Barsvárad

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján, Alsószecsével átellenben fekszik, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút mentén, Kálnától 5 km-re délkeletre, Sárótól 10 km-re északnyugatra, a Párkány-Léva vasútvonal mellett (megállóhely), melynek hídja itt ível át a Garamon. Elődközségei, Alsóvárad és Felsővárad a 20. századra teljesen egybeépültek. Mellékút köti össze Barsendréddel (5 km). Délkeletről Tőre, északkeletről Nagyod és Alsószecse, északnyugatról Kálna, délnyugatról pedig Bajka és Barsendréd községekkel határos. Északkeleti határa a Garam egykori medrét követi.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1944-ban alakult Alsó- és Felsővárad egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban egyesítették őket Barsvárad néven. 1945 után a község a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Alsóvárad (4,33 km²) és Felsővárad (2,99 km²). Alsóvárad területe az elmúlt száz év során nem változott, Felsővárad területe 1921-1939 között 6 hektárral csökkent.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 535, 1921-ben 599, 1939-ben pedig 533, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és többségében református vallású lakosuk volt. 1945 után magyar lakosságának 14,7 %-át kitelepítették, 45,1 %-a pedig reszlovakizált, magyar többségét 2011-ig megőrizte. A község 1939-1991 között lakosságának 39,2 %-át elveszítette. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 64,2 %-ról 42,4 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 35,5 %-ról 56,1 %-ra nőtt, így 2001-2011 között a szlovákok kerültek többségbe. 1921-ben Alsóvárad lakosságának 60,1 %-a, Felsőváradénak pedig 67,7 %-a református vallású volt, 2011-ben a reformátusok a lakosság 35,8 %-át, a római katolikusok 30,1 %-át alkották. 2011-ben Alsóváradon élt a lakosság 59,7 %-a (200 fő), Felsőváradon pedig 40,3 %-a (135 fő).

Történelem

Az Alsó- és Felsővárad közötti területen a középkorban földvár állt, melyet Anonymus szerint a honfoglaláskor Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek foglaltak el. A települést 1232-ben "Warad" alakban említik először. 1288-ban "Warud" alakban szerepel. A 14. században Újvárad létrejöttével a régi falu ezután már Felsőváradként szerepel. A 16. századig több nemesi család birtoka, később a Kazy, Majthényi, Litassy családoké. 1536-ban 2 portával adózott. 1601-ben plébániája, iskolája és 20 háza volt. 1715-ben malom és 38 ház állt a faluban. 1828-ban 28 házában 182 lakos élt, lakói mezőgazdaságból éltek. Alsóvárad a régi Várad falu határában keletkezett a 14. században. 1397-ben "Vywarad" néven tűnik fel az írásokban. 1401-ben az esztergomi érsekség birtoka, majd 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott. A 17. században felégette a török. 1536-ban 5 portával adózott. 1601-ben 27 háza volt. 1720-ban 13 adózója volt. 1828-ban 59 házában 399 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd 1920-tól Csehszlovákiához csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben Alsó- és Felsőváradot Barsvárad néven egyesítették. 1945 elején a falu frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett, mindkét temploma elpusztult.Túlnyomórészt református vallású magyar lakosságának egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Mai jelentősége

A községben szlovák óvoda működik. Református templomát az 1945-ben elpusztult 18. századi templom helyett 1999-ben építették. Tájházát 2006-ban nyitották meg. Határában mezőgazdasági repülőtér található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Várad. Két falu Bars Várm. földes Uraik Hg. Eszterházy, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Garam vize mellett, Barshoz 1 1/4 mértföldnyire; legelőjök elég van, földgyeik, és réttyeik jók, piatzok Báton, és Sz. Benedeken.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Várad, Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, az esztergomi országutban: 43 kath., 2 ev., 299 ref. lak. Kath. és ref. anyatemplomok. F. u. többen. Ut. p. Léva. Felső-Várad (Felső), Bars m. magyar falu, 25 kath., 163 ref. lak. és egy híddal a Garan vizén. Mind a két helység határa sik, s jó gabonát termő; rétjei kővérek. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Barsmegye története visszanyúlik a honfoglalás koráig. Elfoglalását részletesen írja le a Névtelen jegyző. Zoárd, Kadocsa és Huba átkelének az Ipoly folyón a Duna mellett, és másnap a Garam vizén is átkelve, tábort ütének a mezőben egy kis földvár mellett, melyet Várodnak neveznek, és e várat bevevén, ott maradának három nap. Ezt a váradot ma Alsó-Váradnak nevezik s tősgyökeres magyar nép lakja. Ez egykori kis földvárnak sánczai részben, alakjának nyomai pedig egészben megvannak ma is. Egyike volt az avar korbeli kettős gyűrűváraknak. A szeszélyes Garam medrét változtatván, egy részét e várnak elmosta, másik részén a garamvölgyi vasút vonúl át, mielőtt a Garam vashídjára lépne.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsóvárad, garamvölgyi magyar kisközség. Egyike az ország legrégibb megült helyeinek. A határában levő földvár a honfoglalás korában már fennállott és a Névtelen Jegyző is beszéli, hogy mikor Huba a Garamon átkelt, a mezőn földvárat talált, a melyet Váradnak neveztek. 1250 körül Bors ispán utódai az urai, 1306-ban a Váradi és a Vezekényi családok osztozkodnak rajta, 1324-ben pedig a Zechei és a Vezekényi családok, míg később Zechei Sándor Saághi Bedének adja zálogba. Nyolcz évvel ezután már a Kona Miklós, Bors ispán fia és rokona: Péter közötti osztályos egyezségben szerepel, de 1395-ben ismét a Váradi és a Zechei családok tiltakoztak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. 1506-ban már mint a lévai vár tartozéka szerepel és a Lévai és Haraszti család bírja, utána Balassa Menyhért, azután koronabirtok, majd Dobó Istváné, később Kolonics Sigfridé, Csáky Lászlóé, Rákóczy Ferenczé, Bottyán Jánosé, majd végre Eszterházy herczegé. 1618-ban egyike a törököknek behódolt falvaknak. Itt született 1813-ban Török József, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja. A községben két templom van, római katholikus és ev. református. A katholikus templom ősrégi és már 1359-ben fennállott. 1761-ben újították meg, a mikor az anyakönyvek is kezdődnek. A református templom a XVIII. század végén épült, de 1889-ben teljesen átalakíttatott. A lakosok száma 365. Van itt posta, táviró és vasúti állomás. Felsővárad, garammenti magyar kisközség, nagyobbára ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek száma 206. E községnek a XVI. század elején a Harasztiak voltak az urai. Máskülönben sorsa összefügg Alsóvárad községével, egész a XVII. század második feléig, a mikor az Eszterházyakon kivül a Kazyak is birtokosai, a mult század elején pedig a Kazyak, Majthényiek, a Gyárfás és a Litassy család. Még a mult század elején itt erős hid volt a Garamon. Templom a községben nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsóvárad. Már Béla király jegyzője, Anonymus említ krónikájában egy Varad nevü földvárat, amelyet Huba csapatai szállnak meg. A XIII. században a Bors-családé a község, 1306-ban a Váradiaké és Vezekényieké, míg 1324-ben a Vezekényi- és Zechei-családokat találjuk itt. 1332ben Bors ispán fia, Ivona Miklós és rokona, Péter egyezkednek a községen. 1401-ben János esztergomi érsek birtokolja Alsóváradot, míg 1506ban — amikor már Léva várához tar tozik — a Lévai- és Haraszti-család a földesurak. Ezután Balassa Menyhérté, majd Dobó Istváné. 1618-ban a török hódoltság alá kerül. A török megszállás alatt lakossága koldusbotra jut, majd szétszéled. Csak a század végén népesül be újra az egykor virágzó község, melynek azonban nemsokára a kuruc háborúk viszontagságait is el kell szenvednie. A kuruc szabadságharc alatt ismét elszegényedik. E zivataros szézada alatt földesurai: Kolonics Siegfried, Csáky László, Rákóczi Ferenc, Bottyán János és a herceg Esterházy-család. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cickarét. A község területe 751 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 290. Felsővárad. A község alapítása a XVI. század elejére tehető. Ekkor a Haraszty-család birtokában találjuk. Majd az Eszterházy-, Kazy-, Majthéyi-, Gyárfás- és a Litassy-család a birtokosai. A község területe 520 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 243.