Jászóváralja

Jászóváralja Jászó belterületének a Bódva jobb partjára eső része, mely a premontrei apátság közvetlen szomszédságában, 265 méteres tengerszint feletti magasságban, a Jászói-szikla (338 m) északi és a Dobolc-hegy (Doboldér, 351 m) keleti lábánál található. Bár teljesen egybeépült Jászóval, településképe ma is eltér tőle, a Váralja utcán (Podzámok) régi, nagyméretű tisztviselőházak sorakoznak (az egykori jobbágyházakat nagyrészt már lebontották), a monostortól északnyugatra a Csempegyár utcában (Ku kachličkami) a második világháború után épült családi házakat és tömbházakat találunk. A Váralja utca folytatása nyugat felé a Tapolca-patak völgyébe, a jászói halastavakhoz és a jászói autókempinghez vezet. Jászóváralján található a község vasútállomása is.

Közigazgatás

1950-ig önálló község, ma Jászó belterületének része, sem kataszterileg, sem településrészként nem különül el. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1950-ig a Szepsi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Szepsi járás). Területe 1910-ben, 1921-ben és 1938-ban egyaránt 10,32 km² (Jászó mai területének 29,1 százaléka) volt.

Népesség

Jászóváraljának 1880-ban 301, 1910-ben 243, 1921-ben 250, 1938-ban pedig 301 lakosa volt. 1921-ben lakosságának 90,8 %-a magyar és 4,4 %-a szlovák nemzetiségű volt. 1910-ben a német anyanyelvűek a lakosság 6,2 %-át, 1938-ban 3,3 %-át tették ki. 1921-ben a lakosság 96,4 százaléka római katolikus vallású volt.

Történelem

Ld. Jászó

Mai jelentősége

Ld. Jászó

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PIZENDORF. Magyar falu Abaúj Vármegyében, földes Ura a’ Jászói Prépostság, lakosai katolikusok, fekszik Jászóhoz igen közel, mellynek filiája.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A kassa-tornai vasútból itt egy szárnyvnal ágazik ki, mely a Bódva felső völgyén Alsó-Meczenzéfig fut föl. Ez erdős bérczektől szegélyezett szép völgyben, mely az abaúji vas- és faiparnak fő fészke, igen nevezetes, még az Árpádok korában keletkezett mezőváros Jászó, melynek híres prémontréi prépostságát még a XII. században alapították. A tatárok földúlták, de IV. Béla helyreállíttatta, Róbert Károly király pedig a szomszédos sziklahegyen várat építtetett, melynek ma csak némi nyomai láthatók. Szaniszló prépost 1436-ban a monostort is tornyos kőfalakkal erősíttette meg. II. József eltörölte, de I. Ferencz újra visszaállította a prépostságot. A Bodva balpartján nagyszerűen fekvő monostor 1770 és 1790 közt épűlt a réginek helyén; négyszögű fő épűletcsoportjának közepén áll a Szent Jánosról nevezett díszes prépostsági templom, melyet kettős torony és kupola ékesít. A templom jobb oldalához a prépost, bal oldalához pedig a kanonokrend palotája csatlakozik. Az egykor hiteles helyűl szolgált prépostságnak gazdag könyv- és levéltára van. A várszerű monostorral szemközt a 832 méter magas Kőszál-hegy sziklafalai meredeznek. Ezek magasságának közepe táján egy nagy barlang nyílik, mely több emeletben nagy mélységre ereszkedik alá. Az elég csinosan épűlt városnak nevezetessége régi, csúcsíves róm. kath. temploma és szintén régi városháza. A környéken márványbányák és vashámorok vannak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tisztább, csinosabb a városnál az evvel egészen összeépült, tőle a Bódván tul nyugat felé huzódó Jászó-Váralja. Két sor házból álló, alig harmadfélszáz lelket számláló kis község ez, melynek sem temploma, sem iskolája, sem boltja. Lakói jobbára a prépostság alkalmazottjai. E kis község végében, a vasúti vonalon túl, festői szép erdők zöldjéből domborodik ki Jászóvár hatalmas épülete, a magyarországi két önálló premontrei prépostság egyikének ősi fészke.

Helységnévtár

Váralja (Jászó-), rk. 295 Jászó, gk. 3 Szeszta, ág. 1 - , ref. 2 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jászóváralja. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Ferenctelep. A község területe 1793 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 301.