Nagybudafa

Gelle központjától, Egyházgellétől 1,5 km-re délnyugatra fekszik, a Felső-Csallóközben. Egybeépült a szomszédos Kisbudafával.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség (1920-ig Pozsony vármegye, Dunaszerdahelyi járás), majd 1940-1960 között Kisbudafával együtt alkotta Budafalva községet. 1960 óta Gelle településrésze, és egyike a község 8 kataszteri területének. Területe 1,97 km² (az összterület 9 %-a), 1921 óta változatlan.

Népesség

2011-ben 217 lakosa volt (az összlakosság 11 %-a). 1921-hez képest népessége kismértékben növekedett.

Történelem

Az ún. gelleszéli községek egyike. Nevét először egy 1251-ben kelt oklevél említi Budafalua alakban; 1274-ben pedig Budafalua filii comitis vduarnicorum formában találjuk. Nevének további megjelenési formái: 1800-ban Buda, 1808-ban Nagy-Budafa, 1927-ben Vel'ká Budafa. A XIII. század elején pozsonyi várbirtok, majd 1290-ben lakói nemesi kiváltságokat és földbirtokokat nyertek. Bővebben

Mai jelentősége

Ld. Gelle

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Budafa. Elegyes faluk Posony Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek a’ Csaloközben, Egyház Gellének szomszédságában, határjaik néhol soványasok, tulajdonságai hasonlítanak Egyházas Gelléhez, második Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Budafa (Nagy), magyar falu, Pozson vgyében, igen közel az előbbeni helységhez. Számlál 179 kath., 4 zsidó lak. Ékesiti T. Vermes Vincze úr uj csinos lakháza és kertje. Szántóföldjei termékenyek; legelője elég; de rétben, fában szükséget szenved. F. u. a Vermes fam.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagybudafa, csallóközi magyar kisközség, 25 házzal és 169 róm. kath. vallású lakossal. A pozsonyi várbirtokok közé tartozott és lakosai később nemesi szabadalmakat nyertek. Az újabb korban a Vermes család volt a nagyobb nemesi birtokosa. Temploma nincs a községnek, melynek postája Egyházgelle, távírója és vasúti állomása pedig Patony.