Verebély

Ld. Verebély

Közigazgatás

Ld. Verebély

Népesség

Ld. Verebély

Történelem

Ld. Verebély

Mai jelentősége

Ld. Verebély

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VEREBÉLY. Magyar Mezőváros Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Benedekhez 2 mértföldnyire; vagynak benne Kuriák is, mellyek között leg nevezetesebb C. Boronkay Uraságé, holott a’ F. Tsászárnak Pozsonyból Selymetzre lett útazásakor éjtszakai nyugodalma vala. Posta is van benne; földgye, és szőlőhegye termékeny, réttye, legelője elég van; borait könnyen, és jó áron helyben is eladhattyák, malma alkalmatos, vásárjai is esnek, fája kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Verebély, Bars m. magyar-tót m.v., Nyitra vmegye szélén, a Zsitva vize mellett, a posoni országutban: 1521 kath., 3 evang. lak. Fő helye ez a tőle neveztetett primatialis praedialista széknek, honnan a gyülések is ezelőtt itt szoktat tartatni. Van itt egy kath. paroch. templom, cs. k. sóház és postahivatal. Határa termékeny, és igen sikéres buzát terem; rétjei jók; marhatenyésztése nevezetes; bora középszerű, de fája kevés.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Zsitva mellett Zsitva-Gyarmat nemesi közbirtokossági község érintésével éjszaknak fekszik Verebély járási székhely. Ez a város a török hódoltság idejében teljesen elpusztúlt. Érsekújvár eleste után a magyar erő Verebélyre szorúlt s itt négyszög-várat épített, melynek föntartásáról az 1625. évi XIX. törvényczikk szerint a megye gondoskodik. Az 1631. évben a várost meghódította a török, 1663-ban Köprili elfoglalta a várat s ezzel a megye védtelenné lett. Verebélyen volt a primási nemeseknek, a praedialistáknak tiszti széke, kiknek jogait az 1567. évi XIV. törvényczikk erősítette meg. Ma Verebély szépen virágzó város; határa jól termő, bora jó, kereskedelme élénk, vásárai látogatottak. Nagy baja, hogy a Zsitva árterében épűlt, s e miatt a talajvizeknek, meg az árvizeknek is állandóan ki van téve. Verebély vidéke gazdag őskori leletekben. Az itt talált kőkorszakbeli becses tárgyakat a megye múzeumában őrzik. Verebélynél a Zsitva völgyébe a névedi völgy nyílik, melyet a Zsitva egyik balparti mellékvize a Néved patak öntöz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, - mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, - hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják. Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már - védelmi czélra szolgáló - úgynevezett földvár is volt. Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak. E község 1353-ban egy határjárási levélben "Verebel in villam Morouth" körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában résztvett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt. A posta-regále akkoriban a dicskei Dillesz családé volt, mely elsőnek vezette be az országban a magyar nyelvű postai nyomtatványokat. Ismeretes ugyanis, hogy akkoriban a posta-regalisták a saját költségükre voltak kötelesek a szükséges nyomtatványokat elkészíttetni, természetesen német nyelven. Dillesz István, 1840 körül a verebélyi posta-regále tulajdonosa, fellelkesülve a vármegyében akkoriban mindinkább terjedő reform-párti hazafias mozgalomtól, kiküszöbölte a német nyomtatványokat és helyükbe magyarokat nyomatott, a Recepisse-t "Vevénynek", a Retour-Recepisse-t pedig "Viszánynak" nevezve el. E nyomtatványok egyike akkoriban a Pesti Hirlap szerkesztője: Kossuth Lajos kezeibe került, a ki e "jeget törő" kezdeményezésért Dillesz Istvánt meleghangú levélben üdvözölte, a "Viszány" szó helyett a "Térti vevény"-t ajánlva. Így született meg Verebélyen a magyar postaintézménynek két legsürűbben használt kifejezése. A verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székeknek, melyek a vármegyéktől függetlenül önálló törvényhatóságot képeztek, melyek fölött egy nádor állott, saját alispánjaik, főbiráik és választott tisztviselőik voltak, ép oly önkormányzattal, mint a vármegyéknek és hatóságuk hat vármegyére terjedt; volt házi és hadi adójuk és a saját kapitányaik és zászlóik alatt inszurgáltak. Ezen egyesült nemesi székek története, e mű általános történelmi részében külön van méltatva. De itt kell megemlékeznünk a székek vagyonáról, levéltáráról, történelmi emlékeiről s önkormányzatáról, saját végrendeletével megszüntető határozatáról. Rudnay primás idején, a székek megadóztatásával a kor igényeinek megfelelő emeletes székházat építettek a főutczán. Verebélyt 1849-ben a Grabbe orosz hadtestének egyik hadosztálya szállotta meg és a székek házát kórházi czélokra foglalta le. Volt is reá szüksége, mert a legénység "dinnye" helyett jóízűen falatozta a nyers tököt. Ennek és a félig nyersen fogyasztott kukoriczának következménye volt a fellépett vérhas, mely sűrűn szedte áldozatait. Veszélyben forogtak a levéltár, a hadi zászlók, valamint a teremben őrzött képek. A humánus parancsnok, Reeberg nevű finnlandi német, megértvén a ház rendeltetését, Gaál Alajos és Dillesz István közbenjöttével mindent a levéltárba hordatott, azt lezáratta s védelmére őrséget rendelt. E derék parancsnoknak a testvére, az orosz czár egyik szárnysegéde, Simonyi Ernőnek akkor a környéken portyázó guerilla csapatai elől menekülvén, saját pisztolya által súlyosan megsebesült s e sebébében meg is halt s Verebélyen temették el. Komárom kapitulácziója után a székek juriszdikcziója megszünt. Nagysokára, az 50-es években, kegyelemből engedelmet kaptak a székek, hogy vagyonuk felett való intézkedés czéljából egy császári biztos jelenlétében közgyűlést tarthassanak. Ez a közgyűlés, melyet a nemesség saját tisztikarának közbenjöttével tartott, valószínűleg az utolsó ily gyűlés az országban. (....) A mostani plébánia szép, emeletes épületét a XVIII. század végén Vass Miklós emelte. Családja Verebélyen a XVII. században négy ekényi és Dicskén egy ekényi földet (120 magyar hold) bírt. A Vass család ezen ága Miklósban kihalván, a caducitásba jött kúriákat Boronkay Imre kapta adományul. Ennek örököseitől vette meg a kastélyt Szcitovszky János primás plébániának, a régi plébániát pedig népiskolának és kántorlaknak használta fel. Az érdekes plébánia épület egyik termében látható egy kályha, mely barsmegyei Ujbánya város agyagiparát dícséri a mult század elejéről. Ezen a Boronkay és a Baross családok czímerei láthatók. A község ősi katholikus temploma 1358-ban már fennállott, de időközben elpusztult. Helyére építtette Vaszary Kolos herczegprimás 1899-ben a mostani díszes templomot. Anyakönyvei 1727-ben kezdődnek. A község határában, különösen a földvár környékén kő- és bronzkori leletekre bukkantak. A mult század első felében a Süteő, Tóth, Boronkay, Hajnal, Egyed, Varga, galánthai Balogh, Dillesz, Draskóczy és a Huzóczy családok voltak nagyobb nemesi birtokosai. A községhez tartoznak Kőrös, Földvár és Munkács puszták, továbbá Gyárfás, Széplak, Ákos és Dúsnok praediumok is. Van postája, távirója és vasúti állomása. (A Verebélyre vonatkozó részt Dillesz Sándor irta).

Magyar Katolikus Lexikon

Verebély, v. Bars vm. (Vráble, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Alsógyőröd, Barsbesse, Barsfüss, Csiffár, Mellek, Nagymánya, Néved, Óhaj, Újlót, Zsitvabesenyő. – 2. plébánia. 1358: már létezett. Tp-át Szt Adalbert tit-ra sztelték. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1901: építették. Akv. 1728-tól. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl., ném. – Filiái 1917: Aha, Dicske, Kaláz. – Lakói 1940: 3056 r.k., 4 g.k., 8 ev., 50 ref., 223 izr., 1 egyéb vall., össz. 3342; 1991: össz. 9216, m. 618 (6,71%); 2001: össz. 9493, m. 445 (4,69%). – Kat. sajtója: 1913: Értesítő. ** Némethy 1894:313. – Gerecze II:163. – Schem. Strig. 1917:73.

Helységnévtár

Verebély [Kőrös p,], RK. 1789 Esztergom, ág. 13 N-Szelecsény, ref. 10 -, IZR. 201 -, egyéb 9 -.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Verebély. Már a történelemelőtti időkben települt hely. A község határában feltárt leletek, mint konyha hulladékhalmok, kő-, agyag- és csont eszközök garmadája népes és állandósult településre utal. A népvándorlás előtti évszázadokban erős földvár állott itt. A honfoglalás utáni néhány évszázadáról vajmi keveset tudunk. Először egy 1353-ban kelt határjárási levélben szerepel, mint „Verebei in villám Morouth". Hogy a község mai nevét mikor kapta, nem tudjuk, de tudomásunk van arról, hogy egyike az esztergomi érsekség legrégibb és legjövedelmezőbb birtokainak. Jelentőségére vall, hogy az érseki uradalmak székhelye, 1488-ban pedig már érseki vámszedöhely is és az érseki nemesség központja. A község virágzására a török megjelenése pontot tesz: Mehemet pasa 1530-ban a községet földig pusztítja. Egy évszázaddal később, 1626-ban ismét erős török ostrom alá kerül, de a védőrség parancsnoka, Nadányi Miklós visszaveri a budai pasa 8000 emberből álló seregét. 1653-ban a verebélyi várat jelentékenyen megerősítik, mert a török nem szűnik meg rajtaütéseivel fenyegetni a községet. A törökök sokszoros túlerejének azonban mégsem tud ellenállani a vár és így az 1657-iki összeírásában az elpusztult helyek sorában találjuk Verebélyt. A diadalmas vezekényi csata előtt itt gyülekeztek a felvidéki várak helyőrségéből szervezett keresztény seregek. A kuruc szabadságharc alatt, 1705 februárjában itt tartott haditanácsot Rákóczi Ferenc. Innen indul Léva ostromára 1708 őszén Heister tábornok is. 1849-ben Grabbe orosz tábornok hadosztálya vert tábort it. A község külterületi lakott helyei: Bethlehem, Földvármalom, Godinmajor, Köröspuszta, Munkácsimalom, Schickmalom, Szöllőskertek, Téglagyár, Zsidóhegy. A község területe 3887 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3359.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Verebély plébániája már 1358-ban létezett. Anyakönyvei 1727-től vannak. Temploma a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült és 1901-ben szentelték fel. Szőlőhegyén Szent Orbán tiszteletére épült kápolna van. A hívek anyanyelve magyar és szlovák. Kegyúra: a hercegprímás. Plébános: Zsák Lajos esperes, kerületi iskolafelügyelő. Káplánok: Czigány Imre és Bérezés Pál. Katolikus iskolája van. Idetartozik: Nemesdicske (kat. iskolával és templommal), Aha (kat. iskolával és templommal), Kalász (kat. iskolával és templommal), Tajnasári (kat. iskolával és templommal). Az esperesi területhez tartozik még a Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegyékben fekvő Felsőszőllős, Özdöge és Újlót. Az esperesi kerület lélekszáma: 32.419 római katolikus és három görögkatolikus.