Nagygyőröd

Nagygyőröd a Garammenti-hátság északkeleti részén, az Alsó-Garammente felé lejtő szelíd dombvidéken fekszik, a Győrödi-patak (Ďurský potok) partján, Lévától 13 km-re nyugatra, Verebélytől 12 km-re délkeletre. A község központja a 185 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Alsógyőröd, mellyel a tőle északra fekvő Felsőgyőröd mára teljesen egybeépült. Kisgyékényes utóbbitól 1,5 km-re délkeletre, előbbitől 1,5 km-re keletre fekszik az 51-es főút mentén. Külterületi lakott helye még a központtól mintegy 3 km-re nyugatra fekvő, de csak Csiffáron át megközelíthető Patyipuszta. A község határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyötödét erdő borítja (a Töhöl és Csiffár határa felé eső nyugati dombokat). Délről Ény és Garamlök, délnyugatról Töhöl, északnyugatról Tild és Csiffár, északról (Mohi katasztere) és keletről Kálna, északkeletről pedig Újbars községekkel határos. Északkeleti határának egy részét a mohi atomerőműhöz vezető vasútvonal alkotja. A községen (Kisgyékényest és Felsőgyőrödöt érintve) áthalad a Lévát Nyitrával (33 km) összekötő 51-es országos főút, mellékutak kötik össze Töhöllel (5 km) és Garamlökkel (3 km).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után a kisjárások megszüntetéséig, 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járáshoz. 1938-ban a magyar közigazgatásban az ekkor létrehozott Bars és Hont egyesített vármegyéhez (Verebélyi járás) csatolták mindhárom községet (1945-ig). Ma az elődközségek Nagygyőröd településrészei és egyben kataszteri területei. Területük a 20. század folyamán nem változott: Alsógyöröd (10,90 km²), Felsőgyőröd (7,15 km²), Kisgyékényes (3,97 km²).

Népesség

Nagygyőröd a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú (2011-ben a lakosság 94,5 %-a volt szlovák nemzetiségű) község. Elődközségei a 19. század végén még egy a nyelvhatártól délre fekvő, a túlnyomórészt magyar etnikai tömbbe ékelődő szlovák nyelvszigetet alkottak. Mindhárom községben volt ugyanakkor magyar kisebbség, 1921-ben Alsógyőrödön a lakosság csaknem egyötöde, Kisgyékényesen 8,3 %-a magyarnak vallotta magát. Az itteni magyar kisebbség csaknem teljesen asszimilálódott a 20. század során, 2011-ben a magyar nemzetiségűek az egyesített község lakosságának alig 2,7 %-át alkották. A túlnyomó többség (2011-ben 82,9 %) római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 45,3 %-a (565 fő) élt Alsógyőröd, 28 %-a (349 fő) Felsőgyőröd és 26,7 %-a (333 fő) Kisgyékényes településrészeken. A község népességének 1991-2011 között több mint egytizedét elveszítette (lakossága 1394 főről 1247-re csökkent).

Történelem

Nagygyőröd 1960-ban jött létre Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes egyesítésével. Alsógyőröd. Győröd falut 1205-ben „Geurund” néven említik először. Alsógyőröd különálló településként 1274-ben bukkan fel az írásos forrásokban. Szent Mártonnak szentelt templomáról az első írásos forrás 1332-ből tanúskodik. 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott, a 16. században több alkalommal (1527-ben és 1574-ben) is elpusztította a török. 1536-ban 7 porta után adózott. A középkori Paty falut (1321-ben említik először) a 16. század harcai törlik el a föld színéről (később pusztaként települ újjá). 1601-ben 24 ház állt a faluban. Lakói a 17. században református vallásúak voltak, 1655-től saját anyaegyházzal, melyet az ellenreformáció 1714-ben megszüntetett, ekkortól került túlsúlyba lakosságában a katolikus szlovák elem (magyar dűlőnevek - pl. Zengő, Nyitvány - a 19. század végéig fennmaradtak). 1663-ban újra harci cselekmények színhelye a törökkel vívott háborúban. A 18. században az Esterházy-család birtoka volt. 1720-ban kocsmája, pincészete és 16 adózó háztartása volt. 1828-ban 48 házában 333 lakos élt. 1886-ban az egész község leégett. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1920-ban agrársztrájk helyszíne. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. Felsőgyőröd. 1278-ban „Geurud Superior” néven említik először. A 17.–18. században a Keglevich-, Hunyadi- és Majtényi-családoknak volt itt birtoka. 1534-ben 6 porta után adózott. 1601-ben 29 ház állt a településen. A 16-17. században több alkalommal elpusztult a török háborúk során. 1715-ben 14 adózó háztartása volt. 1828-ban 44 háza és 301, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1919. júniusában heves harcok színhelye a magyar vöröshadsereg és a csehszlovák légió között. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. Kisgyékényes. 1290-ben „Gekenus” alakban említik először az esztergomi keresztesek konventjének oklevelében. Később nagykálnai nemesek birtoka, majd 1496-tól barsfüssi nemeseké, 1522-től pedig a máriavölgyi pálosok faluja. 1663-ban felégették a törökök. 1715-ben és 1720-ban 7 adózója volt. 1770-ben a Pálos-rend szerzetesei Kisgyékényes területén menedékházat építettek. A 18. század végén határának nagy részét még erdő borította, melyet a 19. század második felében teljesen kipusztítottak. 1907-ben kapta a Kisgyékényes hivatalos nevet (korábban Gyékényes). 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Alsógyőröd Tours-i Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1723-ban épült a 13-14. századi gótikus templom alapjain barokk stílusban. A Szentháromság-szobor klasszicista alkotás a 19. század első feléből. A község határának legnyugatibb részén 1949-ben 27 hektáros területen hozták létre a Patyi cseres (Patianská cerina) természetvédelmi területet.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, és Kis Györed. Elegyes faluk Bars Vármegyében, lakosai katolikusok, határbéli földgye síkos, és termékeny, legelője hasznos, fája tűzre, és épűletre, szőleje saját határjában, van a’ községnek földgye, és réttye is, Szent Benedeken, és Báton piatzozások, első Osztálybéliek. GYÉKÉNYES. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Barshoz nem meszsze, Lévához pedig mint egy két mértföldnyire. Határja jó termékenységű, javai külömbfélék, réttye, legelője, fája elég van, szőlei is vannak, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Györed (Alsó), tót-magyar falu, Bars vmegyében, 322 kath., 6 evang. lak. Kath. paroch. templom. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva. Györed (Felső), tót-magyar falu, Bars vmegyében, 339 kath. lak. Bortermesztés. F. u. gr. Keglevics, s a t. Ut. p. Léva. Gyékényes, tót-magyar falu, Bars vmegyében: 261 kath. lak. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsógyőröd. A verebélyi járás egyik kisközsége, 391 túlnyomóan tót ajkú, róm. kath. vallású lakosokkal. E községről már 1230 körül találunk írott nyomokat, a mikor is Geurud-nek Mochuna nevű birtokosa említtetik. Szerepel a helység 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében is. 1329-ben már a Győrödi családra vonatkozó oklevelekben találjuk említve, 1370-ben pedig egyszerre három Győrödről találunk feljegyzést, holott ma csak két Győrödöt ismerünk, Alsót és Felsőt, melyek azelőtt Kis- és Nagy jelzőkkel, vagy minden jelző nélkül szerepeltek, azonban birtokviszonyaik, történetük nagy részben azonosak. 1412-ben Zsigmond király nova donácziót ad reá Győrödi Istvánnak s Imre és János testéreinek; 1419-ben azonban Pobor István szerepel mint birtokos, nagygyőrödi előnévvel, a ki ugyanakkor Zsigmond királytól Felső-Csehit kapja adományban, két évvel később pedig Győrödre pallos-jogot nyer. 1506-ban már a Lévaiak és a Harasztiak szerepelnek mint földesurak és ekkor a község nevét Gyevrevd alakban találjuk említve. Mint a lévai vár tartozékán, annak birtokosai osztozkodtak rajta. 1544-ben Balassa Menyhért bírja, 1553-ban koronabirtok, 1560-ban kapja Dobó István, 1602-ben visszaszáll a koronára, később Kolonich Sigfrid Léva várnagya kapja, 1640-ben III. Ferdinánd Csáky László lévai kapitánynak adományozza, azután II. Rákóczy Ferencz birtokába kerül, a ki 1705-ben Bottyán János vezérének ajándékozza. Időközben azonban, 1573-ban, a török pusztítja el a községet, míg 1615-ben a Forgáchok is mint birtokosok vannak említve, annélkül azonban, hogy megállapítható volna, hogy melyik Győröd volt a birtokuk. 1663-ban a község sokat szenvedett a törököktől. Ez év október 29-én itt táborozott Apaffy fejedelem. A Rákóczy-féle szabadságharcz után már az Eszterházyakat találjuk itt mint birtokosokat, de Kis-Győrödön a Zichyeket és a Péli Nagy családot is. Akkoriban Nagy-Győröd Velky-Gyurad néven is említtetik és 330 lakosa van. A mult században szőlőmívelése is jelentékeny volt. Az Eszterházyaktól a Schöeller család birtokába került és azé ma is. Katholikus temploma már 1332 előtt fennállott, 1723-ban azonban a régi templomot teljesen átalakították. Az egyház birtokában 1779-ből származó érdekes kehely van. 1886-ban az egész község leégett. Határában van Patyi puszta, mely hajdan önálló község volt és szintén a lévai uradalomhoz tartozott. Már 1321-ben találunk róla irott nyomokat, a mikor Károly király Myke fiának adományozza. 1423-ban a győrödi Pobor családé, később azután ép úgy változtatja urait, mind Győröd. 1527-ben az elpusztított községek között szerepel. Győrödhöz tartozott Bárcz is, mely akkoriban önálló falu volt. A község postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad. Felsőgyőröd, kisközség 397 magyar és tót, nagyrészt római katholikus vallású lakossal. A történet folyamán Alsógyőröd sorsában osztozott. A régi oklevelekben nem igen találunk megkülönböztetést Alsó- és Felső-Győröd között, legfeljebb a török világban, a mikor Felsőgyőröd, mint kisebb község Kis-Győröd néven szerepel. Hajdan különben három Győrödről találunk említést, minden külön jelző nélkül. Itt még megemlítjük, hogy e községet 1413-ban Andreas de Kys Geurd, majd pedig, mint zálogos birtokot, 1506 után Haraszti Ferencz és neje bírta. Később már a Keglevicheket, utánok pedig a Hunyadyakat találjuk itt, a mult század elején pedig a Majthényi családot. A törököktől sokat szenvedett. Templom nincsen a községben. Postája Nagy-Kálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad. Ide tartozik Chladnó puszta is. Gyékényes, a verebélyi járásban, a Garamvölgy közelében fekvő magyar és tót kisközség, 691 róm. kath. lakossal. Az esztergomi keresztesek conventjének 1290 februárius 20-án kelt oklevele bizonyítja, hogy a conventnek Gekenus nevű bars-megyei birtokát, melyet Rathold comes fiának Tamásnak zálogba adott, az illető a kitüzött határnapra nem adta vissza. 1496-ban Füssy László fiai, László és János bírják. 1516-ban ezeket birtokukban Lajos király is megerősíti. A XVIII. században találkozunk itt az Eszterházyakkal és később a közalapítványi uradalom birtoka. 1663-ban a török hordák dúlták fel a községet, de ebben az időben nem találjuk nyomát annak, hogy volt-e akkor nemesi birtokosa, vagy sem? Templom a községben nincsen. Postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása pedig Alsóvárad.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsógyőröd, v. Bars vm. (Dolný Ďur, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. verebélyi esp. ker-ében. - Tp-át 1332 e. Szt. Márton tiszt-ére sztelték, a mait 1723: építették. - Plébánosai: 1332: Péter Pál, 1723: Bezur Mátyás, 1733: Volovics Mihály, 1737: Strbik Mihály, 1745: Huszár András, 1757: Vincze Zsigmond, 1794: Borbély Mihály, 1821: Novák József, 1855: Bolemann István, 1889: Agárdy János 1914: Jónás Imre. Kegyura 1880: Schöller Sándor és Pál. Anyakönyvei 1726-tól. Anyanyelve 1940: m. szl. - Filiái 1917: Felsőgyőröd, Gyékényes, Töhöl. - Lakói 1840: 386 r.k., 9 ev., 4 ref., 24 egyéb vall., össz. 423; 1910: 359 r.k., 1 ref., 6 izr., össz. 366; 1940: 467 r.k., 8 izr., össz. 475. ** Némethy 1894:7.

Helységnévtár

Győröd (Alsó-), (Győred, Győröd, Gyurodj), RK. 382 Esztergom, ref. 8 -, izr. 21 -. Győröd (Felső-), rk. 308 Alsó-Győröd, ref. 3 Garamlök, izr. 15 -. Gyékénes, rk. 255 Alsó-Győröd, izr. 15 -.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsógyőröd. Létezése a XIII. század első évtizedeiig vezethető vissza. Első birtokosaként egy Mochuua nevű ember szerepel. Ezidöben (1230 körül) a község neve Geurud alakban fordul elő okmányainkban. A XIII. század végén az esztergomi káptalan birtokában találjuk. A későbbi évtizedekben minden valószínűség szerint a Győrödy-család a földesura. A XVII. század második felében egyszerre három Győrödről tesznek említést okmányaink. Hogy az Alsó- és Felső-, illetve Nagy- és Kisgyőröd néven ismart községeken kívül melyik lehetett a harmadik Győröd, arra vonatkozólag nincsenek adataink. 1412-ben a község mint a Győrödi-testvéreknek (István, Imre és János) Zsigmond királytól nyert adománybirtoka szerepel. Hét évvel később azonban már nagygyőrödi Sobor István a község birtokosa, aki ugyancsak Zsigmond királytól pallosjogot nyer a községre. A XVI. század elején, amikor a község nevét Gyevrevd alakban írják, a Lévai- és Haraszti-családot találjuk birtokában. Ezidőtájt a lévai vár javadalmai közé tartozik. Földesurai tehát azonosak a lévai uradalom ekkori birtokosaival: 1544-ben az áruló Balassa Menyhért, 1553-ban a korona, 1560-ban Dobó István, 1602-ben ismét a korona, majd Kolonich Szigfrid, 1640-ben Csáky László bírja a lévai várral együtt. Közben a török is megjárja, így 1573-ban, amikor a község majdnem földig pusztul. Egy évszázaddal később ismét megjelenik a török a magához tért községben és ismét pusztulás jelzi rövid ittartózkodását. A kuruc szabadságharc alatt vitézi tettei elismeréséül Bottyán János tábornoknak ajándékozza Rákóczi Ferenc a lévai várral együtt. A szatmári békekötés után az Eszterházyak, a Zichy- és a Péli Nagycsalád a birtokosai. Ezidőben Velky Gyurad néven szerepel Nagy-Győröd. A mult században az Eszterházyak része itt a Schöeller-család tulajdonába ment át. A községhez tartozik Patyipuszta. A község területe 1892 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475. Felsőgyőröd. Története miben sem különbözik Alsógyőröd sorsától. Birtokosai között a XV. század elején Andreas de Kis Geurd is szerepel: Felsőgyőröd ugyanis Kisgyőröd néven is ismeretes ebben a században. A török hódoltság itt is csak üszköt, romot és nélkülözést hagyott maga után. A községhez tartozik: Galibamajor és Hladnómajor. A község területe 1242 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 526. Kisgyékényes. A község területe 690 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 455.