Abafalva

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Gömöri teraszok kistájon fekszik, Tornaljától 11 km-re délre a Sajó bal partján, a Bánréve-Tornalja vasútvonal mentén (megállóhely). Csaknem egybeépült a szomszédos Sajószentkirállyal. Határa 155-205 méteres magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs. Keresztülhalad a falun a Rimaszécsen (9 km) át Rimaszombatra (31 km) vezető 571-es út, mely itt csatlakozik a 67-es főút Bánrévét Tornaljával összekötő szakaszához. Határában ágaznak el a Bánréve-Fülek és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonalak. Északról Sajószentkirály, nyugatról Hanva, délnyugatról Sajólénártfalva, délkeletről Bánréve, északkeletről Serényfalva községekkel határos. Keleti határa egyben államhatárt alkot Magyarország és Szlovákia között. Nyugati határának egy részét a Sajó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával területének 28,8 %-át elveszítette (12,10 km²-ről 8,62 km²-re csökkent, ez a terület ma Serényfalvához tartozik). 1921-1938 között további 42 hektárral csökkent területe (8,20 km²), mely azóta változatlan. 1975-1990 között Sajószentkirályhoz tartozott.

Népesség

A 18. században betelepített, eredetileg szlovák lakossága a 19. századra magyarrá vált. 1910-ben 738, 1921-ben 626, 1938-ban pedig 674, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra, ezzel párhuzamosan (nagyrészt evangélikus vallású) romániai, kárpátaljai és közép-szlovákiai szlovákok települtek a községbe. 1938-1991 között népessége 12,4 %-al csökkent, magyar többségét (2011-ben 67 %, a magyar anyanyelvűek aránya 77,7 %) napjainkig megőrizte, a szlovákok a lakosság 22,8 %-át, a romák 7,8 %-át alkotják, a lakosság mintegy fele (50,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (73,4 %, 1921-ben még 93,6 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 14,5 %, a reformátusoké 3,7 %.

Történelem

A hagyomány szerint a Rima, a Gortva és Sajó folyók völgyei által határolt terület első birtokosa a kabarok törzséből származó Hanvai család volt. Az első falu feltehetően a 11. században keletkezett a család birtokán, a tatárjárás során azonban elpusztult. A falu területét Aba nemzetség 1249 és 1251 között szerezte meg. Első írásos említése 1268-ból származik terra Aba filii Serefin néven. A mai települést is a 13. században alapították, mert egy oklevélben említik a Sajó völgyében vezető fontos utat mely Via in villam Abafaluam, tehát Abafalun vezet keresztül. A 14. századra Abafalu a környék egyik legnagyobb településévé fejlődött. 1339-ben az egri káptalan oklevele már Abafalva néven említi. 1379-ben Borsod megyéhez tartozott, 1465-ben már Gömör részeként említik. Luxemburgi Zsigmond 1393. május 1-jén Budán kelt oklevele a településnek vásártartási jogot engedélyez. A 15. század elején Abaffy János birtokában 23 jobbágytelek volt a községben. Az 1440-es években a husziták betörései zaklatták az itt élőket, lakói közül sokan elmenekültek. A 16. században lakói reformátusok lettek. 1588-ban 3 egész, 7 fél jobbágytelek és 4 zsellércsalád volt a faluban. 1599-ben 17 ház állt a településen. A 18. század elején az Újváry család szerzett birtokot itt. 1709-ben pestisjárvány pusztított és kuruc harcok miatt is csökkent a lakosság száma. 1720-ban 9 család élt a faluban, mely éhínséggel küszködött. A források szerint 1728-ra a település lakatlanná lett. 1740 körül az Abaffyak főként katolikus szlovákokkal telepítették újra, de az 1773. évi feljegyzések már főként magyarokat említenek itt 1 jobbágy és 6 zsellércsaláddal. Az 1787-es népszámlálás 52 családot és 304 lakost talált a községben. 1828-ban 66 házában 440 lakos élt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került. 1945. január 23-án a község 67 lakosát kényszermunkára a Szovjetunióba hurcolták. A Beneš-dekrétumok alapján 1947. január 22-én 27 családot erőszakkal csehországi kényszermunkára deportáltak, míg másokat Magyarországra költöztettek, helyükre romániai, kárpátaljai és közép-szlovákiai szlovákok települtek. 1975-1990 között Sajószentkirályhoz tartozott. Az 1970-es években megszüntetett magyar alapiskoláját 2004-ben nyitották meg újra. Az 1982-ben megszüntetett Sajólénártfalva-Bánréve és az ekkor megnyitott, a schengeni határnyitással megszűnt Sajószentkirály-Bánréve határátkelőhelyek egyaránt a község határában voltak. 2010-ben a községet árvíz és jégverés sújtotta.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban. Az 1800 és 1810 között barokk-klasszicista stílusban épült Abaffy-kastély előtt 2005 májusában felállított kopjafa Cselényi Árpád alkotása.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ABAFALVA. Tót, és magyar falu Gömör Vármegyében, bírtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Putnok Varosától nem meszsze. Születése helye az Abafi nemzetségnek, melly különböző az erdélyi híres ABAFI nemzetségtöl, ’s jeles kastéllyával, és szép kertyével díszesíttetik. E’ falunak meszsze terjedő szántó földgyei vagynak a’ Sajó felé, ’s mind búzát, mind gabonát termékenyen hoz; piatza három mértföldnyire, legelője elegendő, fája tűzre, és épűletre a’ mennyi kell, káposztás földgyei is termékenyek, pénzt kereshetnek a’ lakosok só hordással, és szőlö munkával; első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Abafalva, Gömör vármegyének volt putnoki járásában, rónaságon, Miskolcz felé vivő országúthoz közel nyugotra; a határán keresztül folyó Sajóviz keleti oldalán alólrúl Bánréve, felülről Szentkirály helységek szomszédságában fekszik. Diszesíti ezen helységet Abafi Károly kir. tan. kastélya, csinos épületekkel terhelt udvara, s szép izlésü kerte. Van itt a rom. katholikusoknak templomjok, kissé emelkedett dombon, a falu felső végén. Lakosok száma 468, ezek közül férfi 190, asszony 198, – r. kath. 380, evang. 22, református 6 (az öszveg ki nem ütését a születteknek be nem számitása teszi) mindnyájan magyar nyelven beszélnek. Van az egész helységben 5 6/8 urbéri házhely, 34 4/8 majorsági, 32 zsellér és 360 hold erdő s legelő. Igen jó búzatermő földe, s marhahizlaló legelője; a juh s más ehez hasonlók tenyésztése fénnyel üzetik. A helység nagyobb részit, az érdeklett országút nyugat oldaláni úgynevezett vigyorgó korcsmát is egészen Abafi Károly úr birja; a helység más részeinek pedig Abafi Gusztáv és Keviczki Károly urak tulajdonosai.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Abafalva. Sajómenti magyar kisközség, túlnyomóan róm. kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 786. Házainak száma 122. Az egri káptalan egyik oklevelében már 1339-ben a mai nevén szerepel. 1379-ben, a mikor az Abafiak kapnak a községre adományt I. Lajos királytól, még Borsod vármegyéhez számítják. 1465-ben már Gömörhöz tartozik és ez időben Kis-Várkony neve is van, de ugyanakkor Kis-Abafalvát is említik. Mint régente borsodvármegyei helység, sűrűn szerepel e vármegye XVI. és XVII. századi jegyzőkönyveiben. Akkor a Várkonyi család volt a földesura. Az Abaffiak itt most is birtokosok. A mult század elején birtokos lett itt a Keviczky család, 1848 után pedig a Molnár család is. A községben két kastély és egy régi úrilak van. Az egyiket az Abaffy család építtette, ez most özv. Molnár Viktornéé; a másikat, mely Fodor Gusztávé, a Keviczkyek építtették; a harmadikat jelenlegi tulajdonosa, özv. Molnár Viktorné építtette. A község kath. temploma a XV. század elejéről való. E községhez tartoznak Miklósfalva, Erzsébet, Vigyorgó és Abaffi puszták. Miklósfalva pusztát, egykor községet, 1431-ben a Jánosiak, 1480 körül a Fügediek, ezek után meg az Abaffyak bírták. A mult század közepén az Abaffyakon kívül a szepesi káptalan is birtokos volt itt. A község postája, távírója és vasúti állomása Bánréve.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Abafalva. Nagy Lajos király idejében szerepel először a község, melyet 1339-ben az egri káptalan oklevele említ. Nagy Lajos a községet 1379ben az Abafi-családnak adományozza. Abafalvát 1465-ben csatolják Gömörvárniegyéhez, míg azelőtt borsodmegyei terület volt. Az okiratok váltakozva emlegetik Kis-Várkony és KisAbafalva néven. A község közelében fekvő Miklósfalva- és Abaffi-puszták 1431-ben a Jánosi-család, 1480-ban pedig a Fügediek birtokában voltak. A XVIII. század elején a Keviczkycsalád is birtokot kapott a községben. Az Abaffy-család régi kastélya ma is fennáll a községben, szép kastély a Fodor-család tulajdona is, amelyet a Keviczkyek építettek. A község területe 1423 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 674. Külterületi lakott helyei: Cigánytanya, Erzsébettanya, Vigyorgópuszta.