Mátyóc

Ld. Mátyócvajkóc

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Mátyócvajkóc két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd a Tőketerebesi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). 1964-ben Vajkóccal egyesítették Mátyócvajkóc néven. 1945 után hozzácsatolták Pallóc községnek a csehszlovák-szovjet határ megvonása után Csehszlovákiához csatolt határrészét, területe ezzel 59 hektárral gyarapodott (6,78 km²-ről 7,37 km²), ma a község területének 60 %-át alkotja.

Népesség

A 19. században vegyesen lakták magyarok és ruszinok, a század végére ruszin lakói magyarrá váltak. 1910-ben 523, 1921-ben 503, 1938-ban pedig 363, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 21,5 % volt. 1921-ben lakosságának 50,9 %-a volt római katolikus, 38,6 %-a pedig görög katolikus vallású. 1961-ben 544 lakosa volt, melynek 85,7 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 422 lakosa volt, itt élt Mátyócvajkóc lakosságának 67,4 %-a.

Történelem

Mátyóc neve eredetileg Porchal (1279), majd Matyuch-Porchal (Zigeth). Mai nevén 1427-ben említik először. A falu az ungvári vár uradalmához tartozott. 1401-től a Perényiekén, 1425-ben a Csicseri családé, majd elkövetkező néhány évben sűrű tulajdonosváltásra kerül sor. 1472-ben a leleszi konventé, majd 1478-ban királyi rendeletre Básti Lászlót iktatták be résztulajdonosnak. Lakossága a 17. században felvette a református hitet, imaház és paplak épült. Ezeket később az ellenreformáció idején lerombolták. A 19. században a helyi birtokok a Felföldy- és Polányi-családoké voltak. A 19. században vegyesen lakták magyarok és ruszinok. A 19. század végétől kezdve számos lakosa kivándorolt Amerikába. A 19. század végén a környék vízlecsapolási munkáira megalakítoták a Mátyóci Társaságot. 1910-ben megépült az Ungvár-Vaján vasútvonal, melynek egyik állomása Mátyóc lett. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945-ben az új szovjet-csehszlovák határ megvonásával határközséggé vált.1964-ben Mátyócot és Vajkócot Mátyócvajkóc (Maťovské Vojkovce) néven egyesítették.

Mai jelentősége

Mátyócvajkóc központi településrésze, itt található a községi hivatal, az alapiskola és az óvoda. Szűz Mária mennybevételének szentelt görög katolikus temploma 1911-ben neoklasszicista stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MATYÓCZ. Matyovec. Magyar falu Ungvár Várm. földes Ura Orosz Uraság, lakosai többfélék, fekszik Doboruskához nem meszsze, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék, el adásra alkalmatos módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mátyócz, magyar-orosz falu, Ungh vármegyében, Dobó-Ruszkához egy órányira, 256 r., 131 g. kath., 12 evang., 100 ref., 23 zsidó lak. F. u. Orosz, Berzeviczy stb.

Magyar Katolikus Lexikon

Mátyóc, v. Ung vm. (Mat'ovce, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. ungi esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Fatp-át Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1813-tól. Anyanyelve 1880: rutén, m.; 1940: m. - Lakói 1940: 278 r.k., 233 g.k., 58 ref., 5 izr., össz. 574. ** Schem. Univ. 1842:628.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Mátyóc. A község területe 1178 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 363.