Tornóc

A község a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mellett (megállóhely) Vágsellyétől 6 km-re keletre. Érinti a 75-ös főút Vágsellye és Érsekújvár (28 km) közötti szakasza, melyről itt ágazik el a Nyitrára (24 km) vezető 562-es út, mellékút köti össze Szelőcével (8 km). Nyugatról Vágsellye, délkeletről Szelőce, keletről Jattó, északkeletről Nagyvölgy és Cabajcsápor, északnyugatról pedig Mocsonok községekkel határos. Nyugati határának nagy részét a Vág-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott, egyben a járás székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás), ebben az időszakban nagyközségi rangot kapott. Területe (32,54 km²) az elmúlt száz év során nem változott. Két kataszteri területre oszlik: Tornóc (17,06 km²) és Felsőjattó (15,48 km²).

Népesség

A községnek 1910-ben 2458, 1921-ben 2850, 1939-ben pedig 2836 lakosa volt. Már a 20. század elején is vegyes magyar-szlovák település, de magyar többségét a század második feléig megtartotta, a szlovákok aránya 1910-ben 8,1 %, 1921-ben már 33,7 % volt, ez a Magyarországhoz csatolás után 20,4 %-ra esett. Már az első köztársaság idején telepítettek ide szlovákokat, az 1945 utáni kitelepítésekkel pedig végképp megváltoztatták a nemzetiségi viszonyokat és a község szlovák többségűvé vált. Bővebben

Történelem

A község a zoborhegyi bencés apátsághoz tartozott a 12. században, királyi halászok és favágók lakták. Neve talán a török turmuz (dinnye) szóból származik. A 16. században a Csúzy, Szentpéteri és Paxy családok birtokolták, 1533-ban feldúlták a törökök, 1559-ben palánkvárát is elpusztították. Ezekben az időkben a falun kívül álló templom is elpusztult, amely helyett csak a törökvész elmúltával, 18. Bővebben

Mai jelentősége

A faluban szlovák nyelvű alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. Határában található a Duslo olajfinomító egy része, a hozzá kapcsolódó veszélyeshulladék-tároló és két napkollektoros erőmű. Urunk színeváltozásának szentelt római katolikus temploma a 18. század végén barokk-klasszicista, református temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TORNÓCZ. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai B. Hunyady, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Selyéhez 1/2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Szelőczéé, pusztája is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tornocz, magyar falu, Nyitra vmegyében, Séllyéhez 3/4 órányira a Vágh bal partján: 1103 kath., 5 ref., 55 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagógával. Határa róna s boron kivül mindennel bővelkedik. Nézésre méltó itt a gr. Hunyadynak nemesitett birkacsapatja. F. u. gr. Hunyady. Ut. p. Érsekujvár.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ezen túl Tornócz következik a vasút mellett, mely lapályos és termékeny határát egészen átszeli.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tornócz, nagy magyar község a Vág balpartján, 2297 lakossal, kik közül 1996 magyar, 250 tót; vallásra nézve általában r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. Kath. temploma a XVII. század elején épült és fallal van körülvéve. Kegyura gróf Hunyady Imre. Itt van a vágbalparti vágszabályozási és ármentesítő társulat székhelye. A XII. századból származó feljegyzések szerint e községnek akkoriban „Durmus”. A XIII. század vége felé, a mikor a falu a királyi halászok birtoka volt, már az akkori írásmód szerint „Turnoch”-nak irták.

Magyar Katolikus Lexikon

Tornóc, v. Nyitra vm. (Trnovec nad Váhom, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. ürményi esp. ker-ében. – 1332: már létezett. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1725: alapították újra. Mai Urunk színeváltozása tp-át 1600 k. építették. Kegyura 1880: Hunyady Imre gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. – Filiája 1917: Vágvecse. – Lakói 1940: 2775 r.k., 1 g.k., 6 ev., 32 ref., 40 izr., össz. 2854; 1991: 756 m. (30,82%), össz. 2453; 2001: 607 m. (23,89%), össz. 2541. ** Némethy 1894:288. – Gerecze II:576. – Schem. Strig. 1917:135.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tornóc. A községről a XII. századbeli írások tesznek először említést Durmus néven. A XIII. században Turnoch és Tűrnie néven írják a feljegyzések. E korban Kun László és III. Endre királyi halászainak birtokában volt a község. A világháborút követő csehszlovák uralom idején itt a csehek mintegy 2000 kat. holdat osztottak fel és juttattak cseh és morva telepesek kezére. Bővebben

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Tornóc nk. vágsellyei járás. A deáki-i r. k. templom irattárában található okmány alapján a XIII. sz.-ban Tűrnie volt a neve. Későbbi időben Durmus elnevezés alatt fordul elő. A község kegyura gróf Hunyadi László volt mindaddig, míg 1928-ban a telepesek át nem vették a birtokot. A község másik nagyobb birtokosa Fould Springer Cecilia Mária, a birtokhoz tartozik Felsőjattó és Kulcsár majorok. Bővebben