Bodrogszentes

A község a Bodrogköz középső részén, a Helmeci-dombság (a Felső-bodrogközi szigethegyek része) nyugati lábánál, a 79-es főút mentén, Királyhelmectől 7 km-re nyugatra, Sátoraljaújhelytől 23 km-re keletre. Mellékutak kötik össze Nagygéressel (6 km) és Vékével (5 km). Határának nagy része mezőgazdaságilag művelt terület, de jelentős a szőlők és gyümölcsösök részaránya is. Nyugatról Szinyér és Kisgéres (Keresztúrpusztai kataszter), délről Nagygéres, délkeletről Kisgéres, keletről Királyhelmec, északról pedig Véke községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (10,16 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 966, 1921-ben 823, 1938-ban pedig 1114, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 92,6 %) a szlovákok aránya mindössze 4,9 %. A lakosság többsége (68,8 %) református vallású, a római katolikusok aránya 18,3 %, a görög katolikusoké 5,2 %. 1944-ig népes izraelita közösség is élt a községben (1921-ben 12,2 %, 1938-ban 9,2 %).

Történelem

1245-ben Scuntes néven említik először. Már ekkor állt a Mindenszentek tiszteletére szentel római katolikus temploma. 1423-ban 37 lakott és 12 üres portát számoltak össze a faluban. Birtokosai többek között a Csapi, Kerecsenyi és Csicseri családok voltak. 1541–1548-ban már csak 5–18 lakott portája volt. Lakói valószínüleg már a 16. század végétől reformátusok lettek. Református lelkésze legkorábbról, 1598-ból ismert. A 17. században a Balassa, Sennyey, Vécsey és a Dőry családok birtoka volt. A 18. század végén cseresznyéjéről volt híres a falu. A 19. század végén pusztító filoxérajárvány visszavetette a korábban nagy jelentőségű szőlőtermesztést. A 19. században már nagy jelentősége volt a falu feletti Pilis-hegyen található kőbányáknak, melyek 1919-ig üzemeltek. 1907-ig Szentes néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Bodrogszentes nevet. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1938-ban újrakezdték a kőbányászatot, mely egészen az 1960-as évekig folytatódott. Kultúrházát 1941-ben avatták fel. 1960-ban hivatalos szlovák neve Plešany lett, 1990-ben azonban visszakapta a korábban használt Svätuše nevet.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában andezitbányászat és homokkitermelés folyik, valamint napkollektoros erőmű üzemel. Híres szőlőtermesztéséről is. Református temploma a 13. század elején épült román stílusban, mai alakját 1907-ben nyerte el, festett fakazettás mennyezete és a karzat 1794-ben készült. Római katolikus temploma 2013-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZENTES. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Sennyei, és több Urak, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Nagy-Kövesdhez közel, Véke, Nagy Gereshez sem meszsze; határja 2 nyomásbéli, jó fekete nyirok a’ szántóföldgye, réttye apró szénát termő, szép sík mező az egész határja, erdeje nints, szőleje kevés, tseresznyéből több hasznot vesznek, mint borokból; a’ helység felett van egy hegy, mellyben olly lapos kövek vannak, hogy minden faragás nélkűl padlázatra lehet fordítani; határos vele Keresztúr nevű puszta, melly a’ Leleszi Uradalomhoz tartozik, van szép erdeje, gyékényes és nádas tava is; határos vele ismét Abaháza puszta is, mellyet a’ Szentesi lakosok, mint határokban lévőt szántyák, és használlyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szentes, magyar falu, Zemplén vmegyében, Király-Helmecz fiókja, 82 kath., 659 ref., 56 zsidó lak., ref. anyatemplommal. Szántófölde 841 h. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bodrogszentes, kisközség a Bodrogközben, 175 házzal és 939 református vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. A postája és a távírója Királyhelmeczen van, a vasúti állomása pedig Perbenyiken. A Szentesi, másként Makó család ősi fészke. 1377-ben Zenthesi Makó fia Pálé, kinek fiágon magva szakadván, női ágon 1411-ben a Csapiak, 1423-ban a Kerecsényiek osztozkodnak rajta, 1438-ban pedig a Csicseriek és a vele osztályos családok. 1444-ben Pike Balázs az ura. 1453-ban ismét egy Makó nevű ura bukkan fel, de egy évvel később Eszenyi (Ezen) Istvánt iktatják egyes részeibe. 1465-ben Bacskai István és Tárkányi István, 1493-ban Czékei János és a Zétényiek, 1499-ben pedig Zenthesi Benedek is birtokosokúl szerepelnek. A XVI. század elején, 1507-ben Semsei Ferenczet iktatják egyes birtokrészeibe, 1550-ben Skaricza Mátyást, 1558-ban Soós Jánost, 1580-ban Golopy Gáspárt, 1590-ben Kornis Dorottyát, 1594-ben Rákóczy Zsigmondot és Ferenczet, de az 1598-iki összeírás már ismét más birtokosokat sorol fel, ú. m. Kún Gáspárt, Melith Pált, Anárcsy Istvánt, Bakos Jánost,

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bodrogszentes. A XV. század elejéig a Zenthesi, másként Makó-nemzetség ősi fészke. A család magvaszakadtéval 1411-ben női ágon a Csapyak, 1423-ban a Kerecseny-család osztozik rajta, de 1438-tól földesuraság itt még a Csicseri-család is. XV. században birtokosa még a Pike-, Eszenyi-, Bacskai-, Tárkányi-, Czékei-, Zétényi-család, de 1453-ban ismét egy Makó, majd egy Zenthesi nevű birtokosa is van. A két utóbbi bizonyára nem azonos a már korábban kihalt hasonnevű családdal. A XVI. századbeli birtokosai a Semsei-, Skaricza-, Soós-, Golopy-, Rákóczi-, majd a Kún-, Melith-, Anárcsy-, Bakos-, Sennyey-, Paczoth-, Pinkóczy-család voltak. A XVIII. században a Tárkányiak és Sennyeyek bírták, majd a Dőry grófok és ismét a Sennyeyek. A XIX. században a Szirmay, Bemer, Ghillányi, Ibrányi, Nemessányi, Gyulay, Mailáth és Nyomárkay famíliának volt itt uradalma. Határában, az úgynevezett Pilis hegyen található várromokat a hajdani szentesi vár maradványainak tartják. Ösi róm. kath. temploma 1423-ban már fennállott később a reformátusok kezére került. A magyar lakosság a csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett. A község területe 1766 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1114.