Nagykövesd

A község a Bodrogköz nyugati részén, a Tarbucka (a Felső-bodrogközi szigethegyek egyike, 278 m) keleti lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 17 km-re keletre, Királyhelmectől 17 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Bodrogszerdahellyel (6 km), Szomotorral (5 km) , Nagygéresen (9 km) keresztül Királyhelmeccel és a magyarországi Pácinnal (4,5 km). Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Bodrogszerdahely és Nagykövesd, északról Szomotor, északkeletről Őrös, délről Karcsa, délkeletről pedig Pácin községekkel határos. Délkeleti határának egy részét a Nagy-Karcsa (egykori folyóág, ma tó) alkotja. Déli és délkeleti határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). Területe (12,72 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1089, 1921-ben 970, 1938-ban pedig 1171, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (1991-ben 95,2 %, 2011-ben 85,9 %) napjainkig megőrizte, bár a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között megduplázódott (4,4 %-ról 8,7 %-ra emelkedett). 2011-ben a lakosság 5 %-a nem nyilatkozott nemzetiségéről. Az 1991-2011 közötti időszakban népességének egytizedét elveszítette, lakosságszáma 903 főről 806-ra csökkent. A lakosság 49,9 %-a református, 34,5 %-a római katolikus, 6,5 %-a pedig görög katolikus vallású (1921-ben még a lakosság egyhatodát alkották). 1944-ig népes izraelita közösség is élt a községben (1938-ban 6,1 %).

Történelem

1283-ban említi először oklevél, ekkor a Rátold nembeli Mátyás birtoka volt. 1287-től a Baksa nemzetségé, akik a 13. – 14. század fordulóján várat építettek ide. A várat először 1323-ban említik. A falu a 14. században a Baksa nembeli Soós és Szerdahelyi családok birtoka. Nagykövesd néven 1358-ban említik először. A várat 15. század közepén 1451-ben Giskra hadai foglalták el, 1459-ben Mátyás király serege visszafoglalta. Ettől kezdve a 16. század elejéig a Pálócziaké volt, majd 1504-ben a Perényiek szerezték meg. 1556-ban a Szapolyai János pártján álló Némethy Ferenc foglalta el, majd 1588-ban Telekessy Imre felsőmagyarországi főkapitány, Ferdinánd király híve, ostrommal vette be. Az 1500-as évek végén, kisebb megszakításokkal újból a Baksa nemzetségbelieké lett, és az övék is maradt 1672-ig, amikor a birtokos Soós György belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe. 1673-ban a várat Coob tábornok császári csapatai felgyújtották és elhagyták. Falai a 18. század első felében még épek voltak, de kövei egy részét később a Szirmay-Fischer család kastélya és a római katolikus templom építésénél elhordták. A 18. század elején a Klobusitzkyak, majd részben Szirmay Antal a tulajdonos. Később a Fischer család is résztulajdonosa lett. A 19. század végén a Windischgrätz-, Jósika- és Gedeon-családoknak volt itt nagyobb birtoka. 1715-ben 11 lakatlan és 10 lakott háza volt. 1787-ben 67 házában 427 lakos élt. 1828-ban 105 háza volt 772 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A rendszerváltásig állami gazdaság működött a községben. A sokáig lezárt Nagykövesd-Pácin határátkelőhelyet 1995-ben nyitották meg újra. 2002-ben megnyílt az Ilona-alkotóház, mely a környék művészeti életének egyik központjává vált.

Mai jelentősége

Az elsősorban szőlőtermesztéséről híres községben négyosztályos magyar alapiskola és óvoda egyaránt található. A falu felett emelkedő Várhegy-dombon láthatóak a 13. században épült Kövesd várának romjai. Szent Józsefnek szentelt római katolikus temploma 1801-1804 között épült klasszicista stílusban. Református temploma 1807-ben épült. A Várhegy-domb nyugati oldalán található a Szirmay-Fischer kastély, mely szintén a 19. század elején épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Kövesd. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik Kis Kövesdnek szomszédságában, határja két nyomásbéli, mindent meg terem, szőlő hegye középszerű bort terem, erdeje kevés, egyéb minéműségei mint Kis Kövesdé. E’ helység felett vagyon egy meredek kemény kősziklán épűlt Vár, mellyben egy 4 szegletre ki faragott kő kút van, de mivel kövekkel teli van hányva haszon vehetetlen, piatzok Újhelyen van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kövesd (Nagy), Zemplén vmegyében, magyar falu, 201 római, 131 g. kath., 615 ref., 41 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Szép szőlőhegy. Van itt egy sziklahegyre épült régi vár is, melly 1673-ban rontatott le, és 763 h. szántóföld. F. u. b. Fischer, kinek itt kastélya van, – és Szirmay.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen éjszaknyugatra van szép kettős hegy alatt Nagy-Kövesd. Magaslaton álló szép váromladéka annak a régi várnak a maradványa, melyet 1673-ban romboltak le. Valaha a Miczbán család ősi fészke, később a Rákóczyaknak volt birtoka s különösen Lorántffy Zsuzsánnának kedvelt tartózkodó helye.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagykövesd, a bodrogközi járásban fekvő kisközség, 116 házzal és 1229 magyar lakossal, a kik túlnyomó részben ev. ref. vallásúak. Századokon át jelentős pontja volt a Zemplén vármegyében lezajlott történelmi eseményeknek s hajdan erős vára körül sok véres ütközet folyt le. A vár eredetére nézve eltérők a vélemények. Egyik szerint 1040 körül már fennállott. Mások szerint Loránt építtette 1247-ben, kinek fiai 1280-ban elcserélték a várhoz tartozó birtokot Micz bán fiaival. Más változat szerint a vár 1247-ben már a leleszi prépostságé volt. Némely iró meg azt vitatja, hogy 1283-ban épült s a Rathold nemzetségből való Loránt, a Lorántffyak őse építtette, a ki IV. László király ellen föllázadván, ez Micz bánt és Finta nádort küldte ellene. A csatában állítólag maga Loránt is elesett és a várat Micz bán kapta. Végül még egy forrás 1280-ban Simon fiát Györgyöt nevezi meg a vár birtokosaként. Abban az időben Kuezd, Kuuesdi, Csud, Kuestd, Kuuestd alakban szerepel. A XIV. században (1323-ban) a Micz bán nemzetségéből származó Soós és Szerdahelyi családokat uralja, a kik másfél századon át vitatták fegyverrel egymás jogát a várhoz. 1358-ban már egyedül a Szerdahelyi családot találjuk benne; egy századdal később, vagyis 1446-ban azonban ismét a Soósokat látjuk a birtokban, a kiktől a Szerdahelyiek ismét elfoglalták; de 1450-ben a Soós testvérek, György és Miklós, Hunyadi Jánostól visszakapják. Egy ideig Giskra cseh hadai is táboroztak a várban a kikkel itt kötött egyezséget Hunyadi János. Mások szerint 1451-ben foglalták el a várat és csak 1459-ben űzte ki őket onnan Mátyás király. 1505-ben a Szerdahelyi családot látjuk ismét birtokában, a következő évben azonban a vár Tokajhoz tartozott és Literáti volt az ura. 1526-ban Szerdahelyi László átíratta a várat és uradalmat feleségére, Werebélyi Margitra. 1556-ban a Szapolyai-párti Némethy Ferencz bevette Izabella királyné részére, de két évvel később Telekessy Imre császári vezér Ferdinánd király számára visszahódította. 1560-ban Serédy Benedeket iktatták a birtokába, de később visszaszállt a Micz bán ivadékokra, ismét föltámasztva a rokon családok pörösködését. 1572-ben ugyan rövid időre megszakítja a többi Micz bán ivadék vetélkedését Bocskay Gergely azzal, hogy a maga számára foglalja el a várat, de azt három évvel később kénytelen volt a vele rokon Soósoknak átadni, a kik azt tőle elperelték. 1575-ben Serédy Gáspárt említi egy okirat a vár birtokosaként, 1609-ben pedig báró Bocskay Miklóst. A Micz bán ivadékok szünetlen pörösködésével múlik el ezután több mint fél évszázad, míg végül Soós György nyeri el a birtokot, de 1672-ben a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredvén, menekülni kénytelen s a birtokra az államkincstár teszi a kezét. A következő évben a császáriak légbe röpítették a várat, a mely azóta felépítetlen rom. 1690-ben Barkóczy Éva, Soós György özvegye, kegyelem útján visszakapta a birtokot, ki után leányágon, Klobusiczky Ferenczné révén a Klobusiczky családra száll át. A mult században ezen a családon kívül, 1803-ban, báró Fischert látjuk a birtokban. 1882-ben már herczeg Windischgraetz a földesúr, de része van benne báró Jósikának és Gedeon Aladárnak is. Három kastély van a községben. Két temploma alig száz éves. Nagykövesd körjegyzői székhely, posta- és távíróállomással;vasúti állomása Szomotor.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagykövesd, v. Zemplén vm. (Vel

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagykövesd. Hajdani erős várának keletkezési idejére nézve nem maradt fenn adat. Egyesek szerint 1040-ben már fennállott, mások szerint 1247ben építették, de van olyan vélemény is, hogy 1280 körül épült. A vár építőjét és kezdeti urát sem ismerjük és e tekintetben is eltérők a vélemények. Kétségtelen, hogy a vár a XIV. század elején már állott s Kuezd, Kuuesdi, Csusd, Knestd, Kuestd alakban szerepelt. Legrégibb urának a Ratholdnemzetségből való Lóránt mestert tartják, ki pártot ütött IV. László ellen, miért is a király hadat küldött ellene s a harcban maga Lóránt is elesett s a várat Mic bán kapta a királytól, majd ennek ivadékai a Soósés Szerdahelyi-nemzetségek birtokolták. E két család másfélévszázadon át fegyverrel vitatta egymás jogát a várhoz s hol az egyik, hol a másik családot uralta. A XV. század közepe táján Giskra cseh zsoldosai uraskodtak benne, míg Mátyás király 1459ben kiverte innen őket. A XVI. század elején ismét a Szerdahelyiek kezén találjuk, de rövidesen a Literáthiak kapják. 1526-ban Szerdahelyi Lászlóé. 1556-ban Izabella királyné számára hódoltatja meg Némethy Ferenc, de 1558-ban a császáriak visszavívják. Az ellenkirályok viszályának elcsitulása után ismét a rokoni viszály dúl felette, egyrészt a Szerdahelyi és Soós, másrészt mindkét család és Bocskay Gergely között, ki fegyverrel szerezte meg itt a váruraságot. Ez időkben kél ízben a Serédyek a várurak. A XVII. század elején ismét a Bocskayak birtokolják, de Mic bán ivadékai nem nyugosznak s váltig pereskednek a vár tulajdonjogáért. Csak a század derekán lanyhul a testvérharc és Soós György ül birtokba, ki azonban belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, miért is megfosztják javaitól s míg ő maga Lengyelországba menekül, a várat az államkincstár magának foglalja le, de egy év multán, 1673-ban a császáriak aláaknázzák és felrobbantják s ezzel a kövesdi vár megszűnt történelmi szerepet játszani. Másfélévtized multán Soós György özvegye kegyelmet nyer s visszakapja itteni birtokát. Utána leányágon a Klobusitzky grófokra száll. A XIX. század végétől azonban Windischgraetz hercegnek, Jósika bárónak és a Gedeon-családnak volt itt birtoka. Hozzátartozik Cigánytelep, Homoktanya, Rózsatanya. A község területe 2212 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1171. Magyar lakossága a csehek alatt sok zaklatásnak volt kitéve.