Deáki

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 4 km-re délnyugatra, Galántától 12 km-re délkeletre. Mellékutak kötik össze Vágsellyével, Pereden (4 km) keresztül Zsigárddal (9 km), Taksonyfalvával (10 km) és Felsőszelivel (7,5 km). Vasútállomás a Vágsellye-Negyed vasútvonalon ("Csángó"). Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (26,28 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Népessége a 20. század első felében 3000 fő körül mozgott (1910-ben 2949, 1921-ben 3131, 1939-ben 3038, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt). Nemzetiségi jellegét a magyar lakosság 1945 utáni tömeges kitelepítése (mintegy 700 lakosát telepítették át kényszerrel Magyarországra) és a külföldi szlovákok betelepítése megváltoztatta, vegyes szlovák-magyar népességű településsé vált. Bővebben

Történelem

Ősi neve Vág, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már a pannonhalmi bencés apátság alapító oklevelében említik, mivel az apátság birtokába tartozott. Ma is áll az általuk 1228-ban épített, kiemelt jelentőségű román stílusú templom, a hozzá tartozó bencés kolostor viszont elpusztult a történelem viharaiban. A templom Szent István kápolna része még ennél is öregebb, 1103-ban már létezett. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. A deáki fürdő a korábban Alsószelivel közösen fenntartott, a két falu határán fekvő hévízfürdő területének kétharmadán működik. Legjelentősebb műemléke az 1228-ban román stílusban épült kéttornyú római katolikus (Szűz Mária) bazilikatemplom, amelyet 1872–75 között Schulek Frigyes tervei alapján neoromán stílusban felújítottak és kibővítettek, majd 1938–41 között a helyi születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóvoltából restauráltak. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DEÁKI. Diakovtze. Népes jó magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura vala a’ Szent Mártoni Prépostság, most a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, és reformát. fekszik Peredhez fél órányira, szomorú történet esett itten Bél Mátyás, ’s Korabinszky Lekszikonnya szerént 1663dik esztendőben, mert valamelly katona bémenvén éjjel egy öreg Özvegynek kertyébe, ’s minekutánna éretlen gyümöltsel gyomrát nagyon megterhelte vólna, panaszlotta igen fájdalmas rágását pajtásainak; a’ kik ittasok lévén, boszorkánynak állították az öreg aszszonyt, ’s azonnal megégették; Sequitur iniquos, ultor a tergo Deus; határja jó termékenységű, Penna folyó vizetskéje halakkal bővelkedik, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Deáki, Pozson m. népes magyar falu, Galantához 1 1/2 mfd. Nyitra vármegye szélén. – Van 1108 kath., 476 ref. lak., kath. és ref. anyatemploma, nemes curiája, nevezetes szép tehenészete. Szántóföldje sikon feküsznek, s termékenyek a rétjek, legelőjük sok, azért mind a marha mind a juhtenyésztés szép divatjában van. Lakosai kendert, és dohányt is termesztenek. F. u. a Sz.-Mártoni főapátur. Ut. p. Szered.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Nevezetesebb ezeknél Deáki. Ennek eredeti neve Sala; a pannonhalmi apátság birtoka volt, a melyet Szent István és Szent László királyoktól kapott. A nyitrai és pozsonyi várjobbágyok ugyan egy időn át bitorolták e birtokot, de II. Béla 1138-ban visszaitéli az apátságnak, IV. Béla pedig az egész sellyei területet odaitéli a nevezett apátságnak. Művelődéstörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy a legrégibb írott magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és Könyörgést, magában foglaló codex valószinűleg a deákii egyház szerkönyve volt. Mai lakói híres teknőkészítők.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Deáki, a budapest-bécsi vasútvonal közelében fekvő magyar nagyközség, 478 házzal és 2825, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. A községben van posta, távírója pedig Vágsellyén van. Ősi neve Wag, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már Szent István királynak a pannonhalmi apátságot alapító oklevelében van említve 1001-ben. 1261-ben Sala, majd Salafölde néven szerepel. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Deáki, v. Pozsony vm. (Diakovce, Szl.): plébánia a pannonhalmi egyhm. egykori pannonhalmi esp. ker-ében. - Szt István 1001: adta a Vágnak nev. helyet a pannonhalmi apátságnak. 1237: Dyaqui. Anyakönyvei 1700-tól. Tp-át 1228: Nagyboldogasszony tiszt. sztelték. Ipolyi Arnold a padlástérben 13. sz. freskómaradványokat látott. 1875: Schulek Frigyes a Ny-i homlokzathoz új hajót épített. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Deáki. Már az Árpádházi fejedelmek alatt benépesült és Wag néven említi István királynak a pannonhalmi apátság alapításáról szóló diplomája (1001), mikor is első szent királyunlí az apátságnak adományozza. Ebben Szent László, majd 1138-ban III. Béla is megerősíti. Ez időből előfordul még Wagfelde alakban is, majd 1261-ből Sala, majd Salafölde néven bukkan fel, 1296-ban azonban már mai nevén nevezik s az akkori írásmód szerint Diaky-nak írják. Bővebben

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Deáki nk. vágsellyei járás. Ősmagyar község. Régi okiratokban Sala, Salaföld, Dyaky, Diákmonostor néven szerepelt. Szent István 1001-ből származó oklevele Wag néven említi. A XIV. sz. elején Csák Máté birtoka. 1787-ben a Szentmártoni apátságé. 1103-ban II. Paskál pápa említi híres templomát és monostorát. Az a misekönyv, amelyben a legrégibb magyar nyelvemléket a „Halotti beszéd"-et megtalálták a deákii plébániáé volt. Bővebben