Nyitraegerszeg

Nyitraegerszeg a Középső-Nyitramentén, a Nyitra jobb partján fekszik 145 méteres tengerszint feletti magasságban, Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal (1881 óta) és a 64-es főút mentén. Határának keleti része a Nyitra túlsó (balparti) oldalán húzódó síkvidék, mely a Nyitra régi, a Zobor nyugati lábánál kanyargó, ma már teljesen eltűnt medréig terjed, mely ma is Nyitraegerszeg és Zobordarázs határát képezi. A Nyitrától nyugatra a Radosnai-hátság legdélebbi része húzódik. Nyitraegerszeg, Lajos és Surányka határánál, az Alsó-hegyen (Dolný vrch) találjuk a község határának legmagasabb pontját (217 m). Erdeje és külterületi lakott helye nincs. Délről és délnyugatról Csekej, északnyugatról Surányka, északról Lajos, északkeletről Menhye (Szalakusz katasztere), délkeletről pedig Nyitra (Zobordarázs katasztere) határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). Területe (10,44 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Nyitraegerszeg a zoboraljai magyar nyelvsziget legnyugatabbi községe, néprajzilag a vízmegi falvak egyike. Évszázadokon keresztül itt húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár, a 20. század első felében még túlnyomórészt magyarok lakták, 1910-ben még a lakosság kilenctizede, 1930-ban négyötöde, 1960-ban 47,1 %-a magyarnak vallotta magát. A 20. század második felében az itteni magyarság túlnyomórészt asszimilálódott (ehhez hozzájárult a hagyományos egyéni gazdálkodói életforma megszüntetése, a magyar iskola bezárása, a jelentős szlovák betelepülés, valamint a falu fekvése is), mára szórványt alkot. 1991-ben már az összlakosság 82,7 %-a szlováknak vallotta magát, a magyarok aránya 15,9 %-ra (2011-re 4,8 %-ra, a magyar anyanyelvűeké 10,3 %-ra) csökkent. A lakosság 4,8 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2001-2011 között a szuburbanizáció révén a korábban csökkenő lakosságszám 4,2 %-os növekedést mutatott (950 főről 990 főre). 2011-2016 között további növekedés figyelhető meg (1022 főre). A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 85,5 %, 1921-ben még 98,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

Első írásos említése 1326-ból származik, ekkor Károly Róbert adománylevelében „Egurzegh” néven szerepelt. Neve égerfákkal benőtt szögletre utal, eredeti lakói palócok voltak. A középkorban a nyitrai káptalan birtoka volt, majd az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmának része. Plébániáját és templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi először. 1373-ban 36 jobbágytelke és 10 zsellérje volt. 1549-ben két malma és 28 adózó portája volt. 1559-ben lakóit Érsekújvár várának építési munkáira kötelezték. 1579-ben újra a nyitrai káptalan birtoka lett, ekkor Káptalanka néven is ismert volt. A 16.-17. században a törökkel vívott harcok ezt a falut is érintették, gótikus templomát 1600 körül kápolnaként újították fel. 1618-ban jobbágyai elűzték a vármegyei adószedőket. A 17. században a nyitrai vár halászfaluja volt, lakói 1649-től szabad vámszedési joggal rendelkeztek. 1664-ben Nyitraegerszeg is a töröknek adózott. 1715-ben 44 adózó háztartása volt, ekkor pincészetét is említik. 1747-ben császári katonák tűzvészt okoztak a faluban. 1783-ban a Kövecses- és a Zeberény-ér áradása nagy károkat okozott. A falu a napóleoni háborúk idején is sokat szenvedett, 1831-1873 között számos alkalommal pusztított kolerajárvány, 1836-ban és 1867-ben pedig árvíz. 1861-ben és 1891-ben részben leégett. Lakói a 19. század végén mezőgazdasággal, szénkaszálással és szarvasmarhatartással foglalkoztak, a környék leggazdagabb, és egyetlen endogám faluja volt. Vízimalom, hitelszövetkezet és tűzoltóegylet (1889-től) is működött itt. 1881-ben megépült a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal, de Nyitraegerszegen csak 1934-ben létesítettek vasútállomást. Az I. világháborúban 30 lakója vesztette életét. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része volt. A két világháború között Augustín Petrášek plébános, a prágai parlament képviselőjeként elősegítette a falu fejlődését. A falu 1945. március 31-én szabadult fel. 1948-ban hatósági névadással a korábban használt Jagersek helyett a Jelšovce hivatalos nevet állapították meg. 1953-ban vízierőművet létesítették határában a Nyitra-folyón. 1957-ben alakult meg termelőszövetkezete, mely 1976-ban a vicsápapáti székhelyű Zobor EFSz része lett. 1961-ben volt a község a legnépesebb (1377 fő), majd egészen 2001-ig a népesség folyamatos csökkenése figyelhető meg, mely az 1970-80-as években volt a legerősebb. 1968-ban szüntették meg a községben a magyar nyelvű oktatást, 1970-ben pedig a helyi Csemadok-szervezet is megszűnt. Korábban szőlőhegye is volt, melyet az 1980-as években beszántottak. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult a nyitraiak betelepülése, illetve hétvégi házak vásárlása.

Mai jelentősége

A főként mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában a Nyitra-folyón kis vízierőmű működik. Szent Mária Magdolnának szentelt, barokk stílusú, 14. századi eredetű római katolikus temploma mai alakját 1733-ban nyerte el. A Szűz Mária-kápolna 1873-ban épült. A község gazdag szakrális kisemlékekben, legrégebbi közülük Nepomuki Szent János 1764-ben emelt szobra, Szent Vendel, Szent Flórián és Szent Donát szobrai 19. századi alkotások.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EGERSZEG. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik 566Nyitrától más fél mértföldnyire, az Esztergomi Megyéhez tartozik, földgye, és réttye első osztálybéli, legelöje elegendő, malma is helyben, piatzozása Nagy Tapolcsányon, és Nyitrán, fája szűken, második Osztálybéli. PERK. Nemes Perk. Elegyes falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Medvetzky, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Suránkához közel, mellynek filiája.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Egerszeg, Nyitra m. magyar falu, Nyitrához 1 1/2 órányira; 1009 kath. lak. Kath. paroch. templom; tágas és termékeny határ; bortermesztés; erdő; kövér rétek. F. u. az esztergomi érsek. Perk (Nemes), Perkowcze, tót falu, Nyitra vgyében, Nyitrához 1 1/2 óra, 119 kath., 10 evang., 9 zsidó lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nyitra-Egerszeg, nagy magyar község a Nyitra jobb partján. Lakosainak száma 1037, vallásuk r. katholikus. Postája van, távirója Sarluska-Üzbég, vasúti állomása Vicsáp-Apáti. E községről 1334-ből találjuk az első írott nyomokat. A falu a Nyitra vize mellett fekszik, mely azonban 40-45 évvel ezelőtt nem itt, hanem tovább keletre, a szalakuszi és a darázsi határ alatt folyt. 1600 körül bizonyos Lissender János nevü katonatiszt a községben fogadalmi kápolnát emeltetett, melyet gróf Eszterházy Imre esztergomi prépost 1733-ban olyképen bővíttetett ki, hogy a kápolnához uj, nagyobb templomhajót és templomtornyot építtetett és ezáltal templommá alakíttatta át. Kegyura a herczegprímás. A franczia háborúk idejében a községet az ellenséges hadak hét helyen felgyújtották és porrá égették. 1836-ban és 1867-ben a község nyugati oldalán levő lankáson összegyülemlett hótömegek olvadáskor az egész községet elöntötték úgy, hogy a házak egy része összedőlt. A templomban, egy szekrényben, érdekes, régi okleveleket, egy nagybecsü kelyhet és szentségtartót őriznek. A községben hitelszövetkezet is van.

Magyar Katolikus Lexikon

Nyitraegerszeg, Egerszeg, v. Nyitra vm. (Jelšovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. újlaki esp. ker-ében. - 1322: már létezett. Tp-át Szt Mária Magdolna tit-ra sztelték, a mait 1733: építették. Anyakönyvei 1697-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m. - Lakói 1991: 153 m. (15,94%), össz. 960; 2001: 98 m. (10,32%), össz. 950. ** Némethy 1894:77. - Gerecze II:568. - Schem. Strig. 1917:131. - Gyurgyik 2002.

Helységnévtár

Egerszeg, [Emőd p.], RK. 954 Esztergom, izr. 28 Nyitra-Vicsap.