Vereknye

Vereknye a Kisalföld északnyugati részén, a Felső-Csallóköz nyugati peremén fekszik, 135 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától 10 km-re délkeletre. A település központja, az egykori faluközpont szinte teljes egészében eltűnt az 1970-es évek lakótelepépítése során. A Kis-Duna bal partjának nagy része a 20. század második felében családi házas lakóövezetként épült be (Újvereknye /Nová Vrakuňa/ és Körtvélyes /Hrušov/, melyeket az egykori Malomszegi Duna-ág helyén kialakított erdőpark választ el egymástól), de itt létesült az egyik legnagyobb pozsonyi temető is. Az 1970-es évektől teljesen egybeépült Pozsonypüspökivel és Főrévvel. Határának északi részét a pozsonyi M.R. Štefánik nemzetközi repülőtér kifutópályájának egy része foglalja el. Határának jelentős része beépített terület, 2010-ben a szántók területének 42,7 %-át (440 ha), a kertek pedig igen magas arányszámmal 10,4 %-át (107 ha) foglalták el. Délről Pozsonypüspöki, nyugatról és északnyugatról pedig Főrév pozsonyi városrésszel, keletről Dunahidas községgel határos. Déli határának egy részét a Homorúszögi-lakótelepet (Dolné hony) kettéosztó Kazáni-utca, nyugati határának egy részét pedig a 63-as főút (Gagarin utca) vonala képezi. Áthalad rajta a Pozsonyt Csütörtökön (13 km) keresztül Dunaszerdahellyel (37 km) összekötő 572-es út, valamint a Pozsonyt Komárommal összekötő vasútvonal (megállóhely) is.

Közigazgatás

1972-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-II. járás részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felső-Csallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Somorjai járás része maradt 1938-ig. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz tartozott (Pozsony megye, Pozsonyi járás). Miután visszakerült Csehszlovákiához, továbbra is a Pozsonyi járás része maradt. 1972-ben Pozsonypüspökivel közös határát jelentős mértékben módosították kölcsönös területcserével, egyes (a korábban az 1944-ben Pozsonypüspökihez csatolt Szunyogdihoz tartozó) határrészek Vereknyéhez kerültek, de területe csak kismértékben változott (az 1921-es 10,14 km²-ről 10,30 km²-re nőtt).

Népesség

Vereknyének 2011-ben 19 177 lakosa volt, itt élt Pozsony népességének 4,7 %-a. Lakossága dinamikusan növekszik, elsősorban a Kis-Duna bal partján (a régi Vereknye és Főrév közötti, csak az 1950 utáni évtizedekben beépülő területen) található családi házas övezetbe történő betelepülés révén, az ófalu helyén és szomszédságában épült lakótelepek népessége csökken. Az 1990-es évek stagnálása után 2001-2017 között csaknem egytizedével nőtt a városrész népessége (18 386 főről 20 173-ra). A 20. század első felében még magyar többségű (1930-ban lakosságának 85,6 %-a volt magyar nemzetiségű) településen 2011-ben az összlakosság 90,3 %-a már szlovák nemzetiségű volt. Az 1972 utáni lakótelepépítéssel és lakosságának megsokszorozódásával (1972-ben 2256, 1991-ben már 18 201 lakosa volt) nemzetiségi arculata alapvetően megváltozott. A magyar nemzetiségűek aránya fokozatosan csökkenést mutat (1991-ben 8,6 %, 2001-ben 6,9 %, 2011-ben már csak 4,8 %). Az 1945 utáni kitelepítésükig német kisebbség is élt a községben (1880-ben a lakosság 12,1 %-át, 1930-ban 4,5 %-át alkották). 2011-ben lakosságának 54 %-a volt római katolikus, 4,3 %-a evangélikus vallású és 29,1 %-a felekezeten kívüli (1921-ben még a lakosság 98,3 %-a volt római katolikus vallású). A városrész népsűrűsége (1862 fő/km²) kétharmadával haladja meg a pozsonyi átlagot.

Történelem

A település a Duna egyik fontos átkelőhelyénél (a középkorban a mai Kis-Duna volt a fő folyamág) alakult ki, első írásos említése 1290-ből származik Verekne néven. Ugyanebben az évben említik a Vereknye határában fekvő, később elpusztult Myr falut is. A 14. században a pozsonyi váruradalomhoz tartozott. A német Vretendorf név 1410-ben, Zsigmond király oklevelében szerepelt először. Az 1500-as években németek is betelepedtek a faluba, a 17. században pedig a török uralom alól menekülő magyarok érkeztek. 1683-ban a Bécs ostromára érkező oszmán csapatok a szomszédos Pozsonypüspökivel együtt teljesen elpusztították, a lakosság egy része a közeli erdőkbe, a Duna szigeteire menekült. A 18. század végi térképeken már hídját is feltüntetik, mely az 1683-ban a hadjárat során elpusztult első és az 1764-ban épült, de négy évvel később egy árvízben elpusztult második híd helyett épült. 1768-ban 41 háztartás volt a faluban. 1773-ban Fragendorf, 1786-tól pedig Frattendorf német néven is szerepel a forrásokban. A 18. század végén jött létre a Kis-Duna bal partján a Pálffy-major. Fényes Elek 1851-ben vendégfogadóját, gyümölcstermesztését és a Kis-Dunán átvezető fahídját emeli ki. 1880-ban 470 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és fuvarozással foglalkoztak. Ekkor népességének 74,7 %-a volt magyar, 12,1 %-a német és 8,9 %-a szlovák anyanyelvű. A kedvező fekvésű község lakossága gyorsan növekedett, 1910-ben már 742, 1930-ban 958, 1940-ben pedig 1232 lakosa volt. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1945 után teljes német lakosságát és magyar lakosságának egy részét kitelepítették. 1947-ben magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. 1948-ban hatósági úton a korábban használt Verekne helyett a Vrakuňa hivatalos nevet állapították meg. 1948-1951 között felépült Főrév, Vereknye és Ivánka határában a pozsonyi repülőtér. Az 1950-es évektől kezdődően kezdett beépülni a Kis-Duna bal partja (1950-ben Porsonypuszta egyetlen házsorból állt, Körtvélyes területét kertek foglalták el). 1972. január 1-jén Pozsonypüspöki Pozsony városrésze lett, a II. körzet (1996-tól Pozsony-II. járás) részeként. Az 1970-es évek elején nagy betonelemépítő-gyárat helyeztek üzembe itt és 1970-72 között felépült a lakótelep építőinek otthont adó „Pentagon” lakótömb. Az 1974-1978 között (részben Vereknye, részben Pozsonypüspöki kataszterébe eső) Homorúszögi-lakótelep (Dolné Hony) építése során a régi Vereknye nagy részét lebontották és alapvetően megváltoztatták a korábban falusias település arculatát, egybeépítve azt Pozsonypüspökivel, majd az 1990-es években intenzívvé váló családi házas beépítéssel (Újvereknye létrehozása az egykori Kis- és Nagy-Porsony helyén, valamint Körtvélyes beépítése) Főrévvel is. 1972-1980 között Vereknye határában alakították ki Pozsony legnagyobb temetőjét is, 1975-től pedig szennyvíztisztítót is létesítettek Pálffymajornál. 2016-ban, 42 évi szünet után újranyitották a vereknyei vasúti megállóhelyet.

Mai jelentősége

Vereknye Pozsony elsősorban lakófunkciót betöltő településrésze, panelházas (a Kis-Duna jobb partján) és családi házas (a bal parton) beépítéssel. A városrészben három alapiskola, egy magángimnázium és két óvoda működik (csak szlovák nyelvűek). Itt található Pozsony legnagyobb temetője, a városi szennyvíztisztító üzem és a M.R. Štefánik repülőtér egy része. Az 1960-as években Pálffymajornál kialakított illegális hulladéklerakó komoly veszélyt jelent a Felső-Csallóköz ivóvízkészletére. A városrész közbiztonsági problémákkal is küzd. Szűz Mária nevének szentelt római katolikus kápolnája 1879-ben épült, közvetlen szomszédságában 1994-ben új, modern templomot szenteltek fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VEREKNYE. Falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, fekszik Püspökinek szomszédságában, mellynek filiája, Pozsonyhoz 1 mértföldnyire; határja középszerű, vagyonnyai meglehetősek; hídgya a’ Dunának ágán hasznos.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vereknye, (Fragendorf), Poson m. magyar falu, a kis Duna mellett, mellyen egy szép fahid viszen keresztül a Csalóközbe. Számlál 333 kath. lak. Vendégfogadó; sok gyümölcs. F. u. a Pálffy senioratus. Ut. p. Poson egy kis óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vereknye, kisközség a Felső-Csallóközben, 67 házzal és 599 róm. kath. vallású magyar lakossal. Ősrégi község, mely 1290-ben Verekene néven van említve. 1301-ben Petrus de Verekne pozsonymegyei szolgabíró. Német nevét, Vretendorf alakban, Zsigmond királynak 1410-iki oklevele említi. 1373-ban Vereknyei Lőrincz itteni birtokrészét, a Csalló folyón szedett vámmal együtt, Szentgyörgyi Péter fia Jánosnak adja záloga. Öt évvel később az itteni rév is említve van. 1356-ban Treufenkes István pozsonyi polgár leánya Klára, Vereknyei Péter özvegye, a maga birtokrészét Jakab pozsonyi bírónak zálogosítja el, de azután örök áron eladja neki. 1385-ben Monostori Berzethe Miklós elzálogosítja itteni birtokrészét. 1392-ben Zsigmond király Pozsony városának adományozza az itteni királyi birtokrészt. 1410-ben özvegy Monostori Berzethe Miklósné férjhez menvén Gwelb Jánoshoz, itteni birtokrészét ő rá átiratta. 1430-ban Zsigmond király Peilimanew János tüzérmestert és családját zálogjog czímén vezetteti be valamely itteni birtokrészbe. 1453 előtt Rozgonyi György és fia Sebestyén, erőszakosan foglalták el a vereknyei királyi birtokot. 1490-ben Czobor Imre várat építtet ide, melyet azonban Beatrix királyné leromboltat. 1492-ben az itteni királyi birtokot II. Ulászló elzálogosítja a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak. A birtok kihaltukig kezökben maradt és az újabb korban a Pálffyak tulajdonába jutott. Ez időben Fragendorf német neve is van a helységnek, mert lakosai ekkor németek voltak, de azóta megmagyarosodtak. A mult században a Draskóczyaknak is volt itt birtokuk, de most a gróf Pálffy-szeniorátus bírja. A vereknyei híd az 1683-ik hadjárat alatt elpusztult. 1764-ben építtették fel újra, de négy évvel később az árvíz ezt is elsodorta. Később újra felépítették. E község határában feküdt hajdan Myr község is, mely már 1290-ben szerepel, a mikor III. Endre Herczel fiait e birtokban megerősíti. Ősi temploma már elpusztult és új temploma 1879-ben épült. A község mellett van vasúti állomás, de postája és távíróhivatala Pozsony-Püspöki. Ide tartozik Kőmajor és Porsony puszta, Pálffy major és Révház.

Helységnévtár

Vereknye, [Kőmajor, Farkastorok p.] , rk. 457 Püspöki, ág. 2 -, izr. 11 Tejfalu.