Imreg

A község a Zempléni-síkon, az Ondava (korábban, elterelése és a Latorcába vezetése előtt a Laborc) jobb partján, az imregi Nagy-hegy (272 m) déli lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 20 km-re északkeletre, Tőketerebestől 21 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Cékével (5 km) és Szürnyegen keresztül Garannyal (7,5 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Délnyugatról Céke, nyugatról Magyarsas, északról Szürnyeg, keletről Abara (Mészpest katasztere) községekkel határos. Keleti határát az Ondava alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). Területe (7,90 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Imreg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 566, 1921-ben 594, 1938-ban pedig 694, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-re már a szlovák nemzetiségűek kerültek relatív többségbe, 1991-2011 között (miközben a község népessége 12,1 %-al, 709 főről 623-ra csökkent) pedig folyamatosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (49,2 %-ról 33,7 %-ra), ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya 50,2 %-ról 63,9 %-ra emelkedett. Bővebben

Történelem

1309-ben Imbregh alakban említik először. A falu temploma 1333-ban már állott, 1623-ban romokban hevert, de 1752-ben újjáépítették. A falu az Imreghy család ősi birtoka, akiket egy 1419-ből származó oklevélben említenek először. A 16. század közepén Imreget is elérte a reformáció. A falu református temploma az északi részen épült meg. Egy 1598-as feljegyzés szerint Stefán András, Soós Kristóf, Barkóczy László, Pethő István és a Bodó család a falu birtokosai. Bővebben

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A minoriták kolostora és az Assisi Szent Ferencnek szentelt római katolikus templom egy román kori templom romjain épült 1767–69 között épült barokk stílusban. Református temploma 1797-ben épült. A Barkóczy-kastély 1614-ben reneszánsz stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

IMREG. Elegyes magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai többek, fekszik Szürnyeg, és Jesztrebnek szomszédságában, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, erdője van, szőleje tsekély, piatzok Újhelyben.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Imregh, magyar-orosz f., Zemplén vmegyében, a Latorcza mellett, Zemplénhez 1 órányira: 161 r., 311 g. kath., 276 ref., 59 zsidó lak. Minorita szentegyház és zárda, s ugyan ezen szerzetesek teszik a plebániai szolgálatot is. Van szőlőhegye, 518 hold szántóföldje, jó rétje. F. u. nagyobbára b. Barkóczy nemzetség, kinek itt kastélya van. Ut. p. Velejte.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Imreg, bodrogmenti magyar kisközség. Van 120 háza s 605 lakosa, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely és legközelebb eső vasúti állomása Upor. Régen Imbreg volt a neve. Az Imbre az Imre névnek régies alakja, miből azt kell következtetnünk, hogy alapítójának neve él a község nevezetében. Első birtokosaiul a Kaplony nembeli Imreghieket ismerjük. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Imreg, v. Zemplén vm. (Brehov, Szl.): 1. plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. gálszécsi esp. ker-ében. Első tp-át 1332 e. ismeretlen tit-ra sztelték. Lakói 1623 e. ev-ok lettek. 1753 k. alapították újra. Mai Szt Ferenc sebei tp-át 1752: építették. - 2. Assisi Szt Ferenc minorita konvent. 1752: Barkóczy Imre br. alapította. A konvent és a tp. elkészülte után a radi konvent ~re települt, s a pléb. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Imreg. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt kőkorszakbeli leletek is bizonyítanak. Okleveles nyomát elsőnek 1419-ből leljük a Kaplony-nemzetségbeli Imreghiek birtokában. A XV.—XVI. században birtokos nemes itt még a Cseke-, Palóczy-, Czékey-, Eödönffy-, Dobó-, Gerendi-, Tárczay-, Soós-, Ráskay , Ilosvay-, Vinnay-család, majd a következő századokban a Bodo-, Szirmay-, Jászay-, Kapy-, Aspremont-, Barkóczy-, Kazinczy-, Bessenyey-, Szikszay-, Püspöky- és Butler-család, míg az összeomlás előtt a Weinberger-örökösöknek volt itt nagyobb birtoka. Bővebben