Szádelő

A község a Tornai-medence keleti részén, a Tornai Felső-hegy (Szádelői-karszt) déli lábánál, a Szár-patak (Szádelői-patak) mentén fekszik, 250 méteres tengerszint feletti magasságban, a Szádelői-szurdokvölgy déli bejáratánál, Szepsitől 14 km-re nyugatra, Rozsnyótól 29 km-re délkeletre. A Szádudvarnokról ide vezető 1 km-es mellékúton közelíthető meg, a Szádelői-völgyön át Barkára vezető út csak gyalog és kerékpárral járható. Határának mintegy felét erdő borítja. Délről Méhészudvarnok, keletről Torna, északról Barka és Áj községekkel határos. Barkával közös határa 1881-1920 között megyehatárt alkotott Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-1990 között Szádudvarnokkal és Méhésszel alkotott egy községet Szádelőudvarnok néven ("Zádielské Dvorníky"). Területe (3,52 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 202, 1921-ben 197, 1938-ban pedig 236, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A rohamosan csökkenő népességű község (1991-2011 között lakosságának egyötödét elveszítette, népessége 208 főről 168-ra csökkent) lakossága ma is túlnyomórészt magyar nemzetiségű. 1991-2011 között a magyarok aránya 89,9 %-ról 79,2 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 9,6 %-ról 20,2 %-ra nőtt. A lakosság többsége (72,0 %) református vallású, a római katolikusok aránya 22,0 %.

Történelem

1317-ben említik először az iratok, akkor Zadeley néven említik, amely a száj(nyílás), és elő(elülső rész) szavakból származik. A falu létét lényegében az ellenreformációnak köszönheti, hisz az ellenreformáció éveiben, főleg az 1700-as évek elején telepedtek le a szádelői völgyben a környező falvakból érkező református hívek, mert a környező falvak református gyülekezetei felbomlottak. 1785-ben kisebb tűzvész pusztított a faluban, majd 1811-ben porig égett. A falut ekkor újjáépítették. Első iskoláját 1863-ban alapították. 1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd a megye megszüntetésekor Abaúj-Torna vármegye része lett. Az 1906-ban dúló tűzvészben az egész falu ismét leégett. 1920-ban a trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához került, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború után ismét Csehszlovákiához tartozott. 1964-ben összevonták a közeli Szádudvarnok és Méhész községgel Zádielské Dvorníky név alatt, 1990-ben vált újra önálló községgé. Magyar alapiskoláját az 1970-es években, óvodáját az 1990-es években szüntették meg. A falu 1992-ig önálló református anyaegyház volt, azóta Bódvavendégi testvéregyházaként működik.

Mai jelentősége

Református temploma 1789-ben épült klasszicista stílusban. A kanyonszerű Szádelői-völgy 1954 óta védett terület, 2002 óta (a község határának mintegy felével együtt) a Szlovák Karszt Nemzeti Park része. Bár Szádelőről nevezték el és itt van a déli bejárata, az országos jelentőségű természeti látványosság legnagyobb része Barka és Áj határában található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZADELLŐ. Magyar falu Torna Várm., földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok; fekszik Udvarnoknak szomszédságában; nevezetesíti híres barlangja, melly némellyek szerént, IV. BÉLA Királynak Sajó vizénél történtt veszedelme után menedék helyet szolgáltatott; határja sovány, borai nem nevezetesek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szadellő, magy. falu, Abauj-Torna vmegyében, Tornához észak-nyugotra 1/2 órányira, 54 kath., 308 ref., 4 zsidó lak., ref. anyatemplommal. Határa részint termékeny, részint köves és sovány; bort termeszt; erdeje, fűrész és lisztmalma van. Nevezetessé teszi ezen helységet nagy barlangja, melly igen messze elnyúlik, s benne különféle állatok csontjai szemlélhetők. F. u. gr. Keglevich, Gedeon, Boronkay, Marjássy, s m. Ut. p. Rosnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A szádelői völgy, mely a torkolata előtt álló Szádelő kisközségről vette nevét, négy kilométernyi hosszú gyönyörű hegyhasadék, melynek mély fenekén a kis Szár patak fut végig alig engedve maga mellett helyet egy gyalogösvénynek. A nép e völgy keletkezéséről azt a legendát regéli, hogy egyszer Szent László király a pogány tatárok elől menekűlve, mikor üldözői már-már utólérték, a hegy a lóháton vágtató király mögött hirtelen tövig ketté szakadt s a pogányok mind a mélységbe zuhantak, hol agyon zúzták magukat. A geologiai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a szakadékot a Szár patak lassú, de folytonos vájása ásta. A szűk völgy sziklafalai átlag 65 foknyi szög alatt dűlnek két oldalra s a torkolatnál 600 méternyi magasak; belebb azonban fokozatosan csökken a magasság. A roppant meredek s itt-ott egészen egymásba illőknek látszó szirtfalakról lehúllott tömérdek törmelék hatalmas zátonynyá torlódott a hasadék fenekén s a kis patak festői sellőkkel és zúgokkal törtet rajta végig.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Negyedórányira van innen Szádelő, a vadregényes szádelői völgy bejáratánál. A völgyet a Kárpátegyesület őrének kalauzolása mellett ajánlatos bejárni, noha szép időben semmi különös nehézséget sem okoz. A község 38 házzal, 265 magyar lakossal, református templommal bir. A község határában még maig is láthatók a tatárjárás idejéből származó sánczmaradványok. A tatárjárás idején az ottani barlangba és a szádelői völgybe menekülteket két dombról őrizték. Az egyiknek a neve „Irálló” vagyis Őrálló, a másiké „Nagyvárad”, melyen egy rögtönzött váracs volt. Szádelő alig kétszázados telepitvény; akkor keletkezett, mikor Torna a Keglevichek birtokába jutván, a protestánsokat onnan kitoltották.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szádelő. A szájhagyomány azt tartja, hogy IV. Béla a tatárok elől menekülőben a mai község határában levő egyik barlangban húzódott meg egy időre. Még máig is láthatók sáncmaradványok, amelyeket a völgybe és a barlangba menekültek hánytak védelmül a tatárok ellen. A völgy fölött emelkedő két domb egyikének neve ma is Irálló, vagyis őrálló, a másiké Nagyvárad. Ez utóbbin egy kis vár állott. A két dombról őrizték eleink a völgybe menekült magyarokat. Maga Szádelő község alig 200 éves telepítés és akkor keletkezett, amikor Torna a Keglevichek kezére keriilt. A község területe 612 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 236.