Felsőpokorágy

Felsőpokorágy Rimaszombat központjától 5 km-re északra, a Ratkói-hegység déli lábánál, a Gömöri-medence északi peremén fekszik, a Rimaszombatot Tóthegymegen (5 km) keresztül Kőheggyel (10 km) összekötő út mentén, Alsópokorágy nyugati szomszédságában. Területének mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Cserencsény és Bakostörék, északról Tóthegymeg és Kőhegy, keletről Balogpádár, Perjése és Alsópokrágy, délről pedig Rimaszombat katasztere határolja.

Közigazgatás

1975-ig önálló község, azóta Rimaszombat városrésze és 7 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Nyustyai járás), ekkor határközséggé vált, az újonnan meghúzott szlovák-magyar határ Felsőpokorágy és Alsópokorágy között húzódott.. Területe (9,02 km²) az elmúlt száz év során nem változott, Rimaszombat területének 11,6 %-át alkotja.

Népesség

Felsőpokorágy a szlovák-magyar nyelvhatár mentén fekszik. 1880-ban 397, 1910-ben 345, 1921-ben pedig 328, csaknem kizárólag szlovák nemzetiségű lakosa volt (1910-ben a lakosság 11,6 %-a magyarnak vallotta magát). 1921-1970 között népességének egyharmadát elveszítette, 1970-ben 225 lakosának 96 %-a szlovák nemzetiségű volt. 1921-ben lakosságának 87,5 %-a evangélikus vallású volt. 2011-ben 268 lakosa volt, itt élt Rimaszombat lakosságának 1,1 %-a.

Történelem

A középkorban Ajnácskő vár tartozéka volt, előbb a Rákóczy-féle csetneki, majd az osgyáni uradalomhoz tartozott. Legrégibb birtokosai a 15. század elején a Pokorágyi- , majd a Csicsery- családok voltak. Lakosságát 18. századtól valamennyi forrás szlováknak írja le. Később az Abaffy-, Rakovszky-, Jekelfalussy-, Palkovich-, Hellebrondt- és a Szentmiklóssy-családnak voltak itt birtokai. A falunak már az Árpád korban volt temploma, helyén épült a mai templom 1797-ben. 1802-ig Kishont vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához. 1975-ben Rimaszombathoz csatolták.

Mai jelentősége

Klasszicista stílusú evangélikus temploma 1797-ben épült, harangtornya pedig a 19. század közepén. Határában található a Pokorágyi-tavak Természtevédelmi Terület, melyhez a Kőjankó nevű kedvelt kirándulóhely is hozzátartozik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, Felső Pokorágy. Két tót falu Hont Vármegyében, földes Uraik G. K. Berényi, Lusinszky, G. Szendrei Török, és Jekelfalusi Uraságok, lakosaik leg inkább evangelikusok, fekszenek Zeherjéhez közel, Rima Szombatnak is szomszédságában, mellynek filiáji, határbéli földgyeik jó termékenységűek, boraik gyengék, piatzozások Rimaszombatban, holott fuhatozással is keresik élelmeket, gyümöltsök, mikor terem, elég van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pokorágy, (Felső), tót falu, Gömör-Kis-Hont vmegyében, Rimaszombathoz egy órányira: 11 kath., 439 evang. lak., evang. anya sz. egyházzal; jó kőbányával; erdővel s termékeny szántóföldekkel. F. u. az osgyáni uradal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőpokorágy, Rimaszombat közelében fekvő tót kisközség, 75 házzal és 363 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és mint ilyen előbb a Rákóczy-féle csetneki, majd az osgyáni uradalomhoz tartozott. Legrégibb urai a XV. század elején a Pokorágyi és ezek után a Csicsery családok voltak. Később az Abaffy, Rakovszky, Jekelfalussy, Palkovich, Hellebrondt és a Szentmiklóssy család volt a birtokosa. Az ág. ev. templom a régi árpádkori templom helyén 1797-ben épült s egy XVII. századbeli érdekes kelyhet őriz. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.