Kékkői járás
Parlagpuszta Rárósmulyad kataszterének legészakabbi részén, a Nagy-erdő déli oldalán, 267 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rárósmulyad központjától 5,5 km-re északra. Az Ipoly jobb partján haladó 585-ös útról Hámorpusztánál elágazó 2,5 km-es bekötőúton közelíthető meg.
Közigazgatás
Bár közigazgatásilag és népességnyilvántartás szempontjából Alsósztregovához sorolják, Parlagpuszta ma is Rárósmulyad kataszteri területéhez tartozik. Az 1872-es és 1881-es nyilvántartásban még Tőrincshez sorolt puszta a 20. század elején már Rárósmulyadhoz tartozott. 1938-ban az új államhatárt Parlagpusztától délre húzták meg, így a település 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott, ekkor Alsósztregovához csatolták.
Népesség
2011-ben 84 lakosa volt, itt élt Alsósztregova népességének 8,0 százaléka.
Történelem
Parlagpuszta a Nagy-erdő déli részének kiirtásakor, a 19. században jött létre. A második katonai felmérés térképén (1806-69) már szerepelt Pallak Puszta néven. 1921-ben a csehszlovák földbirtokreform során Kiss János itteni nagybirtokán 45 szlovák telepes kapott birtokot. A kolónia stratégiai jelentősége abban állt, hogy a dél-szlovákiai magyarlakta sáv itt volt a legkeskenyebb és az új település földrajzilag kettészakította az összefüggő nyelvterületet. A hegyvidékről érkező szlovák telepesek tájidegen településszerkezetet (az irtásfalvakra jellemző egymástól távoli házakkal) hoztak létre. 1928-ban Parlagpusztán már szlovák iskola működött, 1930-ban a településnek 190 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-határt Parlagpusztánál vonta meg, a kolónia legnagyobb része Csehszlovákiában maradt (1939. márciusától a Szlovák Állam része lett). Ekkortól számítják a településrész népességét Alsósztregovához.
Mai jelentősége
Mezőgazdasági jellegű külterületi lakott hely.