Felsőgyőröd

Felsőgyőröd a község központjától, Alsógyőrödtől 1 km-re északra, a Győrödi-patak (Ďuriansky potok) partján fekszik. Áthalad rajta a Lévát Nyitrával összekötő 51-es főút. Teljesen egybeépült Alsógyőröddel.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Nagygyőröd 3 településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között újra Magyarországhoz tartozott (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Területe (7,15 km²) az egyesített község területének 32,5 %-át alkotja, az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

2011-ben 349 lakosa volt, itt élt Nagygyőröd lakosságának 28 százaléka. 1880-ban 326, 1910-ben 394, 1921-ben 417, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Bár 1910-ben a lakosság egyhatoda magyarnak vallotta magát, 1921-ben már csak 2,6 %-uk.

Történelem

1278-ban „Geurud Superior” néven említik először. A 17.–18. században a Keglevich-, Hunyadi- és Majtényi-családoknak volt itt birtoka. 1534-ben 6 porta után adózott. 1601-ben 29 ház állt a településen. A 16-17. században több alkalommal elpusztult a török háborúk során. 1715-ben 14 adózó háztartása volt. 1828-ban 44 háza és 301, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1919. júniusában heves harcok színhelye a magyar vöröshadsereg és a csehszlovák légió között. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. A határában található Hladnómajor (Chladnov) és Galibamajor (Galiba) a 20. század második felében elpusztultak. 1960-ban Alsógyőröddel és Kisgyékényessel egyesítették Nagygyőröd néven.

Mai jelentősége

Felsőgyöröd településrészen található Nagygyőröd szlovák tanítási nyelvű alapiskolája.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, és Kis Györed. Elegyes faluk Bars Vármegyében, lakosai katolikusok, határbéli földgye síkos, és termékeny, legelője hasznos, fája tűzre, és épűletre, szőleje saját határjában, van a’ községnek földgye, és réttye is, Szent Benedeken, és Báton piatzozások, első Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Györed (Felső), tót-magyar falu, Bars vmegyében, 339 kath. lak. Bortermesztés. F. u. gr. Keglevics, s a t. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőgyőröd, kisközség 397 magyar és tót, nagyrészt római katholikus vallású lakossal. A történet folyamán Alsógyőröd sorsában osztozott. A régi oklevelekben nem igen találunk megkülönböztetést Alsó- és Felső-Győröd között, legfeljebb a török világban, a mikor Felsőgyőröd, mint kisebb község Kis-Győröd néven szerepel. Hajdan különben három Győrödről találunk említést, minden külön jelző nélkül. Itt még megemlítjük, hogy e községet 1413-ban Andreas de Kys Geurd, majd pedig, mint zálogos birtokot, 1506 után Haraszti Ferencz és neje bírta. Később már a Keglevicheket, utánok pedig a Hunyadyakat találjuk itt, a mult század elején pedig a Majthényi családot. A törököktől sokat szenvedett. Templom nincsen a községben. Postája Nagy-Kálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad. Ide tartozik Chladnó puszta is.

Helységnévtár

Győröd (Felső-), rk. 308 Alsó-Győröd, ref. 3 Garamlök, izr. 15 -.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőgyőröd. Története miben sem különbözik Alsógyőröd sorsától. Birtokosai között a XV. század elején Andreas de Kis Geurd is szerepel: Felsőgyőröd ugyanis Kisgyőröd néven is ismeretes ebben a században. A török hódoltság itt is csak üszköt, romot és nélkülözést hagyott maga után. A községhez tartozik: Galibamajor és Hladnómajor. A község területe 1242 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 526.