Lamacs

Lamacs a Kis-Kárpátok déli részén, a Bazini-hegycsoport részét képező Zečák-domb (274 m) lábánál, a Dévényi- és a Bazini-hegycsoport közötti, közlekedési szempontból nagy jelentőségű Lamacsi-kapuban, 226 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 7,5 km-re északnyugatra, Pozsonyhidegkúttól 3 km-re keletre, Stomfától 9 km-re délre, Dévényújfalutól 8 km-re keletre, a D2-es autópálya és a Pozsonyt Prágával összekötő vasúti fővonal mentén (vasútállomás). Határa 152-348 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, északkeleten a Kis-Kárpátok erdei közé, északnyugaton pedig az Alsó-Morva-sík felé is kiterjed. Utóbbi határrészben találjuk Lamacs szántóföldjeinek (2010-ben 158 ha, az összterület 24,2 %-a), előbbiben pedig erdeinek (146 ha, 22,3 %) zömét. A városrész területének 2010-ben mintegy egyhatoda (103 ha) volt beépített terület. A Lamacsi-kapuban, Pozsonyhidegkúttal átellenben találjuk a régi faluközpontot (Starý Lamač) és a tőle északra található, de vele teljesen egybeépült Podháj-lakótelepet, ahol ma a városrész lakosságának zöme él. A Zečák-domb déli oldalán fekszik a Szegnár (Segnáre) családi házas beépítettségű településrésze. Délnyugatról Pozsonyhidegkút, északnyugatról Dévényújfalu, északról Pozsonybeszterce, keletről Pozsony-Újváros, délkeletről pedig Károlyfalu pozsonyi városrészekkel határos. Délkeleti határát a D2-es autópálya és a vasútvonal képezi, Pozsonybesztercével közös határának nagy része a Lamacsi-patak (Lamačský potok) mentén húzódik. A városrészt a 2-es főút köti össze Pozsony központjával, valamint Malackán (30 km) keresztül Holiccsal (76 km), az 505-ös út pedig Dévényújfalu és Stomfa (13 km) felé teremt összeköttetést.

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze, 1972-től a IV. körzet (obvod), 1996-tól a Pozsony – IV. járás részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Pozsony-környéki járás). Pozsonyhoz csatolása után 1949-1954 és 1960-1972 között a főváros XI. kerületét alkotta, 1954-1960 között pedig Pozsonyhidegkúttal és a ma az Újváros részét képező Szőlőheggyel együtt a III. kerület része volt. Területe a 20. század során nagymértékben megváltozott: 1910-1921 között határának több mint felét (erdeinek túlnyomó részét) Pozsonyhoz csatolták (ma az Újváros része, a Vödric-pataktól nyugatra eső határrész), területét ezzel 14,59 km²-ről 7,08 km²-re csökkentve. 1972-ben az újonnan épült autópályán túlra eső határrészeit (54 hektárt) Pozsonyhidegkúthoz csatolták, így alakult ki mai területe (6,54 km²).

Népesség

Lamacsnak 2011-ben 6670 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 1,6 %-a. Lakosságának 92,2 %-a volt szlovák és 2,2 %-a (150 fő) magyar nemzetiségű (2,7 %-a – 177 fő – magyar anyanyelvű). A község eredetileg horvát lakossága (a 16. századtól) a 19. századra szinte teljes egészében szlovákká vált, 1910-ben népességének 91,5 %-a, 1921-ben már 98 %-a volt szlovák nemzetiségű (a magyar nemzetiségűek arányának megugrása 6,5 %-ra 1910-ben átmenetinek bizonyult). 1880-1940 között Lamacs népessége két és félszeresére nőtt (864 főről 2018 főre), az 1970-es évek lakótelep-építésével pedig több mint háromszorosára ugrott és 1980-ra elérte a 7058 főt. Az 1980-as évek stagnálása után az 1991-2001 közötti évtizedben a városrész népességének 6,6 %-át elveszítette (7004 főről 6544-re csökkent). 2001 után ez a folyamat megfordult és ismét nőtt a lakosságszám, különösen 2011 után gyorsult fel a növekedés üteme (2017-ig 8,4 %-os növekedés, 6670 főről 7232 főre). 1921-ben még csaknem a teljes népesség (99,6 %) római katolikus vallású volt, 2011-ben a római katolikusok a népesség 56,7 %-át, az evangélikusok 5,6 %-át, a felekezeten kívüliek pedig 26,6 %-át tették ki. 2011-ben a lakosság 88,2 %-a (5881 fő) élt az ófaluban és a podháji lakótelepen, 11,8 %-a (789 fő) pedig Szegnáron. A településrész népsűrűsége (2011-ben 1020 fő/km²) megfelel a fővárosi átlagnak.

Történelem

A városrész mai területén a középkorban több falu is létezett. A tatárjárás elpusztította az eredeti (vélhetően magyar lakosságú) falut, melynek nevét nem ismerjük. A német lakosságú Blumenaut (Plumau) és Sellendorfot Jakab pozsonyi bíró alapította 1279-1288 között, előbbi kölcsönözte Lamacs 20. századig használatos német nevét is. Évszázadokon át Pozsony város birtoka volt. Sellendorf templomát 1397-ben említik elsőként (helyén épült később a Szent Rozália-kápolna). 1420-ban Gara Miklós nádor elfoglalta Blumenaut és Sellendorfot és erőszakkal a dévényi váruradalomhoz csatolta (1436-ig, ebben az időszakban pusztult el az eredeti Blumenau). A mai falut 1506-ban Szkerlics János alapította, majd 1544-ben a török előrenyomulás elől menekülő horvátok telepedtek le itt. 1547-ben Krabatendorff („Horvátfalva”), majd Horvát-Lámocs néven említik. Neve a szláv lámač (kőtörő) szóból ered és a falutól keletre, a Szidina-hegyen (Zitina) a 16. század elején dolgozó horvát kőbányászoktól eredeztetik. A település gyorsan gyarapodott, 1548-ban 46, 1556-ban 54, 1580-ban már 80 háza volt, lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1553-ban a falu ismét Pozsony város birtokaként szerepelt az oklevelekben. Az 1570-es években lakóinak egy része megalapította a szomszédos Hidegkút (Pozsonyhidegkút) falut. Fatemploma 1553-ban épült, ezt 1570-ben Szent Margit tiszteletére szentelt kőtemplom váltotta fel. 1561-ben tűzvész pusztított. 1624-ben az oszmán törökök ellen gyülekező hadak kifosztották a falut. Az első kőtemplom 1660-ban összeomlott, helyén 1667-1673 között építettek új templomot barokk stílusban (1947-ig állt). 1679-ben pestisjárvány pusztított, ennek emlékére a pozsonyi polgárok adományaiból Szent Rozáliának szentelt kápolnát építettek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok négyszer is kifosztották a falut, melynek népessége a 18. század elején visszaesett, ekkor már csak 39 család élt itt, 1714-ben pedig újra pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Anyakönyveit 1752-től vezetik. 1755-ben a falu leégett. 1768-ban 124 háztartás volt Lamacsban, melynek ekkor 620 lakosa volt. 1831-ben számos áldozatot szedett a kolerajárvány. 1837-ben a falunak 919 lakosa volt. 1848. szeptember 20-án adták át a Pozsony – Marchegg vasútvonalat, melynek egyik állomása Lamacson volt (a vasút építésekor, két évvel korábban tífuszjárvány pusztított). 1866. július 22-én Lamacs határában zajlott le a lamacsi csata a porosz és osztrák seregek között (porosz győzelemmel), mely után fegyverszünet zárta le a porosz-osztrák háborút. A csata során, melyben több százan vesztették életüket a falut is felgyújtották. Önkéntes tűzoltóegylete 1882-ben alakult. A 19. században még viszonylag számottevő szőlőtermesztése mára jelentőségét vesztette. 1918. szilveszterén foglalta el a falut a csehszlovák légió 33. gyalogezrede, mely pár nappal később Pozsonyba is bevonult. Az 1910-es években határának több mint felét Pozsonyhoz csatolták, ezzel a község elveszítette erdeinek legnagyobb részét. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1922-ben postahivatal létesült a községben. 1939. március 16. – április 11. között német csapatok szállták meg a falut, majd 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállam része lett. A község 1945. április 5-én szabadult fel. 1946. április 1-jén hat másik községgel együtt Pozsonyhoz csatolták. 1969 után felépült a Pozsonyt Prágával összekötő D2-es autópálya Lamacst és Pozsonyhidegkutat elválasztó szakasza, 1974-1978 között pedig felépült a Podháj-lakótelep, alapvetően megváltoztatva a településképet és többszörösére növelve a városrész népességét. Az 1980-as években a Zelená hora határrészben megkezdték a Rázsochy-kórház építését, melyet a rendszerváltás után félbehagytak. 2013-2014-ben a Bory határrészben új bevásárlóközpontot létesítettek (Bory Mall).

Mai jelentősége

A városrészben szlovák tannyelvű alapiskola (ZŠ Malomestské námestie) és óvoda (Néri Szent Fülöp-óvoda), egészségügyi központ, valamint téli stadion található. Szent Rozáliának szentelt római katolikus kápolnája 1680-1682 között épült barokk stílusban a pestisjárvány utáni hálaadásként. A településközpontban található Szent Margit-plébániatemplom 1947-1951 között M. Harminc tervei alapján épült az 1947-ben lebontott 16. századi templom helyén. Az 1866-os lamacsi csata emlékműve a helyi temetőben látható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LAMACS. Plamenau horvát falu Posony Várm. földes Ura Posony Városa, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, van szőleje, réttye nints, edeje is van, határja középszerű, terem rozsot, zabot, más javai is középszerűek, piatzoza Posonyban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lamacs, (Blumenau), tót falu, Pozson vmegyében, Pozsonyhoz 1 1/2 mfd., a holicsi országutban, 903 kath., 16 evang. lak., kik csekély bor-, és földmivelésből élnek, fuvaroznak. Kath. paroch. templom, 5 vízimalom. F. u. Pozsony városa.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Szomorú napok következtek 1241–42-ben az országra és Pozsony városra is. Ekkor özönlöttek be a vad mongol hadak. A mohii szerencsétlen csata után IV. Béla Pozsonyba fut s itt kél át a Dunán Hainburgba. Majd 1241 nyarán a tatár sereg egy csapata Pozsony alá érkezik, a város közelében levő Lamacs, de Pozsony külvárosa, Széplak is áldozatáúl esik a tatárok dúlásának.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lamacs, a budapest-bécsi vasútvonal mentén, Pozsony közelében fekvő kisközség. Eredetileg német volt, majd horvátokat telepítettek bele, a kik idővel azután eltótosodtak. Házainak száma 206, lakosaié pedig 900. Pozsony város egyik legrégibb birtoka, melyet, bírájának a külföldi követségekben szerzett érdemeiért, IV. László király 1280-ban adományozott a városnak. Ez időben Plumau német néven szerepel. 1288-ban mint puszta és néptelen hely van említve. 1397-ben találkozunk először Lámács hangzású nevével, de azért német neve állandóan szerepel, hol Plumau, hol Blumau, Plumno és Blumenau alakban. A törökök elől menekülő horvátok és szerbek letelepedése után már Horvát-Lamocs néven van említve. 1420-ben Gara Miklós nádor e községet erőszakosan elfoglalta és a dévényi váruradalomhoz csatolta. Az 1553. évi portális öszeírásban még mindég Pozsony város birtoka, a hol 14 portát találtak. 1703-11 között a császári csapatok négy ízben kirabolták a lakosokat. 1751-ben Mária Terézia újabb adományt ad Pozsonynak e községre. 1866. évi július hó 22-én a poroszok és az osztrákok között itt harcz volt, mely alkalommal a község leégett. A katholikus templom 1634-ben épült; a Szent Rozália-kápolnát Pozsony városa 1710-ben, az akkor dúlt pestis emlékére emeltette. A község postája Pozsony-Hidegkút, ellenben saját távírója és vasúti állomása van.

Magyar Katolikus Lexikon

Lamacs, Blumenau, v. Pozsony vm. (Lamač, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. stomfai esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Tp-át. Antiochiai Szt Margit tit-ra sztelték, a mait 1634: építették. 1544: a török elől menekült horvátok telepedtek le. Kegyura 1880: Pozsony hitközsége. Anyakönyvei 1752-től. Anyanyelve 1880: szl. ** Némethy 1894:148. - Pozsony vm. 1895:83. - Gerecze II:659. - Schem. Strig. 1917:191.

Helységnévtár

Lamacs (Blumenau), RK. 864 Esztergom, izr. - Stomfa.