Rakottyás

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy középső részén, a Vályi-dombság délnyugati lábánál fekszik, a Balog-patak bal partjának közelében, Bátkától 2,5 km-re északkeletre, Vámosbalogtól 9 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Uzapanyittal (4 km) és a 16-os főút érintésével Dúlházával (2,5 km). Határa dombos, 175-265 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület (legmagasabb pontja a Monál-hegy, 265 m), mintegy negyedrészben erdővel borított terület. Délről Bátka, nyugatról Balogtamási, északról Uzapanyit, északkeletről Gömörmihályfalva, keletről Kálosa községekkel határos. Déli határának egy részét a 16-os (Rimaszombat-Tornalja szakasz) főút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1950 után területének 3,5 %-át elveszítette (8,67 km²-ről 8,37 km²-re csökkent), amikor határának egy részét Bátkához csatolták. 1964-1990 között Uzapanyithoz tartozott.

Népesség

1910-ben és 1921-ben egyaránt 321, 1938-ban 351, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (1938-2001 között) lakosságának egyharmadát elveszítette, 2001-2011 között ez a folyamat megfordult és 33,2 %-os lakosságszámnövekedés váltotta fel (10 év alatt 238 főről 317-re nőtt). A lakosság többsége (57,4 %) 2011-ben is magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek aránya 89,9 %), a romák aránya 27,4 %, a szlovákoké 15,1 % volt. A lakosság több mint fele (53,4 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (62,5 %) református vallású, a római katolikusok aránya 27,4 %.

Történelem

A 15. század közepén alakult ki a település, 1451-ben a Góbisházi-család birtokaként említik először, a bátkai várföld területéből vált ki. Lakossága a kezdetektől magyar volt, a 16. században református hitre tért. Kuriális falu volt, csekély számú nemesi család birtoka. 1524 után a Derencsényi-család, mint nagybirtokos és idegen kisnemesek szereztek itt birtokot, a lakosság nagyobb részét azonban zsellérek tették ki. Bővebben

Mai jelentősége

Református temploma az 1921-ben romba dőlt régi templom helyén 1969–71 között épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RAKOTYÁS. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Baraczához nem meszsze, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, piatzozása egy, és három mértföldnyire, fája van elég, gyümöltsös kertyei hasznosak, legelője tágas, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Rakotyás, magyar falu, Gömör vmegyében, Rimaszombathoz keletre 1 mfd., 43 kath., 112 ref. lak. Földe, rétje jó, erdeje is van. F. u. hg Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Rakottyás, balogvölgyi magyar kisközség, 60 házzal és 307 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a balogvári uradalomhoz tartozott és ezzel együtt a Coburg herczegi család birtokába került. A mult század elején már a Beélik s a Bornemisza családok is bírnak benne részeket; jelenleg Bornemisza Istvánnak és Lászlónak és Máriássy Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, emeletes kastélya, melyet Beélik szepesi püspök építtetett. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rakottyás. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Góbiapuszla, Herédely, Kápolnapuszta, Kutyaipuszta, Vaskapu. A község területe 1507 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 351.