Károlyfalu

Károlyfalu a Duna bal partján, a Kis-Kárpátok legdélebbi részének, a Dévényi-hegycsoportnak a délnyugati lábánál, 150 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 6 km-re nyugatra, Dévénytől 8 km-re keletre, Pozsonyhidegkúttól 5 km-re délkeletre, a Királyhegy (Kráľov vrch, 282 m) keleti lábánál. A 150-200 méteres magasságban húzódó Károlyfalui-völgyben (Longitál), az egykori Károlyfalu település helyén, valamint a Duna fölé magasodó, mintegy 250 méteres magasságban található egykori szőlőhegyen az 1960-70-es években kiépített hatalmas lakótelepeken (Dlhé diely, valamint a hozzá délkeletről csatlakozó Riviéra és az északkeletről csatlakozó Kútiky) él a városrész népességének túlnyomó többsége. Keleti határát a Vödric-patak (Vydrica) völgyének, a Malomvölgynek (Mlynská dolina) alsó része alkotja, melyen a D2-es (Prága-Pozsony) autópálya fővárosi szakasza vezet keresztül (az 1440 méter hosszú Sitina-alagúttal), mely a Lafranconi-hídban folytatódik és teremt összeköttetést Pozsonyligetfaluval. A Malomvölgy és a Károlyfalui-völgy között a legmagasabb részén (Nad Sitinou), 264 méteres (délről észak felé emelkedő) Starý Grunt-domb (Steier Grund) húzódik, mely a Komenský Egyetem különböző karainak, a kollégiumi központnak, a Szlovák Televízió épületeinek és a Slávičie údolie-temetőnek ad otthont. Károlyfaluhoz tartozik a nagyrészt erdővel borított Sihoť-sziget (Käsmacher-sziget) a főváros egyik fontos ivóvízbázisa. Területe 134 – 280 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, 2010-ben 29 %-a (320 ha) volt beépített terület, 21,5 %-a (237 ha) erdő, 11,5 %-át (127 ha) pedig vízfelület (a Duna) foglalta el. Nyugatról Dévény, északról Pozsonyhidegkút, Lamacs és Pozsony-Újváros, keletről Pozsony-Óváros, délkeletről pedig Pozsonyligetfalu pozsonyi városrészekkel, délről Wolfsthal alsó-ausztriai községgel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Ausztria között) a Duna középvonala alkotja. A városrész északi részén (Patrónka településrészen) keresztülhalad a Pozsonyt Holiccsal összekötő 2-es számú főút és a Pozsonyt Brünn-nel összekötő vasúti fővonal (Vaskutacska – Železná studnička – megállóhely). Károlyfalut villamosjáratok kötik össze a városközponttal és Pozsonyhidegkúttal.

Közigazgatás

Károlyfalu 1944 óta tartozik Pozsonyhoz, 1972 óta a Pozsony – IV. járás részeként (1996-ig IV. körzet) Pozsony egyik városrészének számít. 1938-ig Dévényhez tartozott. 1920-ig Dévény nagyközség részeként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. Miután Dévényt 1938. októberében Németország annektálta, Károlyfalu Csehszlovákia része maradt és önálló községgé alakult. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz tartozott (Pozsony megye, Pozsonyi járás). 1944-ben első községként csatolták a fővároshoz, 1946-ban 7 további község is követte. 1949-1954 között Pozsony VI. kerületét alkotta, 1954-1960 között az Óvárossal, Dévénnyel és (1957-ig) Pozsonyligetfaluval együtt alkotta az I. kerületet, majd 1960-1972 között Dévénnyel együtt a VI. kerületet. Területét 1972-ben alakították ki, Dévénnyel közös határát a beépített területek nyugati pereménél húzták meg és Pozsonyhidegkút korábbi határának egy részét is hozzá csatolták. Mai területének több mint egyharmada (a Malomvölgy, a Tölténygyár /Patrónka/ városrész és a Staré Grunty) már 1944 előtt is Pozsonyhoz tartozott. Területe 2011-ben 11,02 km² volt (2014-ben 10,95 km²).

Népesség

Károlyfalunak 2011-ben 32 650 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 7,9 %-a. Népességének 91,8 %-a volt szlovák és 2,6 %-a (859 fő) magyar nemzetiségű (2,9 %-a – 933 fő – magyar anyanyelvű); fele (50,4 %) római katolikus, 5,4 %-a evangélikus vallású, egyharmada (33,3 %) pedig felekezeten kívüli. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek száma jelentős, aránya kisebb mértékben nőtt (565 főről 859 főre, illetve 2,6 %-ról 2,9 %-ra). Az egykori, vegyes szlovák-német lakosságú Károlyfalu községnek 1940-ben 1139 lakosa volt. A lakótelep-építéssel népessége 1980-ig tizennyolcszorosára nőtt; majd az 1980-1991 közötti 7,9 %-os (20 856 főről 22 514 főre) népességnövekedés után az 1991-2001 közötti évtizedben a lakosság száma csaknem másfélszeresére ugrott (22 514 főről 32 843 főre). Ez a Dlhé diely-lakótelep kései befejezésével magyarázható, a még az 1970-es évek végén elkezdett építkezés az 1990-es évek elejéig húzódott el, az új beköltőzők nagy része már 1991 után érkezett. A 2001-2011 közötti stagnálás után 2011-2017 között ismét kismértékű lakosságszám-gyarapodás (32 650 főről 33 586 főre) figyelhető meg. 2011-ben a városrész népességének 84,9 %-a élt együttesen Dlhé diely (16 547 fő), valamint a hozzá csatlakozó Riviéra (4019 fő) és Kútiky (7147 fő) lakótelepeken. Népsűrűsége (2011-ben 2963 fő/km²) a pozsonyi városrészek között a legmagasabbak közé tartozik.

Történelem

A mai botanikus kert helyén 9. századi temetőt tártak fel, Károlyfalu mai területe már akkor is lakott volt. A dévényi váruradalomhoz tartozó középkori település (Vödric) 1242-ben a tatárjárás során pusztult el. 1288-ban IV. László király Jakab pozsonyi bírónak adományozta a területet, aki újratelepítette a falut, melynek malma és szőlőskertje is volt. Lakossága 1360-ban Nagy Lajos királytól kapott kiváltságokat. 1605-ben Bocskai István hajdúi szállták meg a vidéket, majd 1619-1621 között Bethlen Gábor csapatai foglalták el. 1635-ben Károlyfalu Dévény várával együtt a Pálffy-nagybirtok része lett (a Pálffy család 1932-ig maradt itt birtokos), erdeiben nagy vadászatokat tartottak. 1677-ben súlyos pestisjárvány pusztított a faluban. A 18. században lakói nagyrészt német nyelvűek voltak, szőlőtermesztéssel, halászattal és folyami hajózással foglalkoztak. A 18. század végén a falu már Dévény részeként szerepelt. 1828-ban 120 lakosa volt. 1831-ben és 1836-ban kolerajárvány pusztított a faluban. 1851-ben Fényes Elek már szlovák többségű faluként jellemezte, ekkor 177 lakosa volt (ebből 175 római katolikus vallású). 1863-ban (ekkor 207 lakosa volt) még Károlyfalva, a 20. század elején már Károlyfalu alakban szerepelt a térképeken. 1870-ben a már akkor is Pozsonyhoz tartozó területen jött létre a Róth-féle tölténygyár, melyet 1937-ben Vágbesztercére telepítettek át. 1886-ban épült fel a vízmű a Duna partján, tűzoltóegylete 1897-ben alakult. 1920-ig Dévény nagyközség részeként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az eredetileg 1912-ben a szegények temetőjeként létrehozott Slávičie údolie-temetőt később kibővítették, ma egyike a főváros legnagyobb temetőinek. Az 1920-as években Károlyfalu határáig hosszabbították meg a pozsonyi villamoshálózatot. 1938. októberében anyaközsége (Pozsonyligetfaluval együtt) német megszállás alá került és annektálták a Harmadik Birodalomba, Károlyfalu azonban Csehszlovákia (1939. márciusától a fasiszta szlovák bábállam) része maradt és önálló községgé alakult. 1940-ben 205 háza és 1139 lakosa volt. 1944-ben Pozsonyhoz csatolták, elsőként a városba kebelezett falvak sorában. Az 1960-as évektől kezdődő lakótelepépítéssel arculatát teljesen átalakították és a régi falu helyén a főváros egyik legnagyobb lakóövezetét alakították ki. 1965-ben kezdődött meg a Kútiky lakótelep építése. 1965-1975 között épült fel a Malomvölgyben a Szlovák Televízió új központja, melynek 108 méter magas toronyháza 2002-ig (a Szlovák Nemzeti Bank óvárosi székházának átadásáig) a főváros (és az ország) legmagasabb épülete volt. 1969-1977 között a Staré gruntyn felépült a Komenský egyetem Ľudovít Štúrról elnevezett nagy kollégiumi központja, mely ma is 10-15 ezer diáknak nyújt szálláslehetőséget. Ezt követte 1981-85 között az új egyetemi városrész és a Barástág diákotthon felépítése. Az 1970-es évek végétől az egykori károlyfalui szőlőhegyen létesítették a Dlhé diely lakótelepet (az 1990-es évek elején fejezték be). A Malomvölgyet és Pozsonyligetfalut összekötő Lafranconi-hidat (korábbi nevén az Ifjúság hídját) ötéves építkezés után, 1992-ben adták át a forgalomnak. 2004-ben adták át a város új központját, a Szent Ferenc teret. 2003-2007 között felépült a D2-es autópálya Malomvölgyön átvezető szakasza a Sitina-alagúttal.

Mai jelentősége

A városrész elsősorban lakófunkciókat tölt be, de számos oktatási intézménynek és a Komenský egyetem természettudományi, matematika-fizikai és informatikai karának, könyvtárának és kollégiumi negyedének is otthont ad. Itt található a Szlovák Televízió székháza, valamint a Szlovák Meteorológiai Intézet. Egykor jelentős szőlőtermesztése és bortermelése mára csaknem teljesen megszűnt (alig 19 hektár szőlőterület 2010-ben). Itt található az 1960 óta látogatható pozsonyi állatkert (eredeti 9 hektáros területe mára 90 hektárra nőtt) és az 1942-43-ban létesített botanikus kert 51 hektáron. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma egy 18. századi barokk kápolna kibővítésével 1935 után épült. A Dlhé diely-lakótelepen a Szűz Mária születésének szentelt római katolikus templom 1995-ben épült, az új városközpontban az Assisi Szent Ferenc-templomot 2002-ben szentelték fel. A Vízgazdálkodási múzeum a régi vízmű épületében 2006-ban nyílt meg. A Sihoť-szigeten a régi vízemelő-állomás 1912-ben épült szecessziós épülete ma műemlék.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KÁROLYFALVA. Német Kis falu Posony várm. földes Ura G. Pálffy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik a’ Duna mellett, Posony, és Dévény között, határja középszerű, szőleje, réttye, fája elég van, piatza Pozsonyban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Károlyfalva (Carldorf), tót f., Pozson m. Dévén filialisa: 175 kath., 2 zsidó lak., s a Pálffy majorságával

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A járás hegyen túli részében Károlyfalva, Besztercze, Maászt helységek következnek az országút irányában egymás után.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

A községhez tartozó Károlyfalu telepen álló kápolnát 1860-ban Lucsenics Mátyás építtette.