Nagybári

A Zempléni-szigethegység (Zempléni-rögök) vulkanikus eredetű hegyvidékének nyugati lábánál fekszik, a Ronyva-völgy keleti peremén, a 283 m magas Pilis-hegy keleti lábánál. A Borsi-Céke országútról Kisbárinál elágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Területének nagy részét szőlők foglalják el. Nyugatról Újhely, délnyugatról és délről Borsi, keletről Kisbári, északkeletről Csarnahó, északról pedig Kistoronya katasztere határolja.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Bári két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, majd 1949-1960 között a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1960-ban Kisbárival egyesítették Bári néven. Területe 2,85 km², a község területének 45,6 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 387, 1921-ben 384, 1938-ban pedig 422, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 5,2 % volt. 1921-ben lakosságának 85,2 %-a volt református, 9,4 %-a római katolikus és 2,9 %-a izraelita vallású. 2011-ben 217 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 67,4 %-a.

Történelem

Nagybárit 1416-ban "Nagbary" alakban említik először. Kisbári határában keletkezett nem sokkal előbb a német jog alapján. A Lónyai és más nemesi családok birtoka volt. 1557-ben 3 és fél portával adózott. Lakói a 17. században református hitre tértek. 1663-ban pestisjárvány pusztított itt. 1715-ben 11 elhagyott és 12 lakott háztartása volt. 1787-ben 41 házában 221 lakos élt. 1828-ban 37 háza volt 281 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ban Kisbárival egyesítették Bári (Bara) néven.

Mai jelentősége

Bári központi településrésze, itt található a községi hivatal és az óvoda is. Református temploma 1799-1801 között épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Bári. Zemplén Vármegyében, az előbbi helységnek szomszédságában fekszik, birtokos Ura Gróf Aspermont Uraság, lakosai reformátusok. Határja soványabb, ’s vagyonnyai is tsekéllyebbek lévén, mint az előbbeni falunak harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Bari, magyar falu, Zemplén vármegyében, Ujhelyhez keletre egy órányira: 6 r. 10 g. kath., 208 ref., 19 zsidó lak. Ref. templom. Szőlőhegy. 218 hold szántóföld. Kevés rét.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagybári, magyar kisközség 71 házzal s 350, ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. Első birtokosául 1419-ben Lónyay Györgyöt ismerjük, kit a leleszi konvent ez évben iktat birtokába. 1437-ben a Hollóházi család, 1474-ben és 1479-ben Pesthi Bálint s a Kálnai , a Leszteméri és a Vithéz családok is kapnak itt részeket. 1554-ben Bay Ferenczet és Teőreös Lőrinczet, 1582-ben Lónyay Pétert s a Varsady családot iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírásban Lónyay Ferencz, Gergely és György özvegyei és Rónay István, továbbá Bogdányi György szerepelnek birtokosaiként. 1625-ben a Bocskay és a Bónis családok, a Desseffy és Aspremont grófok s a Veres és Kazinczy családok is földesurai. Hajdan fatemplom volt a községben. Mostani temploma 1801-ben épült s 1890-ben megújították. A XIV. században kir. birtok volt s csak Bári földje néven szerepelt, azután az újhelyi vár tartozéka lett. Az 1663-iki pestis itt is dühöngött.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagybári. A XIV. században Bári alakban királyi, majd újhelyi várbirtok. írott nyomára elsőnek 1419-ből találni, mikor is a Lónyayakat iktatják itt birtokba. Még a XV. században birtokos itt a Hollóházi-, Pesthi-, Kállai-, Leszteméri- és Vitéz-, a XVI. században a Bay-, Teöreös-, Lónyay-, Varasdy-, Bogdányi-, a XVII—XIX. században a Bocskay-, Bonis-, Veres-, Kazinczy-család, valamint a Dessewffy és Aspremont grófok. 1663-ban pestis pusztított a községben. A község területe 495 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 422.