Szolnocska

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Királyhelmectől 8 km-re északra, Sátoraljaújhelytől 29 km-re északkeletre, a Bolyt (2 km) Lelesszel (6 km) összekötő út mentén. Határa sík, részben mezőgazdaságilag művelt terület, jelentős a rétek és legelők részaránya is. Nyugatról Boly, keletről Bodrogmező, északról pedig Bés községekkel határos. Északi határát a Latorca 20. század második felében kialakított új medre alkotja, korábbi határát pedig (mely egyben megyehatárt is alkotott Zemplén és Ung megyék között) az ettől 0,5-1 km-re északra kanyargó régi meder.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Béshez csatolták, területe ezzel 6,7 %-al csökkent (6,60 km²-ről 6,16 km²-re).

Népesség

1910-ben 352, 1921-ben 372, 1938-ban pedig 424, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 40 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 11,4 %-os lakosságszámcsökkenés figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 96,9 %-ról 83,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 3,1 %-ról 10,7 %-ra emelkedett. 2011-ben a lakosság 47,6 %-a volt római katolikus, 20,4 %-a református, 15,1 %-a pedig görög katolikus vallású.

Történelem

Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben "Sonuk" alakban említik először. 1358-ban "Zolnuk" néven nemesi birtok, 1369-ben "Zonuk", 1786-ben "Solnocschka" alakban említik. 1557-ben 2 portája volt. 1663-ban pestisjárvány pusztított a faluban. 1715-ben 10 házából 5 volt lakott. 1787-ben 38 házában 235 lakos élt. 1828-ban 51 háza volt 384 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1890 és 1910 között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

Római katolikus temploma a 21. század elején épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Horvát, és Ormós Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Zétényhez nem meszsze, Bolly, ’s Polyánynak is szomszédságában; határja 2 nyomásbéli, rész szerént homokos, rész szerént pedig agyagos, mindent megterem, réttye jó apró szénát bőven terem, szép tőlgyes erdeje hasznos.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szolnocska, magyar f., Zemplén vmegyében, Leleszhez 1 órányira, a Bodrogközben, 221 r., 64 g. kath., 157 ref., 11 zsidó lak. Szántófölde 196 hold. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szolnocska, Ung vármegye határán, a Latorcza mentén fekszik. Van 79 háza s 402, róm. kath. vallású, magyar lakosa. Postája Boly, távírója és vasúti állomása Perbenyik. Már 1358-ban Zulnok néven a Szerdahelyiek birtokaként szerepel. 1400-ban Zolnok alakban találjuk említve és Kis-Zolnok nevű fele része ez időben Ung vármegyéhez tartozott. Ekkortájt a Pálócziak is birtokosai voltak. E két család birtokolta hosszú időn át. 1598-ban már Barkóczy Lászlót, Vinnay Kristófot és Soós Kristófot uralja. 1664-ben Kantha Jánost, 1690-ben Klobusitzky Ferenczet és Soós Krisztinát iktatják „Zolnokcsa” részeibe. Későbbi urai a Szirmay, Szent-Andrássy, Horváth, Ormos, Kantha és Szobonya családok voltak. Most nincs nagyobb birtokosa. 1663-ban, a mikor Szolnik néven találjuk feljegyezve, a pestis pusztította lakosait. A faluban nincs templom.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szolnocska. írott nyomára elsőnek a XIV. század derekáról bukkanunk Zulnok alakban s ez időben a Szerdahelyiek birtoka. 1400-ban a Pálócziak kezén Zolnok néven szerepel és Kis-Zolnok nevű felerésze Ung vármegyéhez tartozott. A XVII. századból Szolnik és Zolnocska néven is nevezték. A későbbi birtokos még itt a Barkóczy, Vinnay, Soós, Kantha, Klobusitzky, Szirmay, Szent-Andrássy, Horváth, Ormos és Szobonya család is. A község területe 1147 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 424.