Ipolykér

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, a Zsély-Bussa mellékút mentén, Zsélytől 7, Balassagyarmattól 16 km-re keletre, Bussától 15 km-re délnyugatra, a Kéri-hegy (276 m) lábánál. Két településrészét, Nagykért és Kiskért mintegy másfél kilométer választja el egymástól. Határa dombos, nagyobb részben mezőgazdaságilag művelt terület. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor Hugyag községnek az Ipolytól északra eső határrészeit Ipolykérhez csatolták (111 ha), területe így 14,1 %-al növekedett (9,00 km²-re), mely 1920 óta változatlan.

Népesség

1910-ben 340, 1921-ben 380, 1938-ban pedig 457, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népességének csaknem egyötödét elveszítette (lakossága 376 főről 308-ra csökkent), ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya ugrásszerűen megnőtt (14,9 %-ról 36,4 %-ra), bár a lakosság többsége (57,1 %) továbbra is magyar nemzetiségű. A lakosság 7,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (87 %) római katolikus vallású. Ipolykér két településrészre oszlik, 2011-ben Nagykéren élt a lakosság 68,8 %-a (212 fő), Kiskéren pedig 31,2 %-a (96 fő).

Történelem

Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban (amikor Bogdan fia Cegde 10 márkáért két ekényi kéri földjét adta el), más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. Bővebben

Mai jelentősége

Fájdalmas Szűzanyának szentelt római katolikus kápolnája barokk stílusban épült a 18. században, az Oroszlányi-kúria 19. századi neoklasszicista épület. Határában található a Kéri-mocsár, mely a legmagasabb szintű természeti védettséget élvezi.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak. Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolykér. Az Ipoly közelében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 56, lakosaié 303, a kik nagyobbára róm. kath. vallásúak. Postája Ipolyvarbó, távírója és vasúti állomása Őrhalom. Nagy-Kér és Kis-Kér egyesüléséből keletkezett. A régi időben Ipoly vagy Puszta-Nagy-Kér és Kis-Kér volt a neve. Kis-Kér a középkorban valószínűleg a Murik nevű dülőben feküdt, mivel az itt talált régi pénzek és épületkövek arra vallanak. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolykér. Okleveles említését elsőnek 1327-ben találjuk. A XV. században két Kér nevű helységről, NagyKér és Kis-Kér községről történik feljegyzés, az előbbi pedig előfordul még Ipoly vagy Puszta-Nagy-Kér alakban is. Nagy-Kér a Toldi-család, Kis-Kér pedig a Kéry-család birtoka volt. A törökvilág előtt feljegyezték még, mint egykori birtokosokat: Sörényi Péter, Luka János, Kéry László, Madách Miklós és Horváth Ferenc nevét. A török eltakarodása után mindkét Kér a Kéry-család kezén egyesült. Az úrbéri rendezés óta nagyobb birtokosa nincs. A község területe 1564 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 457.