Kismadarász

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, Fél központjától 3 km-re keletre, Jányoktól 2 km-re nyugatra fekszik.

Közigazgatás

1919-ig önálló kisközség, azóta Fél község két kataszteri területének egyike. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Területe 1,97 km², a község területének 9,9 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 65, magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 49 lakosa volt, a község lakosságának 5,1 %-a élt itt.

Történelem

1333-ban „Madaraz” néven említik először, amikor birtokosa Hódi Ják és fiai bérbe adják a birtokot Hódi Ferencnek. 1439-ben királyi birtok, melyet Albert király Hunyadi Jánosnak ad. 1495-ben II. Ulászló Pogány Péternek és Vízközi Andrásnak adja. 1506-ban Verbőczy István a birtokosa. 1553-ban a nagyszombati uradalom része 10 portával, később az éberhárdi uradalomhoz tartozott. 1919-ben Félhez csatolták.

Mai jelentősége

Haranglába 1911-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MADARÁSZ. Magyar falu Posony Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik n. ny. Félnek szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű, legelője hasznos, rét, és erdő nélkűl szűkölködik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Madarász, magyar falu, Poson vmegyében, Csötörtökhöz északra 1 órányi távolságra: 98 kath. lak. F. u. az eberhardi uradalom. Ut. p. Poson.