Zonc

A Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, a Feketevíz-partján fekszik, teljesen egybeépült a tőle nyugatra fekvő Dunatoronnyal.

Közigazgatás

1943-ig önálló kisközség, azóta Zonctorony két kataszteri területének és településrészének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették Dunatoronnyal. Területe (mely két, egymással össze nem függő részből - Zonc és Sóvető - áll) 2,55 km², a község területének 48 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1921-ben 239, 1939-ben 305, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 551-en (a község lakosságának 56,1 %-a) éltek itt. Ugyanekkor 465-en éltek Zoncon, 86-an pedig Sóvetőn.

Történelem

Zoncot IV. Béla király 1252-ben kelt adománylevele említi először "Zwnch" alakban. Pozsony várának uradalmához tartozott, 1524-től a gellei érseki szék része volt. Később újra a királyé, majd a Pálffy család birtoka lett. A 18. században még részben szlovák lakossága a 19. századra elmagyarosodott. 1943-ban Dunatoronnyal egyesítették Zonctorony néven.

Mai jelentősége

Ld. Zonctorony

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZONCZ. Magyar, és tót falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Egyházfalvához közel, mellynek filiája; Hegy-Súrral, Péntek Súrral, és Újfaluval is határos; határja 2 nyomásbéli, szántó földgyein kivűl kevés réttye is van, fája fűszfákból áll.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zoncz, Poson mgye. tót f. a kis Duna bal partján: 148 kath. lak., erdővel, s jó legelővel. F. u. gr. Pálffy senioratusa. Ut. p. Cseklész.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zoncz, magyar kisközség a Feketevíz és a Kisduna között, 37 házzal és 233 lakossal, a kik róm. kath. vallásúak. Hajdan pozsonyi várbirtok volt, melyet II. Lajos király 1524-ben e várbirtokok közül kivett és a gellei érseki székhez csatolt. 1553-ban királyi birtok. Lakosai tótok voltak. Ujabb korban birtokosai a Pálffyak lettek és ma is a gróf Pálffy-szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. A községen kívül kápolna áll, mely 1833-ban épült. Ide tartozik Sóvető puszta. A község postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása Szempcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zonc. Az Árpádházi királyok alatt pozsonyi várföld, majd II. Lajos 1524-ben a gellei érsekségnek adományozza. Később királyi tulajdon, majd a XVII. század végétől a Pálffy grófok birtoka. Hozzátartozik Sóvetőpuszta. A község területe 443 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 305.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Zonc kk. galántai járás. Az Árpádok alatt pozsonyi várföld. II. Lajos 1524-ben a gellei érsekségnek adományozza. Később királyi tulajdon, a 17. sz. végétől a Pálffy grófok birtoka. Területe: 443 k. h. Lakosság: 305. Ebből magyar: 300, német: 1, szlovák: 41. Magy. beszél: 304. Vallás szerint: r. k. 305. Fb. I. 0, II. 0, III. 31. Népsűrűség: 119.6. Lakóház: 64. Szolgabírói kirendeltség: Szenc. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc, vá. Szenc és Magyarbél, u. p. és u. t. Magyarbél.