Kistúr

Az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi pereménél, a Korponai-erdő déli lábánál, a Korpona-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 4 km-re északra, Palásttól 8 km-re délnyugatra. Csaknem teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Kistúrral.

Közigazgatás

1967-ig önálló község, azóta Nagytúr két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (4,26 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 4,24 km²), a község területének 46,4 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 411, 1921-ben 365, 1938-ban pedig 440, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben a lakosság 95,6 %-a volt római katolikus vallású. 1961-ben a lakosság 75,9 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 450 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 59,8 %-a.

Történelem

Kistúrt 1343-ban "Kystur" néven említik először. 1388-ban köznemesi községként említik, 1434-ben "Thur" néven szerepel. A 18. században a Szentkereszty család birtoka volt, majd a 19. században a Márthonffyaké . A 20. században az Ivánka család birtoka volt. 1715-ben két kúriát és 15 háztartást, 1720-ban 24 háztartást számláltak a községben. 1828-ban 30 házában 185 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból éltek. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartoztot. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1967-ben egyesítették a szomszédos Középtúrral "Veľké Turovce" (Nagytúr) néven.

Mai jelentősége

Kistúron található egy 19. századi szecessziós kúria, valamint a 18. század végén barokk stílusban épült Ivánka-kastély.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TÚR. Kis Túr, Felső Túr, Közép Túr. Három Magyar falu Hont Várm. földes Uraik külömbfélék, lakosaik katolikusok, és másfélék is, földgyeik meglehetősek, legelőjök elég van, szőlőhegyeik középszerű borokat teremnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tur (Kis), magyar falu, Honth vmegyében, 187 kath., 10 evang. lakossal.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ipolyságtól éjszakra, a Korpona völgyében fekszenek sorjában: Kis-, Közép-, Felső-Túr és Palást. E négy község termékeny vidéke a megye legszebb részeinek egyike. A hármas Túron jó bor és jó dohány terem. Ismert szólás-mondás a megyében, hogy: túri bor – úri bor. E falvakat több kastély is díszíti.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kistúr, magyar kisközség a Korpona patak mellett, 50 házzal és 333 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása, valamint postája Ipolyságon van. a falu okleveles szereplésére 1434-ben akadunk, de birtokviszonyait csak az újabb korból ismerjük. A XVIII. században a Szentkereszty családot uralta a község; a mult század elején a Mártonffy, Palásthy, Kalocsa és utóbb a Kappel családok voltak itt földesurak. Jelenleg Ivánka Lászlónak van nagyobb jószága, csinos kastélylyal, melyben Somogyi Béla vármegyei főjegyző lakik.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kistúr. Először egy 1434-ben kelt oklevél említi. Ezután hosszú századokig alig történik említés róla történelmi kútforrásainkban. A XVIII. században a Szentkeresztvek. később pedig a Mártonfly-, Kalocsa-, Palásthyés Ivánka-család a község legjelentősebb birtokosai. A helység külterületi lakott helyei: Somogyimajor és Vámosmajor. A község területe 736 kat hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 440. túlnyomóan róm. kath.