SK
DS
.....

Tonkháza

Településrész

címer zászló
214 100% magyar 1910
1182 99% magyar 1941
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Tonkovce
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Pozsony vármegye
Somorjai járás
kisközség
1938-45 közötti vármegye, járás:
Komárom vármegye
Somorjai járás
Más földrajzi nevek:
Alsó-malomúti dűlő, Csárdai dűlő, Csörge-széli dűlő, Felső-malomúti dűlő, Horgos-réti dűlő
Koordináták:
48.11419359, 17.45043039
Rang:
településrész
Tszf. magasság:
121 m
Körzethívószám:
+421 (0) 31
Irányítószám:
93038

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Illésházától 2 km-re délnyugatra található. Két részből áll, Tonkháza faluból és az Illésháza szentpéterföldjei falurészével egybeépült, de Tonkháza területére eső településrészből (Illésháza II., az egykori Alsó-malomúti dűlő).

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A magyar közigazgatásban Kismagyarral egyesítették Tonkháza néven. Területe 3,78 km², a községterület 16,8 %-át alkotja. 1951-ben Vitény és Sárrét önállósulásakor területének 65 %-át (695 hektár) az újonnan alakult községekhez csatolták.

Népesség

1939-ben 431 lakosa volt, 2011-ben 377-en éltek itt (ebből 172-en Tonkházán, 205-en Illésháza II.-n), a község összlakosságának 17,1 %-a.

Történelem

Nevét egyes szerzők Tankházi Simon nemestől származtatják,először egy 1308-ban kelt okirat említi Tonkvatha alakban. Nevének további megjelenési formái: 1435-ben Nobilis de Tonkháza, 1488-ban Dankhaza, 1495-ben Tankhaza, 1553-ban Tenkhaza, 1948-ban Tonkovce. A XV. század elejéig Tankházi Simon volt a község birtokosa. 1495-ben II. Ulászló a birtokot csebi Pogány Péter pozsonyi várispánnak és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományozta, de alig egy év múltán ismét a Tankháziaké; ez tűnik ki az 1496-os oklevélből, melyben Tankházi Ábrahám birtokát Illyés Mátyásnak és Györgynek adta el. 1498-ban II. Ulászló a hűtlenséggel vádolt Zerhazi Zerhás Márton és László itteni birtokát elkobozta, és Illyés Györgynek adományozta. 1506-ban Werbőczi István is birtokosa. 1540-ben az egyik Csorba-birtokot az IIlésházyak szerzik meg. 1553-ban Csorba Gergely és Pál fiai, valamint Csorba Farkas és Illésházy Tamás osztozkodnak az itteni birtokon. A későbbiekben a Batthyányiak a birtokosai, ezek révén pedig a XX. század elején Pálffy Béla grófnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 28 házzal és 208 lakossal szerepel. 1940-ben Tonkháza néven egyesítették Kismagyarral, majd 1960-tól Illésházával és Bélvatával egyesítve Illésháza (Nový Život) község részét alkotja.

Mai jelentősége

Itt működik a község magyar tannyelvű alapiskolája és két óvodája közül az egyik. 2004 óta húsüzem működik a településen.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TONKHÁZA. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai Gr. Illésházy, és több Urak, fekszik Illésházához nem meszsze, mellynek filiája; Jókához, Nagy Léghez, és Csenkéhez is közel; szántó földgyeikből, és réttyeikből veszik jövedelmeiket lakosai; fűzfákat űltetnek, ’s azoknak ágait használlyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tonkháza, magyar falu, Poson vgyében, közel a kis Dunához: 185 kath., 8 zsidó lak. A szarvai uradalomé és egynehány nemeseké.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tonkháza, kisközség a Felső-Csallóközben, 29 házzal és 238 róm. kath. vallású magyar lakossal. Első birtokosa 1435-ben Tankházi Salamon. Mátyás királynak 1488 május 29-én kelt oklevelében Dankháza néven van említve. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péter pozsonyi ispánnak és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományozza. 1496-ban is a Tankháziak a birtokosai és Tankházi Ábrahám is birtokát Illyés Mátyásnak és Györgynek hagyományozza. Két évvel később II. Ulászló a hűtlenségbe esett Zerhai Zerhass Márton és László birtokát szintén Illyés Györgynek és Mátyásnak adományozza. 1506-ban Verbőczi István is birtokosa. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni részeiken. 1540-ben az egyik Csorba-féle birtokot az Illésházyak nyerik. Az 1553-iki portális összeírásban e község neve Tenk-Háza alakban szerepel és birtokosai Illésházy Tamás és Csorba Farkas. Később az Illésházyak után a Batthyányiak is birtokosai lesznek és ezeknek a révén ma Pálffy Béla grófnak van itt nagyobb birtoka. A községnek nincs temploma. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása Szempcz. Ide tartoznak Csondor, Ménesakol és Vitté puszták és a Dunaszegi malomházak.

Névelőfordulások
1308
Tonkvatha
1435
Tonkháza
1488
Dankhaza
1495
Tankhaza
1553
Tenkhaza
1863
Tonkháza,
1948
Tonkovce

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
romák
németek
egyéb
1880
1910
1921
1941
Nemzet Arány
magyarok 175 75%
szlovákok 26 11%
romák 0 0%
németek 20 9%
egyéb 12 5%
összlétszám 233
magyarok 214 100%
szlovákok 0 0%
romák 0 0%
németek 0 0%
egyéb 0 0%
összlétszám 214
magyarok 274 94%
szlovákok 16 5%
romák 0 0%
németek 0 0%
egyéb 3 1%
összlétszám 293
magyarok 1182 99%
szlovákok 6 1%
romák 2 0%
németek 3 0%
egyéb 5 0%
összlétszám 1198
Mai közigazgatás

Bejelentések