Zsitvagyarmat

Zsitvagyarmat a Kisalföld északkeleti sarkában, a Zsitvamente kistájon, a Zsitva bal partján fekszik, Verebélytől 5,5 km-re délre, Érsekújvártól 32 km-re északkeletre, Nyitrától 28 km-re délkeletre. Áthalad rajta az Udvardot (26 km) Verebéllyel összekötő 511-es út. Határa a nyugaton húzódó Zsitva-menti síkvidéktől délkelet felé a Garammenti-hátság nyugati dombsoránál (Kopál) elért 230 méteres magasságig emelkedik, a községközpont 140 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa túlnyomórészt szántóföld, alig egyhuszadát borítja erdő, szőlőhegye (Előhegy – Predná hora) a központtól 1,5 km-re délkeletre található. Egykori kiterjedt nádasainak emlékét dűlőnevek (Malé trstie, Veľké trstie) őrzik. Külterületi lakott helye nincs. Nyugatról Szentmihályúr és Vajkmártonfalva, délről Mánya és Barsfüss, keletről Lüle, északról és északkeletről pedig Mellek községekkel határos. Nyugati határa évszázadokon át Bars és Nyitra vármegyék határát alkotta, Szentmihályúrral és Mányával közös határa ma is járáshatárt képez.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig végig a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegyék, Verebélyi járás). Területe (8,29 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Zsitvagyarmat a nagysurányi szlovák etnikai tömbhöz keletről csatlakozó, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, ma csaknem kizárólag (2011-ben 95,7 %) szlovák nemzetiségű község. A 18. században részben szlovákokkal újratelepített, de vegyes lakosságú kuriális faluban 1880-ban a lakosság 64,2 %-a, 1910-ben 57,6 %-a vallotta magát magyarnak. Trianon után a népszámlálások során már szlovák többséget mutattak ki (1921-ben 59,7 % szlovák és 34,9 % magyar lakossággal), 1930-ban a lakosság negyede, a bécsi döntés után 45 százaléka vallotta magát magyarnak. A 20. század második felében a magyar kisebbség teljesen asszimilálódott. Az elöregedő lakosságú falu 1938-1991 között népességének csaknem felét elveszítette és aprófaluvá süllyedt vissza, 1991-2011 között a lakosságszám stagnálása figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 79,5 %-a) római katolikus vallású.

Történelem

1075-ben a vidék, ahol a mai Zsitvagyarmat fekszik, a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében Zsitva földeként szerepel. A falu első írásos említése 1232-ből származik „Gurmot” alakban, majd 1275-ben „Gormoth”, 1319-ben pedig „Gormath” néven szerepel. 1275-ben Szolgagyőr várának uradalmához tartozott, később az esztergomi érsekség birtoka volt Zsitva-Lehota néven. 1311-ben Csák Máté seregei elpusztították. Később három, szorosan egymás mellett épült falu: Zsitva-, Lehota- és Szigetgyarmat jött itt létre a verebélyi, valamint szentgyörgyi nemesi szék joghatósága alatt. 1570-ben 31 adófizetője volt. 1625-ben földvárat emeltek a falutól északra. 1664-ben Lehotkagyarmat faluban 75 fejadófizető személyt írtak össze 59 háztartásban a török adószedők. A 18. században szlovák lakosságot telepítettek a faluba, az 1779-es visitatio szlovák-magyar faluként említi, magyarul beszélő kisnemességgel. A 19. században a Majthényi- és a Liptay-családok voltak a legnagyobb birtokosok a faluban. 1828-ban 93 háza és 638 lakosa volt, akik főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, a falunak volt vízimalma és számottevő szőlőtermesztése is. A század végén számottevő zsidó közösség (1880-ban 58 fő) is élt a községben. A község 1920-ig Bars vármegyéhez tartozott. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1948-ban hatósági úton kapta a hivatalos „Žitavce” nevet (korábban Žitavské Ďarmoty).

Mai jelentősége

Az elöregedő lakosságú aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát 1699-ben késő reneszánsz stílusban emelték, majd 1776-ban átalakították. A 18. század végén épült klasszicista stílusú Dőry-kastélyhoz kiterjedt park csatlakozik. Szakrális kisemlékei közül legrégebbi Nepomuki Szent János 1760-ban emelt rokokó stílusú szobra.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Lehota Gyarmat. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsitva vize mellett, Verebélyhez egy mértföldnyire, szabad helység. Határja középszerű, tulajdonságai ollyanok, mint Setétkútnak, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gyarmat, (Lehota, Sziget, Zsitva), három egymás mellett tót-magyar falu, Bars vmegyében, a Zsitva mellett: 673 kath. lak. Termékeny szántóföld. Sok nád. F. u. többen. Ut. p. Verebély

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Zsitva mellett Zsitva-Gyarmat nemesi közbirtokossági község érintésével éjszaknak fekszik Verebély járási székhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zsitvagyarmat, Verebély mellett fekvő, közbirtokossági magyar kisközség, 590 róm. kath. vallású lakossal. E község 1075-ben a szent-benedeki apátság alapítólevelében Zsitva földe néven van említve. Később Zsitva-Lehota néven érsekségi birtok, melyet 1311-ben Csák Máté feldúlatott. A község ezután 3 részből alakult újra és pedig Lehota-, Sziget- és Zsitvagyarmatból. Az esztergomi érsekség itt majorsági földet nem bírt; de a földeket – mint a fenhatósága alá tartozó kúriákat, a nemes uraknak adományozni volt köteles. Ennélfogva ez a három egyesült község a Verebélyi és Szent-Györgyi Egyesült Érseki Nemesi Székek juriszdikcziója alá tartozott. A XVIII. században a Gyulai Gaál, Bakacs, Soós, Bajchi, Fába, Mészáros és Huszár családokat mint Zsitva és Lehotagyarmat birtokosait találjuk, míg Sziget-Gyarmatot a Lülei és Márkus család bírja. Ez utóbbiak birtokát szerezték meg a Majthényiak és ezektől Lipthay Aurél. Most Elbogen Károlynak és nejének van itt nagyobb birtoka. A község katholikus temploma 1699-ben épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Verebély.

Helységnévtár

Gyarmath (Zsitva-), [Sziget-Gyarmath p.] rk. 595 Mellék, ág. 3 -, izr. 58 Verebély.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zsitvagyarmatot a Lexicon még magyarnak említi, Korabinsky 1800 körül szlováknak, Fényes 1830 körül szlovák-magyarnak, s 20 évvel később Czoernig magyar-szlováknak. Az 1890-es népszámlálás óta állandóan fogy a magyarság és 1930-ban már csak 25%-os az arányszám. 1938-ban ez a mélypontot jelentő szám 45%-ra emelkedett fel. (....) Zsitvagyarmat. A szentbenedekrendi apátság birtokai közé tartozott a XI. században. Az apátság 1075-ben kelt alapítólevelében Zsitva földe néven szerepel. Majd Zsitvalehota alakban is említik. Ekkor, 1311-ben mint érsekségi birtokot Csák Máté feldúlja. A község ezután Lehota-, Sziget- és Zsitvagyarmat helységekből újjáalakul és földjeit az esztergomi érsekség nemes családok között osztja szét. A mult században a Majthényi- és a Liptay-családok a községhatár legfőbb földesurai. A község külterületi lakott helyei: Előhegy és Szilastó. A község területe 1440 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 699.