Jánosi

A község a Gömöri-medence nyugati részén, a Rima-folyó bal partján, Rimaszombattól 6 km-re délkeletre, Feledtől 6 km-re északnyugatra, az 531-es út és a Feled-Breznóbánya vasútvonal (megállóhely) mentén fekszik. Területe 200-280 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék. Nyugatról Kisgömöri, nyugatról és északról Rimaszombat (Rimaszombat és Bakti katasztere), északkeletről Szútor, keletről Bellény, délkeletről Rimapálfala, délről pedig Feled határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-21 között 27,94 km²-ről 27,14 km²-re csökkent, majd 1921-1938 között a korábban Jánosihoz tartozó Ivánfalapusztát Feledhez csatolták, így alakult ki mai 26,10 km²-es területe.

Népesség

1910-ben 1269, 1921-ben 1187, 1938-ban pedig 1282, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1920-as években a földbirtokreform keretében határába szlovák kolonisták települtek (1930-ra a (cseh)szlovákok aránya 19,6 %-ra nőtt), 1945 után pedig magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovák telepesek érkeztek a községbe. Ez alapvetően megváltoztatta a község etnikai képét, 1991-re már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között népességszáma 10,9 %-al nőtt (1189 főről 1319-re), a magyarok aránya 45,1 %-ról 29,6 %-ra csökkent (ugyanakkor a lakosság 43,1 %-a magyar anyanyelvű), a szlovákoké 49,1 %-ról 47,7 %-ra csökkent, a romáké ugyanakkor 4,5 %-ról 11,1 %-ra növekedett. Magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (10,6 %). A lakosság 42,3 %-a roma etnikumhoz tartozik. Az eredetileg református többségű községben (1921-ben a reformátusok aránya 52,4 % volt) mára a lakosság 51,8 %-a római katolikus vallású, a reformátusok aránya 10,2 %-ra csökkent, az evangélikusok aránya 4,7 %, a felekezeten kívülieké 13,3 %. 2011-ben az összlakosság 86,4 %-a élt a községközpontban (1140 fő), 7,7 %-a Jánosipusztán (Jánošíky, 102 fő), 5,8 %-a pedig Mocsárpusztán (Močiar, 77 fő).

Történelem

Területe ősidők óta lakott, határában bronzkori használati tárgyak, a hatvani kultúra emlékei kerültek elő. A magyarság a 10. század végéig telepedett le a Rima-völgyben, közülük kiemelkedett a Jánosi-nemzetség, mely sosem került a királyi vártól függő viszonyba. A Jánosiak alapították a bencés apátságot és a falut, mely legkésőbb a 12. század első felében már fennállt. A mai települést 1221-ben „Janus” néven említik először, nevét valószínűleg a Jánosi-nemzetségről kapta. A jánosi bencés apátságnak a 15. században 38 jobbágyportája volt. Kolostora az idők során nyomtalanul elpusztult, de a templom ma is áll. Egyes vélemények szerint itt másolták a híres Pray-kódexet és itt írták bele a Halotti beszédet is. 1427-ben az adóösszeírásban „Janosy” alakban szerepel. Ekkor 33 portája volt. Túlnyomórészt magyarok lakták, 1551-ben családneveinek 19 %-a volt szláv eredetű (valószínűleg a 15. században itt letelepedett husziták leszármazottai). A 16. században a töröknek fizetett adót. 1683-ban a török ellen vonuló lengyel-litván hadak dúlták fel, házait felgyújtották, lakossága elmenekült. 1750 körül nagy éhínség szintén sok lakosát kényszerítette menekülésre. A Jánosy-nemzetség kihalása után nagyrészt középnemes birtokosoké, több kúria is épült a községben. Lakói a 16. században református hitre tértek, 1707-ben református prédikátort és tanítómestert említenek a faluban, református iskolájáról 1665-ből származik a legkorábbi említés. Református lelkészét, Szentpéteri Istvánt, 1674-ben megidézte a pozsonyi vésztörvényszék. 1837-ben 1276 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, a 19. században híres volt dohány- és dinnyetermesztéséről. A településen született Vályi Klára költőnő, akinek 1798-ban és 1807-ben két verseskötete is megjelent. A község temetőjében látható Lenkey István 48-as honvéd százados síremléke. Itt volt lelkész Katona Mihály (1780–1842) református lelkész, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese, továbbá itt volt nevelő Fábry János (1830–1907) muzeológus, botanikus, tanár, iskolaigazgató, múzeumigazgató. Jánosi apát volt Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok. 1920-ig Gömör Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A településre már a két világháború közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (1923-24-ben Jánosipusztán 17 család vásárolt összesen 168 hektáros területet), majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának egy részét ezzel párhuzamosan a lakosságcsere keretében áttelepítették Magyarországra. Az erőltetett népmozgások hatása a 19. század elején még majdnem színmagyar község napjainkra vegyes lakosságúvá vált.

Mai jelentősége

A községben szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola és szlovák óvoda található, határában napkollektoros erőmű üzemel. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1150 körül román stílusban épült a bencések monostortemplomaként, országos jelentőségű műemlék. 1876-ban Schulek Frigyes és Storno Ferenc tervei alapján felújították. Református temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, a 19. században nyerte el jelenlegi formáját. Három műemléki értékű kúria is található a községben (Török-, Szathmáry-Királyi-, Vályi-kúriák, klasszicista stílusú építmények a 18-19. századból). A községben egy régi vízimalom is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

JÁNOSI Jeles magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai reformátusok, fekszik Rimaszombathoz közel, Felednek filiája. Itten szűlettetett vala Jánosi, a’ kinek gondatlansága miatt Fülek elhagyatott. Földgyei jók, el adásra alkalmatos helyei Rimaszombatban, Jólsván, és Rosnyón is, legelője, fája van, jó fazekakat is készítenek lakosai.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Jánosi, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz kelet-délre 1 órányira: 240 kath., 1036 ref. lak. Ref. anya-, kath. leány-szentegyház. Határja róna s gazdag termékenységü; dohányt, dinnyét sokat termeszt. Fő birtokos Szathmári Király, kinek itt derék lakháza van.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Jánosi lakosai elmagyarosodott husziták, jómódú, értelmes földmívelők, földjüket igen jól mívelik. A község Árpádkori templomát nem régiben megújították, de egykori Benedek-rendű kolostorának már a helyét sem tudni.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jánosi, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 265 házzal és 1373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Jánosy család és a jánosi apát birtoka. A jánosi benczés apátságnak már ekkor 38 jobbágyportája volt a községben, a mi jelentőségének bizonyítéka. Az apátsági templom, stílszerűen restaurálva, maig is fennáll és egyike az ország legérdekesebb műemlékeinek. A Jánosyak, vagy Jánosfalvyak után a Fügedyek ezek után pedig az Abaffyak lettek a község birtokosai, később pedig a Dorogfiak, a br. Vécsey, Koós, Lévay, Fáy, Vajda, Vályi, Török, Szathmáry-Király, Borbély és a báró Nyáry családok. Most báró Nyáry Sándornak és a Sárközy örökösöknek van itt nagyobb birtokuk. A községben több régi kúria van, melyeket a Török, a Vályi és a Szathmáry-Király család építtetett. Ez utóbbi most báró Nyáry Sándoré. A ház homlokzatán Ferenczy szobrász érdekes csoportozata van elhelyezve, az ide tartozó parkban pedig ugyancsak Ferenczitől és Izsótól egy vasból öntött emlék, melynek talapzatát Izsó Miklós faragta. A XVIII. században Janosowce tót néven is emlegetik a községet. A mult században nevezetes dohány- és dinnyetermelő hely volt. Az apátsági templomon kívül a reformátusoknak is van itt templomuk, melynek hátsó része szintén árpádkori építmény s 1804-ben építették hozzá az elejét. A községhez tartoznak Martonvölgy, Letett, Petrus, Szilas, Cseres, Haraszt, Sárköz, Diós és Ivánfala puszták, melyek közül a két utóbbi hajdan szintén község volt. Ivánfala már 1427-ben mint a Jánosy család birtoka szerepel, Dió pedig Diófa néven 1413-ban a Derencsényiek birtoka. A község határában bronzkori tárgyakat leltek, melyek a rimaszombati múzeumba kerültek. A lakosok dal- és olvasó-egyletet tartanak fenn. A református egyház birtokában több, a XVII. századból való, szent-edény van. A községben van posta és vasúti megállóhely, távíró állomása pedig Feled.

Magyar Katolikus Lexikon

Jánosi, v. Gömör-Kishont vm. (Rimavské Janovce, Szl.): 1. egykori bencés apátság az esztergomi, majd rozsnyói egyhm-ben. - Keletkezését homály fedi. Késői adatok szerint Szt János tiszt-ére volt sztelve. Az apátnak 1427: 33, 1431: 30 jobbágyportája volt. 1500: apátja, György édesanyjával együtt Rómában felvétette magát a Szentlélek Társ-ba. A kk-ból az apátságról más adat nem maradt. - 1723: →Sajgó Benedek a bencések nevében tiltakozott az apáti c. adományozása ellen. →Rómer Flóris, ~ c. apátja 1876: Storno Ferenccel restauráltatta a romos román tp-ot. Az egyhajós tp. félkörös szentéllyel záródik, a hajó kazettás, lapos mennyezetű, a Ny-i toronypár oldalt kívülálló. - Címét viselte: 1723: Hörnigh Ferdinánd, 1795: Apor József, 1851: Schevovics Ferenc egri knk., 1866: Hegedűs József, 1874: Rómer Flóris, 1889: Agócs János félegyházi, 1901: Pruzsinszky József gödöllői plnos, 1910: Matzenauer Oszkár váci knk. -

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jánosi. A Szent Benedek-rendi apátságnak volt itt a régi időkben birtoka. 1427-ben a bencés apátság 38 jobbágytelket számlál, ami azt jelenti, hogy Zsigmond király idejében ez tekintélyes község volt. A rend temploma is ebből az időből való és igen értékes történelmi nevezetessége a vidéknek. Idők folyamán a Jánosyak, Fügedyek és Abaffyak voltak a község földesurai, újabb időben a Doroghyak, a báró Vécsey-, Koós-, Fáy-, Lévay-, Vajda-, Vályi-, Szathmáry-, Király-, Borbély- és a báró Nyárycsaládok következtek sorra. Értékes kastély a községben a báró Nyáryféle kuria, amelyet Ferenczy és Izsó szobrászok alkotásai díszítenek. Ezenkívül a Török- és a Vályi-család kúriái is fennmaradtak. A reformátusok templomát 1804-ben építették át egy árpádkori maradványból olymódon, hogy a régi hátulsó részt egy új mellső épületrésszel kiegészítették. A községgel határos Ivánfalva puszta 1427-ben szintén a Jánosyaké volt, Dióspuszta pedig 1413-ban, mint a Derecsényiek birtoka nyer említést. A református templomban több XVII. századbeli értékes egyházi edény van. A község területe 4535 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1282. Külterületi lakott helyei: Bulgárkertészet, Dióspuszta, Haraszközipuszta, Kavicsbányapuszta, Martonpuszta, Mocsárpuszta, Petruszpuszta, Sárközytanya, Szelespuszta.