Gortvakisfalud

A község a Gortva-patak partján, a Rima-medence délnyugati peremén fekszik, az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely), Feledtől 4,5 km-re nyugatra, Várgedétől 3 km-re keletre, Rimaszombattól 16 km-re délre. Mellékút köti össze Kerekgedével (2 km). Határa három, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, Gortvakisfaluból, a tőle délnyugatra fekvő, az Ajnácskői-hegység északkeleti lábánál fekvő Bizófalából, valamint a keletre eső Csenyizpuszta kataszteréből, melyeket Kerekgede területe választ el egymástól. Gortvakisfalud nyugatról Várgede, délről Kerekgede, keletről Feled, északról Jánosi, északnyugatról pedig Kisgömöri községekkel határos, Bizófalát északról Várgede, nyugatról Balogfala, délről Kerekgede határolja, Csenyizpuszta pedig Kerekgede, Feled és Détér katasztere közé ékelődik.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (9,63 km²) az elmúlt száz év során nem változott. Három kataszteri területre oszlik: Gortvakisfalud (2,82 km²) területének 29,3 %-át, Bizófala (3,91 km²) 40,6 %-át, Csenyizpuszta (2,90 km²) pedig 30,1 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 411, 1921-ben 455, 1938-ban pedig 575, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,2 % volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1938-91 között népessége egyhatodával csökkent. A 20. század végére a lakosság kicserélődött, ma már kétharmadát a romák alkotják (67,5 %), ezzel összefüggésben 1991-2011 között 11,6 %-os népességnövekedés figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (78,4 %) ma is magyar nemzetiségű, a roma népesség nemzetiségi identitásának változásával függ össze, hogy 1991-2011 között a községben a magyar nemzetiségűek aránya 66,4 %-ról 78,4 %-ra nőtt, míg a szlovákoké 26,4 %-ról 15,8 %-ra csökkent. 2001-ben még a lakosság 13,6 %-a, 2011-ben viszont már csak 0,8 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A túlnyomó többség (83,5 %) római katolikus vallású, az 1921-ben még a lakosság 43,7 %-át alkotó reformátusok aránya 2011-re 5,3 %-ra csökkent. A lakosság 98,9 %-a Gortvakisfalun él, egyetlen lakott külterületén, Bizófalán 2011-ben 6 állandó lakos élt.

Történelem

A települést 1326-ban „Gurtuatu” néven említik először, de már a 13. században is létezett. 1383-ban „Kisfalud” alakban bukkan fel a neve. 1407-ben a Mikófalvy család, ezután különböző nemesi családok birtoka. Eredetileg királyi várbirtok volt, a 15. században már nemesi falu. A falu nemesi lakosságának eredete a rimavölgyi első foglaló magyarságra vezethető vissza, akik mellé a megye más részeiről is telepedtek ide nemesi családok. A 16. században a török támadások miatt rövid időre elnéptelenedett (1598-ban 5 háza volt), és területe egy ideig pusztaként a várgedei uradalomhoz tartozott. A falu lakossága a 16. századtól református hitre tért. 1730 körül alkalmaztak elsőként iskolamestert. 1828-ban 52 házában 430 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1846-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. A településen született 1820-ban Adorján Boldizsár író, korának kedvelt novellistája, akit sok kiváló költőhöz – köztük Petőfihez – fűzött barátság. Petőfi 1845-ben meg is látogatta Gortvakisfaludon. Felesége Lemouton Emília is kiváló műfordító volt. Ő volt az első, aki hozzálátott Shakespeare drámáinak magyar fordításához. Mindketten itt hunytak el, Adorján 1867-ben, felesége pedig 1869-ben. Gortvakisfalud az egyik helyszíne Mikszáth Kálmán „A gavallérok” című novellájának. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. A község 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott.

Mai jelentősége

A település 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és magyar nevelési nyelvű óvodával rendelkezik. 1790-ben épült református templomát 1911-ben neoklasszicista stílusban újították fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KISFALUD. Falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Várgedének szomszédságában, mellynek filiája, határjának földgye közép termékenységű, Rimaszombatban piatzozása közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kisfalu, Gömör v., magyar f., 128 kath., 302 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határ. Erdő. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gortvakisfalud, gortvavölgyi magyar kisközség 102 házzal és 474 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven volt ismeretes. Legrégibb birtokosául 1407-ben a Mikófalvy családot ismerjük. Később a Lorántffyak lettek az urai és ezeknek a révén a Korláth, Balajthy, Bakos és Baloghy családok. Később a Pletrich családnak is volt, most pedig Adorján Lőrincznek van itt birtoka. Sztrakoniczky Rezsőnek régi úrilaka van itt, melyet 1836-ban Adorján Dávid építtetett. A községben csak református templom van, mely 1790-ben épült. Az egyházban több régi, a XVII. századból való szent-edényt őriznek. A község 1846-ban teljesen leégett. A faluhoz tartoznak Bácska, Csenyiz és Bizófalva puszták is, melyek közül az utóbbi még a XV. században község volt. Templomának csekély romjai még ma is látszanak. A községben van posta, és vasúti megállóhely, a távírója Feled.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gortvakisfalud. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóbizófalva, Csenyizpuszta, Csereles, Felsőbizófalva, Gortvaypuszta. A község területe 1673 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 575.