Felsőjattó

A Kisalföldön, az Érsekújvári-sík és az Alsó-Vágmente kistájak határán fekszik, Tornóc központjától 3 km-re északkeletre, a 75-ös főút közelében, melyről 1 km-es bekötőúton közelíthető meg.

Közigazgatás

Tornóc településrésze és két kataszteri területének egyike. A 19. század első felében egyesítették Tornóccal. Területe 15,48 km², a község területének 47,6 %-át alkotja.

Népesség

2011-ben 104 lakosa volt (a kataszteri területén fekvő, alig 7 lakosú Szandnermajorral együtt 111), itt élt a község lakosságának 4,2 %-a.

Történelem

A falu a Hont-Pázmány nemzetség birtokához tartozott a 13. századi első írásos említésekor. A kora újkorban pedig az Esterházyak birtokolták. A 19. században nem faluként, csak pusztaként említik, ekkoriban satolták Tornóchoz. A század végén végén a Foudl-Springer családé volt. Tornóccal történt egyesítésekor túlnyomórészt magyar népességű volt. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a földreform keretében szlovák telepesek érkeztek ide. 1945 után állami gazdaságként működött, a nyolcvanas évekig kisiskola is működött itt. Az állami gazdaság megszűnése után hanyatlásnak indult, lakóinak nagy része elköltözött.

Mai jelentősége

Külterületi lakóhely. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma a 19. században épült klasszicista stílusban, eredetileg reneszánsz stílusú kastélya 17. századi eredetű. A közelmúltban biogáz-állomás épült az állami gazdaság egykori marhatelepe helyén. Határában napkollektoros erőmű működik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Játó (Felső), puszta, Nyitra vmegyében, Alsó-Játó filial., 203 kath. lak. Szinte igen szép és termékeny puszta, saját postahivatallal és váltással Szered és Érsekujvár közt.