Tornóc

A község a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mellett (megállóhely) Vágsellyétől 6 km-re keletre. Érinti a 75-ös főút Vágsellye és Érsekújvár (28 km) közötti szakasza, melyről itt ágazik el a Nyitrára (24 km) vezető 562-es út, mellékút köti össze Szelőcével (8 km). Nyugatról Vágsellye, délkeletről Szelőce, keletről Jattó, északkeletről Nagyvölgy és Cabajcsápor, északnyugatról pedig Mocsonok községekkel határos. Nyugati határának nagy részét a Vág-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott, egyben a járás székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás), ebben az időszakban nagyközségi rangot kapott. Területe (32,54 km²) az elmúlt száz év során nem változott. Két kataszteri területre oszlik: Tornóc (17,06 km²) és Felsőjattó (15,48 km²).

Népesség

A községnek 1910-ben 2458, 1921-ben 2850, 1939-ben pedig 2836 lakosa volt. Már a 20. század elején is vegyes magyar-szlovák település, de magyar többségét a század második feléig megtartotta, a szlovákok aránya 1910-ben 8,1 %, 1921-ben már 33,7 % volt, ez a Magyarországhoz csatolás után 20,4 %-ra esett. Már az első köztársaság idején telepítettek ide szlovákokat, az 1945 utáni kitelepítésekkel pedig végképp megváltoztatták a nemzetiségi viszonyokat és a község szlovák többségűvé vált. Az 1991-2011 közötti időszakra a lakosságszám növekedése (8,1 %-al , 2453 főról 2652-re) és a magyar nemzetiségűek arányának csaknem a felére csökkenése (30,8 %-ról 17,7 %-ra) jellemző. A romák aránya 6,1 %. A lakosság többsége (67,3 %) római katolikus vallású. 1939-ben 46 izraelita vallású lakosa is volt. Négy településrészre oszlik: a Tornóc kataszterébe tartozó Tornócra (2530 fő) és Újmajorra (11 fő), valamint a Felsőjattóhoz tartozó Felsőjattóra (104 fő) és Szandnermajorra (7 fő). A lakosság 95,8 %-a él Tornóc, 4,2 %-a pedig Felsőjattó területén.

Történelem

A község a zoborhegyi bencés apátsághoz tartozott a 12. században, királyi halászok és favágók lakták. Neve talán a török turmuz (dinnye) szóból származik. A 16. században a Csúzy, Szentpéteri és Paxy családok birtokolták, 1533-ban feldúlták a törökök, 1559-ben palánkvárát is elpusztították. Ezekben az időkben a falun kívül álló templom is elpusztult, amely helyett csak a törökvész elmúltával, 18. században tudtak újat építeni. Ekkoriban már az Apponiy és Hunyadi családok birtokát képezte. 1705-ben Bercsényi Miklós, a Rákóczi-szabadságharc főgenerálisának serege táborozott a falu mellett. Lakossága folyamatosan növekedett, és a fejlődést jellemzi, hogy a 19. század második felében már 15 vízimalom működött itt. A Zay család faüzemében építőfát és félkész termékeket állítottak elő a zayugróci uradalom számára. A 20. század elején itt volt a Vágbalparti Vágszabályozási és Ármentesítő Társulat székhelye. Felsőjattó községet a 19. század végén csatolták Tornóchoz. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Tornócot. A már a 18. században részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. Az 1920-as és 30-as években a falu a mezőgazdasági munkások mozgalmának egyik központja volt, rendszeresek voltak a sztrájkok, sőt 1932-ben az építőmunkások is sztrájkba léptek. 1938 szeptemberében a tornóci nagygyűlés színhelye, melyet a CSKP szervezett a köztársaság védelmében. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A szocializmus alatt hozták létre a takarmánytermesztő üzemet, a cukorgyárat és a Hydrostav vállalat helyi üzemét. 1958-1963 között határában építették fel a DUSLO olajfinomítót. 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A faluban szlovák nyelvű alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. Határában található a Duslo olajfinomító egy része, a hozzá kapcsolódó veszélyeshulladék-tároló és két napkollektoros erőmű. Urunk színeváltozásának szentelt római katolikus temploma a 18. század végén barokk-klasszicista, református temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. Felsőjattón 19. századi katolikus templom és 17. századi eredetű kastély található. Tornóc jelentős régészeti lelőhely, területén bronzkori, vaskori kelta, 8. századi morva, továbbá a honfoglaláskor és a korai Árpád-kor között használt magyar temetőt tártak fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TORNÓCZ. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai B. Hunyady, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Selyéhez 1/2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Szelőczéé, pusztája is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tornocz, magyar falu, Nyitra vmegyében, Séllyéhez 3/4 órányira a Vágh bal partján: 1103 kath., 5 ref., 55 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagógával. Határa róna s boron kivül mindennel bővelkedik. Nézésre méltó itt a gr. Hunyadynak nemesitett birkacsapatja. F. u. gr. Hunyady. Ut. p. Érsekujvár.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ezen túl Tornócz következik a vasút mellett, mely lapályos és termékeny határát egészen átszeli.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tornócz, nagy magyar község a Vág balpartján, 2297 lakossal, kik közül 1996 magyar, 250 tót; vallásra nézve általában r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. Kath. temploma a XVII. század elején épült és fallal van körülvéve. Kegyura gróf Hunyady Imre. Itt van a vágbalparti vágszabályozási és ármentesítő társulat székhelye. A XII. századból származó feljegyzések szerint e községnek akkoriban „Durmus”. A XIII. század vége felé, a mikor a falu a királyi halászok birtoka volt, már az akkori írásmód szerint „Turnoch”-nak irták.

Magyar Katolikus Lexikon

Tornóc, v. Nyitra vm. (Trnovec nad Váhom, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. ürményi esp. ker-ében. – 1332: már létezett. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1725: alapították újra. Mai Urunk színeváltozása tp-át 1600 k. építették. Kegyura 1880: Hunyady Imre gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. – Filiája 1917: Vágvecse. – Lakói 1940: 2775 r.k., 1 g.k., 6 ev., 32 ref., 40 izr., össz. 2854; 1991: 756 m. (30,82%), össz. 2453; 2001: 607 m. (23,89%), össz. 2541. ** Némethy 1894:288. – Gerecze II:576. – Schem. Strig. 1917:135.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tornóc. A községről a XII. századbeli írások tesznek először említést Durmus néven. A XIII. században Turnoch és Tűrnie néven írják a feljegyzések. E korban Kun László és III. Endre királyi halászainak birtokában volt a község. A világháborút követő csehszlovák uralom idején itt a csehek mintegy 2000 kat. holdat osztottak fel és juttattak cseh és morva telepesek kezére. A telepítés túlnyomóan a községhez tartozó Felsőjattó, Újmajor és Máriamajor pusztákon történt. A cseh földosztás és telepítés következtében a község magyar őslakói nagymértékben elszegényedtek. A község területe: 5653 kat. hold, lélekszáma: 2836, kevés kivétellel róm. katholikusok.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Tornóc nk. vágsellyei járás. A deáki-i r. k. templom irattárában található okmány alapján a XIII. sz.-ban Tűrnie volt a neve. Későbbi időben Durmus elnevezés alatt fordul elő. A község kegyura gróf Hunyadi László volt mindaddig, míg 1928-ban a telepesek át nem vették a birtokot. A község másik nagyobb birtokosa Fould Springer Cecilia Mária, a birtokhoz tartozik Felsőjattó és Kulcsár majorok. Területe: 5.654 k h. Lakosság: 2.834. Ebből m.: 2.234, szl.: 578, n.: 20. Magy. beszél: 2.535. Vallás szerint: r. k. 2.766, ref. 18, ev. 4, izr. 46. Fb. I. 7. II. 5. III. 212. Népsűrűség": 87.1. Lakóház: 487. Községi bíró: Vágó Ferenc. Állami és r. k. népiskola, áll. kisdedóvó. KALOT, Tornóci Sport Club. Fogyasztási és Hitelszövetkezet. Hanza gabonaraktár és sertéshizlalda. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. A földbirtokreform kapcsán 15 telepes család került Tornócra. 1300-ból maradt épület a Zombor, a községi nemesek megmaradt háza. A csehek elleni harcokban hősi halált haltak: Nagy József, Ács Vendel, és Zuber Károly. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.