Keszölcés

A település a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, a bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának bal partján, Somorjától 9 km-re délkeletre, Bőstől 19 km-re északnyugatra, Dunaszerdahelytől 19 km-re nyugatra fekszik. 1992 óta az üzemvízcsatorna választja el a szomszédos Doborgaztól és Vajkától, mely falvak felé rendszeres kompjárat teremt összeköttetést. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Határának nagyobb része (65,8 %) a Dunán túlra esett, melyet 1920-ban a trianoni határ megvonásával elveszített és területe 10,30 km²-ről 3,52 km²-re csökkent. A korábban Keszölcéshez tartozó Sérfenyősziget 1921-ben önállósult, majd 1969 óta Dunasziget község része. Bővebben

Népesség

Keszölcés lakossága 1910-1921 között Sérfenyősziget elcsatolásával 60,8 %-kal csökkent, 1921-ben 240, 1939-ben 220, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Keszölcés ma a Dunaszerdahelyi járás (és egyben az egész Csallóköz) legkisebb önálló települése, 2011-ben 151 lakosa volt, 75,5 %-uk magyar, 15,9 %-uk szlovák nemzetiségű. A lakosságszám 2001-2011 között csaknem 22,8 %-al nőtt, a szlovákok aránya ugyanakkor csökkent, bár magas a nemzetiségüket eltitkolók aránya (7,3 %) is. A lakosság túlnyomó többsége (84,8%) római katolikus vallású.

Történelem

A területén telepített szőlőkről már 1205-ben történik említés. Magát a falut 1296-ban III. András oklevelében említik először, melyben egy bizonyos Chuntnak birtokot adományoz itt. A települést 1831-ben kolerajárvány sújtotta, mely után fogadalomból építették fel 1898-ban a Szent Rozália tiszteletére emelt, neoklasszicista stílusbú római katolikus templomukat. Bővebben

Mai jelentősége

A község Szent Rozáliának szentelt római katolikus temploma 1898-ban épült neoklasszicista stílusban. Gazdaságában fontos szerepet játszik az idegenforgalom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KESZÖLCZÉS. Magyar falu Posony Várm. Nemes Vajka székhez tartozik, lakosai katolikusok, fekszik Vajdának szomszédságában, és annak filiája, határja két időre van el osztva, erdeje, és réttye elég, számos veszszeje a’ Duna öntéseiben, az aranyászóknak a’ Duna gazdag fövényt önt; de áradásaival nagy károkat is okoz.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keszőlczés, Poson m. magy. falu, Vajka mellett, a minthogy a Vajkai praedialis székhez tartozik. – Fő gazdagsága a Duna szigetjeiben áll, hol sok legelőt, elég rétet, fát, vadat, találsz; malmai is vannak. Lakja 290 kath., 16 zsidó. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Keszölczés, dunamenti magyar kisközség, 101 házzal és 619, róm. kath. vallású lakossal. Szintén nagyon régi község, melyet egykorú iratok már 1205-ben említenek. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itteni nemes jobbágyoknak szabadságlevelet ad. A vajkai érseki székhez tartozott és érseki nemes jobbágyok lakták. Miklós esztergomi érseknek 1345. évi oklevele Keseulces alakban említi. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ösi település, lakott voltát már a XIII. század elején említik. A vajkai érsekség birtoka és az érsekségi nemes jobbágyok lakták. Egy 1345-iki érseki iratban Keseulces alakban szerepel, majd 1394-ben felmerül Kyzelches udvari nótárius családnevében is. A község területe 612 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 220.