Sárosfa

Sárosfa a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 15 km-re nyugatra. A községet érinti a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as út, mely a közeli Somorja (11 km) és Dunaszerdahely felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Macházával (2 km), Léggel (5 km) és Felbárral (7 km). A légi vasútállomás (a Pozsony-Komárom vasútvonalon) a faluközponttól 3 km-re található. Délnyugatról Nagyszarva, délkeletről Felbár, keletről Gelle, északkeletről Lég, északnyugatról Macháza, nyugatról pedig Csallóköztárnok községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott kisközségként. Csehszlovákiához kerülve 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Területe (10,78 km²) 1921 óta változatlan.

Népesség

Az 1910-ben még majd 100%-ban magyarok lakta faluban, a második világháborút követő belső telepítések következményeként jelent meg jelentősebb szlovák nemzetiség. A lakosságszám 1921-1991 között csaknem megduplázódott és azóta is folyamatosan növekszik. Az elmúlt húsz évben rohamosan növekszik a szlovák nemzetiségűek aránya, már eléri az összlakosság 1/5-ét. Lakosságának túlnyomó többsége (84 %) római katolikus vallású.

Történelem

A települést 1286-ban „Sarafia” néven említik először. Több nemesi család birtoka, majd a 16. századtól a Kéméndy, a 17. századtól a Földesi családé, akik később az egész falut birtokolták. 1828-ban 68 házában 521 lakos élt. 1822. május 3-án a teleülésen látta meg a napvilágot Bittó István későbbi miniszterelnök. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Szentháromság-temploma 1721-ben épült. Gótikus Madonna-szobra 1400 körül készült.

Mai jelentősége

Pozsonyhoz való közelsége révén dinamikusan növekvő település, mely 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik. Értékes műemlékei a barokk r.k. templom (1721) és a Bittó-kúria (19. század eleje). Mezőgazdaság, húsfeldolgozás, határában napkollektoros erőmű.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SÁROSFŐ. Magyar nemes helység Pozsony Várm. földes Ura Bittó Uraság, lakosai katolikusok, fekszik n. k. N. Légnek, é. Maczházának szomszédságában; két fordúlóra osztott határja lapos, tágas, és jó búzát terem, legelője alkalmatos, fája fűszfa, réttye kevés.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sárosfalva, magyar falu, Poson vgyében, Somorjához 2 órányira, a szerdahelyi országut mellett. Csak egy széles utczából áll, mellyben sok derék urasági lakházakat és egy csinos kápolnát láthatni. Szántóföldjei jó buzát, árpát, zabot teremnek. Legelője bő; rétje kevés; erdseje nincs. – Számlál 218 kath., 24 zsidó lak. F. u. a Bittó nemzetség férfi ága.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sárosfa, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely a Felső-Csallóközben. 35 házat számlál és 331 róm. kath. vallású lakosa van. Ily nevű község e vármegyében már 1075-ben van említve, de Ipolyi Arnold állítása szerint ez nem a mai Sárosfa. Első nyomát 1328-ban Sáralja néven találjuk, a mikor I. Károly király Péterfia Domokost iktattatja birtokába. 1397-ben Zsigmond király Mátyás és András nevű nemeseknek adományozza, de később már Malath András pozsonyi polgárt is itt találjuk, a ki ugyancsak Zsigmond király adományából jutott birtokához. Bővebben