Kissalló

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nagy sár-patak (Lužianka) partján, Nagysallótól 1 km-re északnyugatra. Teljesen egybeépült a tőle délkeletre fekvő Nagysallóval és az északnyugatra fekvő Hölvénnyel.

Közigazgatás

1965-ig önálló község, azóta Nagysalló településrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1965-ben Nagysallóhoz csatolták. 1945-ben területének 51,1 %-át (4,12 km²) elvesztette, amikor Bimbolapusztát az újonnan alakult Ursínyovo (1948-tól Medvecké, 1990-től Fakóvezekény része) községhez csatolták, területe így 8,06 km²-ről 3,93 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 604, 1921-ben 651, 1939-ben pedig 684, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 1921-ben a lakosság 57,1 %-a római katolikus, 26,7 %-a református vallású volt. 1947-ben magyar lakosságának 1/5-ét kitelepítették Magyarországra és szlovákokat telepítettek helyükre. Ezel vegyes lakosságúvá vált, de magyar többségét megőrizte a 60-as évekig. 2011-ben 389 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 13,4 %-a.

Történelem

1347-ben „Kyssarlou”, illetve „Kyssalow” alakban említik először. Zselizi nemesek birtoka volt. A 16. században részben az esztergomi érsekséghez, részben Léva várának uradalmához tartozott. 1535-ben 12 portája volt. 1601-ben 45 ház állt a faluban. 1715-ben 17 adózója volt, közülük 5 kézműves. 1786-ban 60 házában 306 lakos élt. 1828-ban 56 háza és 371 lakosa volt. A lakosság száma 1890-ben érte el csúcspontját, ekkor 705-en éltek a községben. 1910-ben 604, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz csatolták. 1965-ben csatolták Nagysallóhoz.

Mai jelentősége

Kastélya a 17. században épült reneszánsz stílusban, 1927-ben neoklasszicista stílusban építették át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SALLÓ. Kis Salló, vagy Sarló. Magyar falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék is; Kis Salló, Nagy Sallónak filiája; határja meglehetős.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Mezőkissalló, sárvölgyi magyar kisközség, 682 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség birtoka volt, de a XVIII. században az egri püspöké lett. A mult század elején Sándor József volt a nemesi birtokosa, most pedig Kelecsényi Rafaelnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. század másik felében Male-Sarluski tót nevével is találkozunk és ekkor nagy juh- és lótenyésztése és híres vásárai voltak. A községházán őrzik az 1621-iki hegyközségi könyvet. 1849 április 19-én itt kezdődött a nagysallói csata, a mennyiben itt történt délelőtt 10 órakor az első támadás. Templom nincs a községben. Postája, távirója és vasúti állomása Nagysalló. Ide tartoznak Bimbula és Hideg puszták is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kissalló. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Bimbula. A község területe 1401 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 684.