40 fő). A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 99,2 %, 2011-ben 85,3 %) római katolikus vallású. Idabukóc lakosságszáma erős ingadozásokat mutatott az elmúlt másfél évszázadban, minimumát 1880-ban érte el, miután az 1869-1880 közötti időszakban (elsősorban a kivándorlás révén) egynegyedével csökkent (445 főről 338 főre). 1880-1941 között lassú, de folyamatos növekedéssel 78,4 %-al nőtt a lakosság száma, majd az 1941-1950 közötti háborús évtizedben 17,7 %-al csökkent (603 főről 496 főre). A leggyorsabb növekedés 1950-1961 között figyelhető meg (41,1 %, 496 főről 700 főre), a következő harminc évben ezt lassú fogyás váltotta fel. A helyzet a rendszerváltás után vett gyökeres fordulatot, 1991-2017 között a szuburbanizáció révén csaknem egyharmadával (626 főről 822 főre) nőtt a község népessége, különösen gyors volt a növekedés a 2001-2011 közötti évtizedben (694 főről 777 főre). Idabukóc népsűrűsége (2011-ben 71,6 fő/km²) a járási átlagnak megfelelő.

Történelem

A falu neve szláv eredetű, jelentése „bükkerdőnél épült falu”. 1347-ben „Bakolch” alakban említik először írásos források, ekkor már kápolna és egy malom is állt itt. Később Bokolch (1401), Bowkowich (1427), majd Bwkolcz (1491) néven is szerepelt, a Bukóc (Bukocz) névváltozat először 1630-ban tűnik fel. Kisidáról kirajzott jobbágyok alapították a 13-14. században. Határában a 14. század végén ezüstöt bányásztak. Kezdetben a kisidai Csurka család birtoka volt, 1401-től királyi birtok, majd 1427-ben Gecsei Sebestyén kezére jut (ekkor 15 portája volt). Első temploma 1443 körül épült gótikus stílusban. 1491-ben Kassa város birtokába jut és évszázadokon át egyike a város 26 jobbágyfalujának. Lakói a 16. század közepén protestáns hitre tértek. A törökkel vívott harcok során Idabukóc is elpusztult, 1553-ban csak hat portája volt. A község legrégebbi pecsétje 1700-ból ismert. A 18. század elején lakóinak nagy része elpusztult a nagy pestisjárványban, ezután katolikus szlovákokkal telepítették újra. 1715-ben négy, 1720-ban hat lakott jobbágyporta volt a faluban. 1736-ban építették újjá Szent Annának szentelt templomát barokk stílusban. 1780-ban 374 lakosa, 1828-ban 60 háza és 465 lakosa volt. A 19. század közepén Fényes Elek monográfiájában kiemeli erdőgazdaságát és az itt működő fűrészmalmot. Hivatalos magyar neve 1905-ig Bukóc volt, ekkor Idabukócra változtatták. Idabukóc a régió szegényebb falvai közé tartozott, a 20. század elején határának 70 százaléka a Zichy-Meskó család birtokában volt, elszegényedő parasztságának művelésében alig 400 hold maradt. 1869-ben 445 lakosa volt, ez a szám a kivándorlás révén 1880-ra 338-ra esett vissza, majd 1900-ra 448-ra, 1910-re 479-re nőtt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 478, 1930-ban 530, 1941-ben már 603 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1950-re 496-ra csökkent a falu népessége, de az 1950-es évek dinamikus növekedésének eredményeként 1961-re elérte a 700 főt. 1957-ig malom is működött a községben, mezőgazdasági szövetkezetét 1960-ban alapították. Gyökeres változást hozott 1968-1976 között a falu felett a Kassa ivóvízellátását szolgáló, 105 hektáros Idabukóci-víztároló kialakítása, melynek 56 méter magas duzzasztógátját a község határában építették fel. A régi aranyidai országút is víz alá került, ezért új utat építettek (részben Idabukóc határában), mely Alsótőkést Hilyón keresztül köti össze Aranyidával. Szintén az 1960-as években épült meg a Kisidára vezető országút (korábban csak földút kötötte össze a két szomszédos községet). Idabukóc alatt is kialakítottak egy kisebb (24 hektáros) víztárolót, mely részben a Kelet-szlovákiai Vasmű víztartalékát biztosítja, részben horgász- és fürdőhelyként is szolgál. Ennek építésekor számolták fel a régi idabukóci cigánytelepet is. 1971-ben régi műemlék templomának lebontásával új, modern stílusú templomot építettek, melynek arányai megbontották a történelmi központ településképi egységét. A vele szemben felépült művelődési ház (mely a községi hivatalnak is otthont ad) a templommal együtt máig rányomja bélyegét a településképre. A hétvégi házak és nyaralók építése az 1980-as évektől kezdődött, míg 1980-ban a község házállománya (30) megegyezett a 40 évvel korábbival, 1990-re több mint ötszörösére nőtt (161) és 2001-re elérte a 186-ot. A rendszerváltás után a Kassáról kiköltözők egyre növekvő száma gyors népességnövekedést hozott: 1991-ben 626, 2001-ben 694, 2011-ben 777, 2017-ben már 822 lakosa volt a községnek. Idabukóc címerét és zászlaját 2002-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A egyre inkább szuburbanizálódó községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Az Idabukóc alatti víztároló körül hétvégi házas üdülőtelep alakult ki. Szent Annának szentelt római katolikus temploma 1971-ben épült egy középkori eredetű, 1736-ban újjáépített barokk templom helyén. A baskai út mentén található Szent Anna-kápolna 19. századi klasszicista építmény. Idabukócot a zöld turistajelzés köti össze Alsótőkéssel, illetve a Podkova-hágón keresztül Jászómindszenttel. Az Idabukóci-víztároló duzzasztógátját érinti a Semséről Hilyó, illetve a Lajoska-forrás felé vezető kék turistajelzés is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BUKÓCZ. Bukovecz. Tót falu Abauj Vármegyében, birtokosa Báró Mesko Uraság, fekszik a’ Kassai járásban, e’ Várostól mint egy mértföldnyire, határja soványos, és legelője sints elég, piatza hasznos, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bukócz, tót falu, Abauj vgyében, Kassához nyugotra 1 órányira: 443 kath., 7 zsidó lak. Nagy erdő. Fürészmalom. F. u. b. Meskó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baskán tul szállunk le nagy ereszkedéssel az Ida völgyébe; egészen alattunk látva Bukócz falut, melynek 57 háza és 388 tót lakosa, kath. temploma van. Postája Aranyidka. Bukócz határában hajdan nagyterjedelmü mesterséges halastó volt. Innentől fogva az Ida mellett visz az út a vármegye legmagasabb fekvésü községébe...

Helységnévtár

Bukóc, rk. 328 Hilyó, gk. - Kassa, izr. 10 Rozgony.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

ldabukóc. Azelőtt Bukócz. Eredete és története ismeretlen. Hozzátartozik Cigánytelep. A község területe 1880 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 605.