Nemesdicske

Nemesdicske a Zsitvamentén, a Zsitva jobb partján, a Zoboralja dombvidékének keleti lábánál (a 235 méteres magasságú Újhegy - Nový vrch - a falutól északnyugatra, Verebély, Nemesdicske és Kalász határánál emelkedik) fekszik, Verebélytől (melytől a Zsitva 1970-es években szabályozott új medre választja el) 3 km-re nyugatra. Nyugatról Nemespann, északról Kalász, északkeletről és keletről Verebély, délről Vajk (Vajkmártonfalva) kataszterével határos. Bővebben

Közigazgatás

1975-ig önálló község, azóta Verebély városrésze és három kataszteri területének egyike. Területe 7,63 km², Verebély határának 19,9 %-át alkotja. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához (1907-ig Nyitrai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Verebélyi járáshoz csatolták át, melynek része volt 1960-ig, a járás megszüntetéséig, ekkor a Nyitrai járáshoz került. Bővebben

Népesség

2011-ben Nemesdicskének 458 lakosa volt, itt élt Verebély lakosságának 5,8 %-a. A hozzá tartozó Bucsimajor (Dyčka-majer) településrészen 2011-ben 52 állandó lakos élt. A 20. század elején vegyes lakosságú, de magyar többségű (1910-ben a lakosság 59,1 %-a, 1921-ben 64 %-a volt magyar nemzetiségű) községben 1930-ban már a csak a lakosság egyharmada vallotta magát magyarnak és bár az 1941-es magyar népszámlálás újra magyar többséget (54,5 %) mutatott ki, 1945 után a kettős identitás megszűnése és az asszimiláció a nemesdicskei magyarság teljes beolvadásához vezetett, 1970-re már a lakosság 96,5 %-a szlováknak vallotta magát. Bővebben

Történelem

Első írásos említése 1357-ből származik, ekkor a verebélyi érseki szék irataiban „Dychke” néven szerepelt, 1494-ben már „Felsewdyszke” (Felsődicske) alakban szerepelt, majd 1519-ben Felső- és Középdicskét, valamint velük együtt Széplak falut is említik. 1570-ben 6 házat és 19 családfőt számoltak itt össze. A 16. századtól kuriális (kisnemesi) falu volt. Bővebben

Mai jelentősége

Szűz Mária születésének szentelt római katolikus templomát a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DICZKE. v. Ditske. Diczka. Elegyes Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélynek szomszédságában, ’s ennek filiája, Zsitva vize mellett, Nyitrától két, és 3/4. mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dicske, Nyitra m. magyar falu, ut. p. Verebélyhez 1/2 órányira, a Zsitva mellett: 465 kath., 12 zsidó lak. Határa róna, termékeny; buzája, legelője s nádja elég van. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dicske, a Zsitva-folyó jobb partján. Lakosainak száma 396, kik közül 253 magyar, 124 tót. Vallásuk r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. Kath. temploma a XVI. században épült. 1532-ben a község az esztergomi érsek birtokaihoz tartozott.

Helységnévtár

Dicske, rk. 359 Verebély, (Bars m.), izr. 25 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nemesdicske. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bucsymajor, Cigánytelep, Dilleszmajor, Sósvölgymajor, Vallmajor. A község területe 1368 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 530.