Nagymánya

Ld. Mánya

Közigazgatás

1962-ig önálló község, azóta Mánya településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Verebélyi járáshoz, egészen annak megszüntetéséig (1960), ekkor az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Területe (17,60 km²), mely a 20. század során nem változott, a község területének 81,6 %-át alkotja.

Népesség

2011-ben 1845 lakosa volt, itt élt Mánya összlakosságának 87,4 %-a. Nagymányának 1910-ben 1304, 1921-ben 1326, 1930-ban pedig 1514, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű (1921-ben 97,7 %) lakosa volt. Az 1880-as népszámláláskor a lakosság mindössze 6,1 %-a, az 1910-esnél 6,4 %-a vallotta magyar nemzetiségűnek magát. 1921-ben csaknem a teljes lakosság (97,4 %) a római katolikus felekezethez tartozott.

Történelem

Nagymánya első írásos említése 1259-ből származik, ekkor IV. Béla a falut Tamás comesnak adományozta. 1386-tól a Forgách-család birtoka volt. 1618-tól török hódoltság alá kerül, 1657-ben az elpusztult községek között szerepelt, majd 1663-ban újra elpusztul a törökkel vívott harcok során. A falu eredeti lakossága a 17. századig vélhetően magyar lehetett (erre utalnak bizonyos régi családnevek és a 19. század végén még használatban lévő magyar eredetű dűlőnevek: Fenyves, Báránytilos, Öregszőlő, Szög és Mogyorós). A 18. század elején települ újjá katolikus szlovákokkal, 1712-től a Koller-család lett a birtokosa, egyházközségként 1748-ból alakul újjá Barsfüss filiájából, ekkortól tudunk iskolájáról is. A 18. században épült a Koller-kastély is, valamint a község temploma (1762). A 19. század elején a Malonyay-család volt itt birtokos, melynek nagy szőlőbirtoka és juhtenyészete is volt Nagymányán. A század második felében határához csatolták egy területsávot a Zsitva túlpartján, később itt épült fel az 1894-ben átadott Kistapolcsány-Nagysurány vasútvonal állomása. 1920-ig Bars vármegye határközsége volt, ekkor Csehszlovákiához csatolták, majd 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar uralom alá került. 1962. február 28-án Kismányával egyesítették Mánya néven, az egyesített község központja Nagymánya lett. 2003-ban megszüntették a közlekedést vasútvonalán, de később a lakossági tiltakozás eredményeként visszaállították.

Mai jelentősége

Mánya központi településrésze, itt található a községi hivatal, az alapiskola és az óvoda is. Hétfájdalmú Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1746-1762 között épült barokk stílusban, szintén barokk kastélya (melyhez védett park tartozik) a 18. század második felében épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Mánya. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura G. Koller Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez 1 1/2 mértföldnyire, fája mind a’ két féle van, szőlö hegye termékeny, borai jók, legelője elég, földgye, réttye síkon fekszik, Zsitva vizén van malma, melly a’ határján keresztűl foly, keresetre könnyű módgya Komáromban, és a’ Dunán van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mánya (Nagy), tót falu, Bars vármegyében, a Zsitva mellett: 791 kath. lak. Kath. paroch. templom. Földe jó buzát terem. Szőlője, erdeje s nagy juhtenyésztése van.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen fölebb Ohaj magyar közbirtokosság lakta községet elhagyva, a tisztán tót Hull érintésével a szintén tót Nagy-Mányára érünk. E községet 1657-ben kelt összeírás szerint a török teljesen elpusztította. Idegenből kellett betelepíteni. A XVII. században Paluska birtoka volt; nagy kastélya, parkja, szép temploma ezen időből ered; később a Malonyai család birtoka lett; régi fénykorát ma csak az emlékezet tartja fenn.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymánya, zsitvavölgyi kisközség, 1131 róm. kath., tót lakossal. E községet, mely hajdan Galgócz várának kötelékébe tartozott, IV. Béla király András főtárnokmesternek adományozta. Később Csák Máté birtokába került, kitől Károly király elfoglalta és nejének adományozta. Azután Mária királyné birtoka lett, a ki 1386-ban Forgách Balázsnak adta. 1618-ban ez a község is behódolt a töröknek, de az 1657-iki összeirásban mint teljesen puszta község szerepel. Alig hogy lakói visszatelepedni kezdtek, 1663-ban ismét feldúlták a törökök. Úgy látszik, hogy ez idő után hosszabb ideig lakatlan volt, mert csak a XVII. században találkozunk ismét birtokosaival. Ezek voltak: a báró Malonyay, a mányai gróf Koller család, mely innen vette előnevét, gróf Bellegarde, ettől megvette báró Hirsch és ez úton jutott a mostani tulajdonos: Ehrenfeld Antal birtokába, a kinek itt nagyobb szabású kastélya van, melyet még a gróf Koller család építtetett. A mult század elején a Malonyayaknak itt nagy szőlőbirtokuk és kiváló júhtenyésztésük volt. Katholikus temploma a XVII. század első felében épült, de 1762-ben megújíttatott. Ide tartoznak Alsó- és Felsőgödör és Kisvalkház puszták is. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymánya, v. Bars vm. (Vel'ká Maňa, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. verebélyi esp. ker-ében. - Füss filiájából 1748: alapították. Tp-át 1762: Hétfájdalmú Szűz tit-ra sztelték. Kegyura 1880: Hirsch Móric br. Anyanyelve 1880: szl.; 1940: szl., m. - Filiái 1917: Szencse, Valkháza. Közig-ilag Mányához csatolták. - Lakói 1940: 1679 r.k., 1 ev., 5 ref., 13 izr., össz. 1698. **

Helységnévtár

Mánya (Nagy-), [Gödri p.], RK. 990 Esztergom, ág. 4 -, izr. 19 - , egyéb 2 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagymánya. Első történelmileg igazolt földesura András főtárnokmester, akinek IV. Béla adományozza a széles községhatárt. Később Csák Máté keríti hatalmába a népes községet, de Róbert Károly hadai ellenében nem sokáig tarthatja. Róbert Károly feleségének ajándékozza, majd Mária királyné birtokai közé kerül. A török hódoltság alatt az egykor virágzó község elpusztul: az 1657-iki összeírás az elhagyott községek sorában tünteti fel. Alighogy lakói visszaszállingóztak, a török ismét lerohanja és feldúlja. A XVII. század végén lassan újból benépesül és ekkor birtokosai a Malonyayak. Következő földesurai: a gróf Koller-, gróf Bellegarde-, majd a báró Hirsch-család. Hozátartozik Alsógödör és Felsőgödör. A község területe 3058 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1695.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Nagymánya régi plébánia, de anyakönyvei 1744-től vannak. Templomát és a hétfájdalmú Szent Szűz tiszteletére szentelték fel. A hívek anyanyelve szlovák. Kegyúra nincs. Helyettes plébánosa: Garay János. Iskolája katolikus. Idetartozik: Szencse és Valkház. Mindkét községben katolikus iskola és templom van.