Uzapanyit

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy északi részén, a Balog-patak jobb partján fekszik, a Perjései-patak torkolatánál, Rimaszombattól 12 km-re északkeletre, Bátkától 6 km-re északra, Vámosbalogtól 5 km-re délkeletre. Á falu a Balog völgyében haladó, Bátkát Újvásárral összekötő mellékútról 1 km-es kitérővel érhető el. Mellékút köti össze Rakottyással (4 km) és Baktin (6 km) keresztül Rimaszombattal is. Határa a Balog-patak 180-190 méteres tengerszint feletti magassúgú völgyéből, az attól keletre húzódó Vályi-dombságból (Nyúl-hegy, 350 m) és a nyugatra magasodó Bátkai-dombságból (290 m) tevődik össze, határában halastavakat létesítettek. Tájképének meghatározója az 1960-as évek végén, a Mikóházi-dombon létesített hatalmas rádiótorony-állomás. Délről Balogtamási és Rakottyás, keletről Gömörmihályfalva és Felsővály, északnyugatról Vámosbalog, délnyugatról pedig Rimaszombat (Bakti katasztere) határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (20,88 km²) csak minimális mértékben változott (20,86 km²). 1964-1990 között hozzá tartozott Rakottyás.

Népesség

1910-ben 826, 1921-ben 783, 1938-ban pedig 896, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Bár 1880-1921 között lakosságszáma folyamatosan csökkent (csaknem egyötödével), 1921-38 között már 14,4 %-os növekedés figyelhető meg. Ez összefüggésben áll azzal, hogy az 1920-as években a csehszlovák földbirtokreform során a községbe szlovák telepesek érkeztek, 1930-ban már a lakosság 22 %-a (cseh)szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A 20. század második felében (1938-1991 között) népességének több mint egyharmadát elveszítette. A 20. század végére lakossága kicserélődött és Uzapanyit roma többségű községgé vált, ezzel összefüggésben a demográfiai trend is megfordult és 1991-2011 között 23,1 %-al nőtt a lakosságszám (576 főről 709-re). Ebben a 20 éves időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 78 %-ról 46,8 %-ra csökkent, a szlovákoké változatlan maradt (20,3 % - 20,6 %). 2011-ben a lakosság 22,8 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor a roma etnikumhoz 2013-ban a lakosság 70,8 %-a tartozott. Viszonylag magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (8,7 %) is. A korábban református többségű (1921-ben 64,5 %) faluban 2011-re a lakosság többsége (71,2 %) már római katolikus vallású volt, a reformátusok aránya 10,9 %-ra csökkent. 2011-ben a lakosság 84,3 %-a (598 fő) élt a központban, Szemszúrópusztán 69, Laponyapusztán pedig 42 állandó lakost írtak össze.

Történelem

A falu valószínűleg a 12. század második felében keletkezett a várispánság birtokán, később a Balog-nemzetség hatakmas birtokainak része lett. 1427-ben az adóösszeírásban „Panith” említik először, mint az Úsz (Uza) család birtokát. A 15. század végétől megkülönböztetésül Gömörpanyittól a birtokos család nevével bővítették nevét. Középkori lakossága csaknem kizárólag magyar volt. 1503-ban „Panyt”, 1525-ben „Wzapanyk”, 1773-ban „Panitowa” néven említik a korabeli források. 1435-ben a Méhy család birtoka, majd a 16-18. században több nemesi családé volt. 1566-ban a törökök-tatárok felégették a falut és bár lakossága visszatért, a füleki bej kegyetlensége elől hamarosan ismét menekülni kényszerült. A 17. században lakossága lassan kicserélődött, főként délről érkeztek ide a török elől menekülő magyarok. Súlyos veszteséget szenvedett az 1709-1710-es pestisben (180-an haltak meg és csak 12 parasztcsalád maradt a faluban, a korábbi szám egyharmada). Az 1740-es pestis után főként uradalmi alkalmazottak telepedtek a faluba. Önálló egyháza már a középkorban fennállott, lakossága a 16. században református hitre tért. 1828-ban 82 házában 646 lakos élt. 1837-ben 739 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A csehszlovák földbirtokreform során a község határában fekvő Mikóházára szlovák kolonisták érkeztek, akik 162 hektárt vásároltak meg a Koburg-birtokból (1938 decemberében távozni kényszerültek). Már 1927-ben szlovák iskolát, 1929-ben pedig jubileumi iskolát is létesítettek számukra. 1938 és 1945 között a községet újra Magyarországhoz csatolták. Az 1960-as évek végén határában hatalmas rádiótorony-állomást létesítettek („zavaróállomás“). 1964-1990 között hozzá tartozott Rakottyás. A 20. század végére lakossága kicserélődött és roma többségű településsé vált. Határában több egykori falu található: Ablonc (Nagy Ablonca-puszta) – erdőirtással keletkezett a 12. század második felében, első lakói királyi szerviensek voltak (első írásos említése 1265-ből származik). Neve szláv eredetű, jóval a falu létrejötte előttről. Az alapítóktól származott az Ablonczi-nemzetség. A középkorban magyar lakosságú, nemesi falu, hozzá tartozott Vaskapu és Habókháza is. A török megjelenésekor pusztult el, már 1567-ben és azóta is folyamatosan puszta. Ma részben Uzapanyit, részben Gömörmihályfalva kataszteréhez tartozik. Hacs (Hácsipuszta) – 1412-ben, a Balog-nemzetség birtokaként szerepel először írásos forrásban. A török betöréseket átvészelte, 1682-ben azonban a Bécs felé vonuló lengyel hadak felgyújtották, majd lakói a kuruc-labanc harcok során végleg elmenekültek Uzapanyitba és Balogtamásiba. Ekkortól puszta, ma már egy épülete sem áll. Laponya (Laponyaipuszta) – A 12. század közepén keletkezett, a tatárjáráskor elpusztult község. A balogmelléki, vári kötelékbe került magyarság alapította, a Vályi-völgybe vezető út mentén. 1325-től a Derencsényiek birtoka, lassan elpusztásodott, 1499-ben már csak 2 jobbágy élt itt. Az újkorban pusztaként a derencsényi uradalom része, a Wesselényi-, majd a Koháry-család birtoka. Mikóháza – keletkezése a 13. század végére tehető, a középkorban Mykowfalua és Langosfalwa néven is említik a 15. század kezdetétől. A balogmelléki várjobbágyságból vált ki és a kiterjedt Mikóházi-nemzetség birtoka és névadója (a 16. század elején kihalt). A falu lakossága mindvégig magyar volt. Az 1560-as években a török harcok során elpusztult. Puhaháza (Puhaipuszta) – Laponya területéből vált ki 1325-ben, mint a Derencsényiek birtoka. Határát részben a birtokos család, részben kevés jobbágy művelte. Az 1560-as években a törökök elpusztították, 1567-ben már pusztaként szerepel. Később a Forgonok és a Szentmiklósyak birtoka.

Mai jelentősége

A rendszerváltás után súlyos gazdasági helyzetbe került, gettósodó településen magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda egyaránt található. Határában napkollektoros erőmű működik. Református temploma klasszicista stílusban épült 1848-52 között, Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus templomát 1872-ben historizáló stílusban emelték. Két, 19. századi klasszicista stílusú kastély is található a községben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Uza Panyit. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Szent Miklósy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok, fekszik Csoltóhoz nem meszsze, határbéli földgye jó termékenységű, piatzozása hasznos, 2, 3, 4 mértföldnyire, fája van, malma közel, legelője elég, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Panith-Uza, magyar falu, Gömör vmegyében, ut. p. Rimaszombathoz keletre 1 mfd. 154 kath., 428 ref., 87 evang. lak. Kath. és ref. anyatemplom. Földei sikon feküsznek, s bőtermékenységüek; a határ dombosabb részét szőlők s erdők foglalják el. F. u. többen. Abloncza, puszta, Gömör és Kis-Honth vgyékben, N. Kalosa és Tamási közt: 5 kath., 21 ref. lak., jó földekkel s makkos erdővel. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Uzapanyit, balogvölgyi magyar kisközség, 212 házzal és 919 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan itt Alsó-Panith és Uza-Panith néven két község állott. 1427-ben az Uza család a földesura, 1435-ben a Méhy család. Ugyanakkor a Sághy családot is mint birtokosát említik. A Méhy család részeit azután az osgyáni Bakosok kapják. Széchi Mária is birtokosa volt. Később a Szentmiklóssyak lettek a földesurai, most pedig Bornemisza Istvánnak, Szentmiklóssy Aladárnak s Kálmánnak és Fáy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek szép úrilaka. A községhez tartozó Ludas nevű dűlő nevéhez a lakosok azt a magyarázatot fűzik, hogy Széchi Mária birtoklása idejében a lakosok 100 darab fehér ludat vittek úrasszonyuknak ajándékba és ezért ajándékozta nekik ezt a földrészt. A községben levő ev. ref. templom 1848-ban, a torony 1852-ben épült. A róm. kath. templomot 1881-ben szentelték föl. A községhez tartozik Mikóháza, Puhai, Ablonczi, Hácsi és Szemszúró puszta. Puhai már 1427-ben Puhaháza néven szerepel. Mikófalva 1407-ben Mikóháza néven a Mikófalvy család birtoka. Hácsi 1427-ben Haach néven Balogvár tartozéka. E tájon feküdt még 1427-ben Főczénháza is, mely azonban az idők folyamán teljesen elpusztult. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

Magyar Katolikus Lexikon

Uzapanyit, v. Gömör-Kishont vm. (Uzovská Panica, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. kishonti esp. ker-ében. – 1828: alapították. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1872: építették. Akv. 1775-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl. – Filiái 1917: Alsóbalog, Alsóvály, Balogpádár, Balogrussó, Balogtamási, Bugyikfalva, Derencsény, Eszterény, Eszterézs, Felsőbalog, Felsővály, Gesztes, Gömörmihályfalva, Kisgergelyfalva, Kőhegy, Meleghegy, Pápocs, Perjése, Rakottyás, Szeleste. – Lakói 1940: 438 r.k., 1 g.k., 28 ev., 381 ref., 10 izr., össz. 858; 1991: össz. 576, m. 449 (77,95%); 2001: össz. 697, m. 432 (63,62%). ** Schem. Ros. 1913:71.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Uzapanyit. Eleinte két község állott itt, Alsó-Panith és Uza-Panith. A most hozzátartozó puszták is népesebb helységek voltak. Ilyenek Puhac, amely 1427-ben a Puhaháza nevet viseli, Mikóháza pedig 1407-ben a Mikófalvy-család uradalmaként, mint Mikófalva szerepel. Hácsipuszta 1427-ben Haach alakban Balogvárhoz tartozott. Ugyanekkor Föczenházát is említik az oklevelek, ez a község azóta nyomtalanul elpusztult. Maga Uzapanyit ebben az időben az Uza- családot vallja földesurának. 1435-ben a Méhy- és Sághy-családok osztoznak a birtokban. A Méhy-család földjeinek egy részét továbbadja az osgyáni Bakos-utódoknak. Széchy Mária is szerepelt a község földesurai sorában, továbbá a Szentmiklóssy-család is kapott birtokrészeket. 1902-ben Bornemissza István, Szentmiklóssy Aladár és Fáy István a község földesurai és a legszebb urilakok tulajdonosai. A község egyik dűlőjét Ludas-dűlőnek nevezik, hagyomány szerint annak emlékére, hogy a lakosság 100 fehér ludat vitt ajándékba Széchy Máriának, aki viszonzásképpen ezt a területet nekikadta ajándékba. A község ev. ref. temploma 1884-ban, ennek tornya 1852-ben épült. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hacsipuszta, Jabloncipuszta, Korkuszpuszta, Laponyapuszta, Lickópuszta, Mikóháza, Morhópuszta, Puhaháza, Szemszúrópuszta, Szőllőhegypuszta. A község területe 3628 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 896.